A buddhizmus vagy a hindizmus szerint újjá lehet születni állat formában vagy csak emberiben?

A lélek egy pici darabka elkülönülés a végtelen teremtő teljességéből.

Akkor jön létre legkorábban, amikor az alacsony növényi vagy állati (vagy kristályi) élet felfedezi a növekedést, a fény felé fordulást.

Sok millió életet kell leélnie a léleknek, fejlődve, egyre fejlettebb hordozókat "kiérdemelve", míg kb egymilliárd év után eléri azt a szintű tudatosságot, amikor már emberként (vagy hasonló szintű egyéb létformaként) is leszülethet.

Egy fejlett állati lélek már tud dönteni, az állati szintű cselekedeteket meghaladni, ez főleg a háziállatainknál figyelhető meg, amikor már olyan önzetlen cselekedeteket is megtesznek néha szeretetből, ami túlmutat az álalti szinten.

Ezért nem szabad feleslegesen elpusztítani sem állatot, sem növényt, ők is ugyan olyan lelkek mint mi, csak még "fiatalok".

A mi szintünk sem a fejlődés csúcsa, az emberi szint az alsó-közép részen helyezkedik el a "lélek-szellem fejlődési rendszerben".

"ilyesmit vagy hasonlót ezen a bolygón"

* csak vicceltem :)

De tényleg nem tudom.

Lehet.

Speciel a buddhista tanítás szerint különböző osztályok vannak a létforgatagban, vagyis a szamszárában és a karma alapján születünk újjá. Szerintük vannak ebben a világban is különböző szintek. Például ilyen a növények, állatok és az emberek birodalma is. Nyilván az ember áll a legmagasabb szinten, hiszen ő van egyedül tudatában saját mulandóságának, valamint ő tudja legjobban az ösztöneit uralni stb. A növény viszont még ki sem tudja igazán fejezni magát, öntudata sincsen, teljes mértékben csak arra képes, amit a természet és a biológia diktál neki. Éppen ezen korlátok miatt van ezen birodalmak tagjainak hosszabb útja a megvilágosodásig. De ebben a világban is létezik sokkal szörnyűbb világ. Például a földi poklok... Viszont nem csak ez az egy világ létezik. Ott van például a préta birodalom vagy ott vannak a tüzes és fagyos poklok (narakák). A buddhizmus szintén hisz pokolban, mindjárt több fajtában is egyszerre, kicsit mondjuk a muszlim hitvilághoz hasonlóan. Ez a létezés legerősebb foka (tehát a legtávolabb van a megvilágosodástól, ami az ellobbanás), a ragaszkodás, a vágy és minden gátló tényező legerősebb birodalma, valamint a szenvedések legszörnyűbb helye. Nyilván vannak képi ábrázolások a buddhista poklokról is (különösen a théraváda és a vadzsrajána művészetben), mint a keresztény pokolról, de ezek csak hasonlóságok. A valóságban nem fizikai helyekről van szó, hanem bizonyos szellemi helyekről, mondhatni állapotokról. Ide is újjá lehet születni, sőt, többször is újjá lehet itt születni. Egészen pontosan addig születik valaki ide újjá, amíg a rossz karmától meg nem tisztul. A préta birodalom lakóinak ennél kisebb mértékű a szenvedése, de a földinél érző lényekénél jóval nagyobb. Általában szellemszerű lényekként ábrázolják őket, akik kövérek, a gyomruk széles, viszont a torkuk hosszú és vékony, létszomjuk pedig hatalmas. Lakói a préták, vagy japánul gakik. Meg persze vannak a földi létnél magasabb dimenziók is. Például ilyen a tiszta föld is, amire egy mahájána buddhista iskola kimondottan épít. Ezeken a helyeken, mennyekben a szenvedés minimális, sokkal kisebb mint ebben az univerzumban, ebből fakadóan a megvilágosodást is könnyebb elérni. A tiszta föld buddhisták például kimondottan az erényes életre törekszenek, hogy a tiszta földön születhessenek újjá, ahol minden körülmény ideális a megvilágosodás eléréséhez. Mondhatni, hogy ők rögtön két életen keresztül akarnak megvilágosodni.

A hinduknál szintén újjá születhetsz számtalan módon. Náluk alapvető kiindulópont, hogy a lélek és a test nem azonos, ugyanakkor a kettő kapcsolatban van és együtt alkotja az embert ebben az életében. A test mondhatni "egy szolgálati autó", amivel Brahmanhoz akarok közeledni valamilyen módon (a saivák szerint Brahman Siva, vagyis pusztító személyén, a vasinavák szerint meg Visnu megtartó személyén a legegyszerűbb mindez). A lélek szerintük viszont Brahman elkülönült apró része, ami visszatérhet hozzá, valamint leszülethet, megtestesülhet számtalan módon. Akár állatként is. A karma itt is alapvető szerepet játszik az újjászületésben a szamszárán belül. Egyébként még Ísvara megnyilvánulásai is testet öltöttek állati alakokban, például Siva bikaként, meg borjúként.

A dzsainizmusban a helyzet ugyanez, csak még ezerszer szigorúbb.

A taoizmus kicsit bonyolultabb, hiszen az nem indiai eredetű vallás/dharmikus vallás, de erőteljes dharmikus hatás érte. A reinkarnáció viszont ott is eléggé széles kört felölel, a dharmikus vallások révén pedig a karma, mint tan bekerült ide is valamilyen szinten.

#7.

