A Vallási fogékonyságot hogy lehet növelni?

Olvasd el Ursula Struppe: Bevezetés az Ószövetségbe (Jel Kiadó)

enyhíteni fogja a feszültséget.

Egy pár olvasmány az értelmezést segítendő:

A Biblia Isten igéje vagy tartalmazza Isten igéjét?

[link]

Fabiny Tibor: Ami változik és ami/Aki örök a Szentírásban

[link]

Nyikolaj Bergyajev: Önmegismerés (idézetek)

[link]

Simone Weil véleménye

[link]

Vallási fogékonyságot úgy is lehet növelni, ha alapozol pár más jellegű olvasmánnyal, pl.

Platón: Szókratész védőbeszéde

Platób: Phaidón

Platón: Gorgiasz

Lao Ce: Tao Te King (Weöres féle ford.)

Kulananda: Buddhizmus

Albert Schweitzer, a gondolkodó (benne ez az esszé: A keresztyénség és a világvallások)

Martin Kamphuis: Buddhista voltam

Nagyon nagyon fontos a kereszténységben, hogy Isten Személy - Jézus ezt tanította. Nem egy személytelen energiamező. Sőt mi több felvehető vele a kapcsolat, Jézusban való hit útján. Amikor imádkozol, nem a levegőbe beszélsz, mivel Isten Személy. Ebben hasonlítunk Rá.

Az Ószövetségben is van sok érték. Pl. egy komoly filozófiai mű a Prédikátor könyve. Több ezer év távlatából, jól leírja a világot, ma is ilyen. Komor hangulata miatt vita tárgyát képezte hogy bekerüljön a kánonba, mármint anno a zsidók vitatkoztak rajta. Nem beszél viszont Isten egy fontos oldaláról, ti. gondviseléséről. Aki benne bízik, gondviselőként jelen van életében, erről Jézus is tanított vagy pl. Zsoltárok.

Hallgass Istent dicsérő dalokat. Énekelj az Úrnak.

[link]

Kérd Jézust, hogy mutasson olyan közösséget, ahol Téged is táplálni szeretni a Mennyei mannával.

C.G. Jung: Szellem és lélek

[link]

C.G. Jung: A nyugati és keleti vallások lélektanáról. (Ezt lehet kapni könyvben.)

Ezekben az a jó, hogy alapvetően tudományos igénnyel magyarázzák el (mivel Jung nem teológus vagy filozófus, hanem pszichológus volt), hogy nem az a kérdés, hogy van-e Isten, csak az, hogy az emberi pszichén kívül is létezik-e. Onnan pedig már elég egyszerű lépés az, hogy igen.

Jung önéletrajza alapján (Emlékek álmok gondolatok) mélyen beleásta magát többek között az okkultizmusba. Lehetséges, hogy innen is merített ihletet a rendszere felépítéséhez. A kereszténység egyediségét szerintem nem értette meg, Jézust valami archetípus figurává fokozta le.

Viszont megfigyelte a következőket, gondolom nagyszámú páciense esetei alapján (Gondolatok a szenvedésről és a gyógyításról c. könyv):

„Életük delén, azaz 35 éven felül túli pácienseim közt egyetlen egy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség volna. Végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkor megadta híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét, aminek természetesen semmi köze felekezethez vagy egyházi hovatartozáshoz.”

„Osztom azt a meggyőződést is, hogy az igazi vallásosság a legjobb gyógyszer minden lelki szenvedésre.”

"A vallás a lélek el- és felismerése, és egyszersmind a lélek lényegének megnyilatkozása és megnyilvánulása. - A nagy összefüggés elvesztése a legfőbb neurotizáló tényező."

... egy külön nyomozást is megérne Jungnak mennyi köze volt a spiritizmushoz, ahogy olvasgatok neten,

több médium volt felmenői között, doktori disszertációját unokatestvéréről írta, aki médium volt.

[link]

volt olyan írása, amit médiumi diktálás útján nyert, illetve "képzeletbeli barátjától" Philemontól kapott ihletet.

[link]

Én értem a kérdésed és értem a fenntartásaidat.

Én is elolvastam a Bibliát. Ugyanez volt bennem, főleg az ószövetségnél. Nem értettem, hogy egy jóságos Isten miért ad ilyen elvetemült parancsot. Hogyan? miért? ez nem az az Isten, akire én gondoltam és akiről én tanultam.

megingott a hitem. Most vagy a Biblia hibás , vagy a vallás vagy pedig én.

De aztán egy napon a szükség órájában, amikor már minden lehetőséget kimerítettem és már csak az öngyilkosság maradt megoldásként, mégis térdre rogytam és Jézushoz kiáltottam. akkor valami különöset éreztem. Nem voltam egyedül , de ember nem volt rajtam kívül a helységben. Én jóságot éreztem, irgalmat, kegyelmet, szeretetet, józanságot és legfőképpen azt, hogy már sosem leszek többé egyedűl. Magamban pedig hálát éreztem, hogy ezt megtapasztalhattam.

Később pedig eltűnődtem, vajon mi a magyarázata Istennek arra, ami az ószövetségben történt. Évekig gondolkodtam a megoldáson, amire egyszer csak bevillant a megfejtés:

Jézus a kereszten meghalt, kilehelte a lelkét, mely valahogyan, talán az Atya jóvoltából a kezdeteknél kötött ki, ahol nem volt senki és semmi. És így Jézus lelke lett Isten lelke, aki mindent megteremtett. Jézus vált az Atyává. Atyaként pedig pontosan végre kellett hajtania az egész Ószövetséget még azokat a parancsokat is, melyek némelyeknél kiverik a biztosítékot. Az Atya mindenható volt ugyan az ószövetségi időkben, egy valamin azonban nem válktoztathatott: A történelem menetén. Mert ha Jézus nem olyanná válik, amilyenné vált, akkor az Atya sem jöhet llétre jézus lelkéből. Ez amolyan nagypapaparadoxon. Mert ha nincs az Atya, akkor teremtés sincs és semmi marad örökre a minden. így pedig nem ez történt. Hanem az, amit ismerünk.

Én tehát így értettem meg Az ószövetségi istenképet. Mindenható volt ugyan, de mindenhatóságát kötötte maga Jézus, akiből az az Isten lett, aki kiárasztja a Szentlelket jókra is és gonoszokra is, hogy jókká válhassanak, ha elfogadják. Amikor erre rádöbbentem újra olvastam az ószövetséget és már nem volt annyira megrázó.

A tapasztalatom az, hogy van, aki megérti és elfogadja ezt a szisztémát, van, aki nem. Én azt mondom, a valódi mindenható Isten ott a kereszten született meg. A feltámadott jézus pedig csak az emberek szemszögéből volt távol 3 napig. A valóságban évezredek teltek el.

Ami kérdés maradt számomra, hogy vajon hányadig napon teremtette meg az isten a régmúltat? Vajon csak jövőt teremtett-e a kezdetekben vagy múltat is? Én, most itt tartok.