Hogyan megy egy keresztelés felnőttkorban? Párom római-katolikus vallású, én viszont nem lettem gyerekkoromban megkeresztelve, és most szeretném pótolni a dolgot, de nem tudom hogy megy az ilyesmi :/ 20/L

Az illetékes plébánián eligazítanak, engem még másfél hónapos koromban kereszteltek meg, de időnként szokott olyan lenni, hogy húsvétkor a nagyszombati esti misén keresztelnek felnőttet vagy nagyobb gyereket, az nagyon szép és hangulatos, végülis a szertartás hasonló, mint babáknál, csak itt már a keresztelendő tesz ígéretet és hitvallást és nem a szülei.

Lehet, hogy ha neten rákeresel arra, hogy felnőtt keresztelés, akkor találsz is infókat, de a legbiztosabbat az illetékes plébános fogja majd tudni, akihez elmész.

És, kedves kérdező, azért akarod "pótolni" mindezt, mert valóban hiszel Istenben, érdekel a vallás, elfogadod a Biblia tanításait, és akarsz is rendszeresen templomba járni, vagy csak azért, nehogy lemaradj a párodtól?

Bocs a cinizmusért, de van olyan közeli ismerősöm (sajnos nem is egy), aki csak a külsőségek kedvéért csinált egy katolikus gyorstalpalót, aztán azóta sem járt templomban, pedig már vagy 5-6 éve megkeresztelték...

Főtisztelendő Kovács Ervin atya, bajomi káplán szerint a keresztség nem jár mindekinek alanyi jogon csak azoknak, akik be kívánnak épülni az egyház életébe.

-- A keresztség nem pusztán népszokás, nem pusztán valami, amit el kell intézni, mert jó ha van, és semmilyen kötelezettséggel nem jár. A keresztség szentség, mégpedig a hit szentsége. A gyermekeket is csak azzal a feltétellel szabad megkeresztelni, ha legalább az egyik szülő ilyen hívő keresztény és megalapozott remény van arra, hogy a gyermeket is így fogja nevelni. A katolikus egyházban a felnőtt felkészítése a keresztségre legalább két évig tart, aki pedig a hitet már elméletben ismeri, annak egy év. Én ezt a folyamatot hét éves papságom alatt két felnőttel jártam végig és négy iskoláskorú gyermekkel. A gyakorlatban vannak plébániák, ahol élő közösségek működnek és itt a katekumenátus is szabályszerűen és komolyan létezik, de olyan plébániák is vannak, ahol mindent meg lehet oldani pár nap alatt, tekintet nélkül az egyházjogra. De hogy érdemes-e egy keresztlevél kedvért komoly szándék és előkészület nélkül ilyen komoly elkötelezettséget vállalni, azt ki-ki döntse el lelkiismerete szerint. A Jóisten pedig számon kéri majd a Neki adott ígéreteket azoktól is, akik már a szentségek felvételekor sem gondolták komolyan azok betartását. Ha a papot be is lehet csapni, Istent nem. Minden esetre a katekumenátus újbóli bevezetése azt jelzi, hogy az egyház nem kíván névleges keresztények anoním tömege lenni, hanem tudatos, megtért életű felelős hívők igazi közössége. Ha ez azt jelenti, hogy a társadalomban kisebbséggé válik, akkor ezt is vállalni kell, mert az aktív keresztények most is kisebbségben vannak. Így legalább senkinek sem hazudunk, és senki sem fog hazudni önmagának, hogy ő katolikus és keresztény, közben pedig abszolút pogány módon él és gondolkodik. Tehát: az akarjon keresztelkedni, áldozni, bérmálkozni, templomban esküdni, aki keresztényként akar élni is. Ilyen egyszerű az egész. Ha ezt mindenki megérti, nagyon sok kínos helyzetet megspóroltunk -- nyilatkozta Kovács Ervin atya.

[link]