Az Ószövetségi Isten biztos, hogy megegyezik Jézus Krisztus Atyjával, akire az Újszövetségi írások utalnak? Mik a bizonyítékok arra, hogy ugyanarról van szó?

Mi a bizonyiték?

Az ószövetség és az újszővetség is kijelenti, hogy Isten vátozhatatlan. Ő örök, vagyis végtelen, transzcendens és változhatatlan. Mi emberek nem ismerjük az objektiv jóságot, csak annyit amennyit Isten kinyilatkoztat magáról. Ez a kinyilatkoztatás pedig fokozatos. Akkor indulsz el helyes úton Isten megismerésében ha az újszövetséggel inditassz, mert legtöbbször az újszövetség magyarázza az ó-t és nem forditva. Isten változhatatlansága azt jelenti, hogy a természete nem változik. Az evangélium jó hir, Isten megbékéltetésének az üzenete az emberekhez önmagával. Isten ezt annyira szivén viseli, hogy a saját Fia halt meg értünk, hogy helyre álljon a kapcsolatunk vele. A törvény ideje alatt az igéretek, a próféciák, az áldozatok és a húsvéti bárány mind-mind Jézus Krisztusra mutattak, és ugyanúgy a Messiásba vetett hit által lehetett örök üdvösségre jutni. Most pedig a kegyelem ideje alatt az igehirdetés tartja meg a hivöket. Látható, hogy a hit az ami az Istennek a bánásmódját meghatározza. Az újszövetség is kijelenti, hogy a hitetlenség Isten haragját váltja ki. Egyetlen hitetlennel se érez együtt Isten, és nem tud megindulni, hogy könyörüljön rajta. Ebből fakad, hogy láthatunk példákat a haragjára az öszövetségben és az újszővestégben is, de az irántunk tanusitott szeretetét mi soha nem tudtuk volna felfogni ha nem küldi el a Fiát. Igy egyszerre kell félni is, hogy nehogy a hitetlenség mintájába kerüljünk mint az ószövetség lapjain irva van, de bizhatunk is mert nincs annál nagyobb szeretet mint ha valaki az életét adja másokért.