Mit jelent az alábbi bibliai idézet?

Ez a csávó nekem mindig gyanús volt.

Ne hazudj, ez alap lenne...a cél nem szentesíti a hazugságokat.

Szia

Menjünk vissza az első századba, gondolatban, és próbáljuk Pál apostol helyébe képzelni magunkat, olyan zsidókhoz szólt, akik már régen elhagyták Istenüket, de általánosságban is szól a bűnös emberhez.

Isten igazságossága ellentétes az ember bűnös voltával: A nem zsidók lealacsonyító szokásai és a zsidóknak az Isten törvényével szembeni engedetlensége semmiképpen nem okozott kárt a Teremtőnek. Sőt, mindezek éles ellentétként kiemelték az igazságát, szentségét és az igazságosságát, és ez a dicsőségére vált. Ám az a tény, hogy az emberek helytelen tettei még jobban kiemelik Isten igazságosságát, nem ad alapot arra, hogy igazságtalannak jelentsük ki Istent, amiért kedvezőtlen ítéletet hajt végre a helytelenül cselekvőkön. Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért nincs joguk ahhoz, hogy bűnök elkövetésével kárt okozzanak maguknak.

A rómaiaknak írt levelében Pál apostol ugyanígy érvelt: „Ha azonban a mi igazságtalanságunk kiemeli Isten igazságosságát, mit mondjunk? Csak nem igazságtalan az Isten, amikor kiönti haragját? (Emberi módon beszélek.) Sose legyen úgy! Különben hogyan fogja Isten megítélni a világot? De ha az Isten igazsága az én hazugságom folytán kiemelkedőbbé vált az ő dicsőségére, akkor miért ítélnek meg engem még mindig mint bűnöst? És miért ne mondanánk, mint ahogy hamisan vádolnak is minket, és mint ahogy némelyek állítása szerint mondjuk is, hogy »tegyük a rosszat, hogy jöjjön a jó«? Az ilyenek elleni ítélet összhangban van az igazságossággal” Róma 3:5–8. Isten nem azért szabadította meg a népe tagjait, hogy bűnös életútra lépjenek, hanem hogy igazságosan éljenek, és így dicsőíthessék őt. Az apostol később ezt írja a levelében: „Ne is mutassátok be tovább tagjaitokat a bűnnek az igazságtalanság fegyvereiül, hanem mutassátok be magatokat az Istennek mint halottakból lett élők, és mutassátok be tagjaitokat is az Istennek az igazságosság fegyvereiül” Róma 6:12, 13.

Pal a Romaban elo zsidokhoz beszel, akik kozott vannak, akik azon gondolkodnak, hogy keresztenyek lesznek.

Ez a mondat, hogy kb: "ha a becstelensegem (hazugsagom) naggya teszi Istent (mert az en becstelensegem fenyeben jobban latszik, hogy Isten milyen becsuletes), akkor miert baj, ha bunt kovetek el?" az o egyik kerdesuk volt. Ahogy kozvetlenul utana irja Pal: "tegyunk rosszat, hogy jo kovetkezzek belole?".

Tehat a mondat ele kell gondolni azt, hogy "es azoknak, akik azt mondjak, hogy...?", mert ez egy ilyen kerdesfolyamnak a resze.

Es azzal zarja le, hogy nem igy van, joggal tartja az ilyen embert bunosnek Isten.

3+

(kozben megneztem egy masik forditast is)

Vagyis kb. "azt terjesztik rolunk, akik mar nem vagyunk kotelesek a zsido eloirasokat betartani, hogy nyugodtan lehetunk becstelenek es hazugok, attol ugyis csak Isten becsuletessege lathato jobban - pedig ez nem igaz, ugyanigy elmarasztalja ezeket az embereket Isten".