Minden vallás valamilyen szinten levált ágnak tekinthető, leszámítva a nagyon ősi, főként etnikai és népi vallásokat, amelyeknek a kialakulását nem ismerjük olyan nagyon pontosan (pl.: hinduizmus, zsidó vallás, ősi sámánisztikus és népi vallások stb.), bár itt is valószínűsíthető egyfajta "leágazódás", mivel minden vallásban voltak és vannak teológiai és filozófiai viták, az egyik tábor pedig mindig győzedelmeskedik a másik tábor fölött, kivéve, ha szakadás lesz a dolog vége (pl.: a zsidó vallás és a szamaritanizmus is az ókori izraelita vallás gyermeke, ahogy a hinduizmus is az ókori védikus vallásé).

De nem, a taoizmus nem dharmikus vallás, vagyis gyökerei nem az ókori hinduizmusban vannak ellenben a buddhizmussal és a dzsainizmussal. A taoizmus gyökerei az ősi kínai népi vallásban és hiedelemrendszerben, valamint az ősi kínai filozófiában keresendők (keleten a kettőt nem igazán lehet elválasztani, ahogy nyugaton sem lehetett igazán a felvilágosodást követő időszak előtt). Az újabb irodalomtudományos, irodalomkritikai, valamint történelmi kutatások eredményeinek tükrében a feltett történeti Lao-ce is valamikorra ezen időszakon belülre helyezhető el, mivel egy nemrégiben megtalált nagyon korai kínai Tao Te Ching szövegkritikai elemzése alapján valószínű, hogy a szövegnek van egy kisebb magja, ami egy szerző műve, bár ezt később kibővítették számos forrásból. A taoizmus szintén keleti vallás, ugyanakkor azon belül nem dharmikus (gyökerei az ókori hinduizmusban keresendők), hanem kelet-ázsiai (gyökerei a kelet-ázsiai hitvilágban keresendők, azon belül is legtöbb esetben a kínai hitvilágban). VISZONT kialakulását követően jelentős dharmikus befolyás érte főként a buddhizmus felől. A taoizmusba (de még a konfucianizmusba is) számtalan buddhista fogalom, tanítás, hittétel és megannyi más dolog is beépült, beleértve a karma, a dharma, a nirvána, a létforgatag (szamszára), a szenvedés (dukkha), valamint a karmikus alapú reinkarnáció tanításait is. Ebben elég nagy szerepet játszott a vallások egyidejűleg és párhuzamosan történő gyakorlása is Kínában, így sok tanítás átkerült egyik vallásból a másikba. Egyébként a kelet-ázsiai mahájána buddhizmusra is jelentős konfuciánus, valamint taoista hatás érkezett Kínában, míg Japánban jelentős sintó hatás érte.

A taoizmus (és a konfucianizmus) Kína autentikus és igencsak régi vallása, nem pedig Japáné. Japánban a sintót vallják sokan a buddhizmussal párhuzamosan, bár a taoizmus és a konfucianizmus is létezik Japánban, szerepe egyáltalán nem olyan jelentős, mint a sintóé, a buddhizmusé vagy az újkor óta már a kereszténységé is (ezt a hármat egyébként három fővallásnak is szokták ott nevezni és vannak is kapcsolódások, átvételek egymás között).

A buddhizmus nagy általánosságban toleráns vallás, ezért lehet párhuzamosan gyakorolni más vallásokkal is, amelyekkel nem összeegyeztethetetlenek a tanításai. Ez egyébként minden ágában megjelenik, nem csak a mahájánában. A kelet-ázsiai vadzsrajánára (pl.: kínai mi-cung és tangmi vagy a japán tendai és singon) ugyanolyan mértékű más vallásokból jövő hatás érkezett, mint a mahájánára, hiszen azt is párhuzamosan gyakorolták sok esetben. A belső-ázsiai buddhizmusra (szintén vadzsrajána, de jóval később megjelent tantrákat is tartalmaz) a tibeti bönből és a mongol-szibériai sámánizmusból érkezett némi hatás, bár itt a helyzet bonyolultabb, mivel ezek tartalmaztak olyan tanokat és gyakorlatokat is, amelyek a buddhizmussal összeegyeztethetetlenek (pl.: véráldozat, fekete varázslat), így csak az tudott fennmaradni széles körben, ami nem ütközött a buddhizmussal (lásd: Padmaszambhava megfenyítette a tibetieket, hogy visszatér Indiába, ha nem hagynak fel az állatáldozatokkal). Néha az ellentét egyébként erőszakos vallási harcokba is torkollott éppen emiatt a buddhizmus és a bön között, amit nyugaton azért kevésbé szoktak emlegetni. A legkésőbbi keletkezésű Kálacsakra tantra pedig már a "barbárokkal" (nem tudjuk, hogy kik ők, lehet, hogy mitikus Shambala Nap-kultuszára, lehet, hogy az iszlámra, lehet, hogy a bönre vagy lehet, hogy mindenkire is gondolt a szerző) szembeni vallásháborút jósol... De az ellentétek végül kibékültek a buddhizmus államvallássá tételekor, és ma már egy konszolidáltabb bön párhuzamosan létezik a tibeti vadzsrajána buddhizmussal. A buddhizmusra így is érkezett hatás a bönből, mivel azt mondták a korai jógik és szerzetesek, hogy csavarják ki a gonosz eszközöket Mára kezéből, és fordítsák azokat a természetük megismerésével a szamszára ellen. A déli théravádára, illetve hínajánára is érkezett későbbi befolyás a hinduizmusból és a helyi animista vallásokból is. Például a kambodzsai Angkorvat buddhista, hindu és helyi templom egyszerre.

Szóval igen, a buddhizmus addig toleráns ilyen téren, amíg össze lehet egyeztetni a másik vallással.

Nem, a buddhizmus és a hinduizmus szerint a karmádnak megfelelően fogsz újjászületni, hiszen a szamszárában a karma érvényesül. Ez nem egyfajta "tanulási folyamat", amiről a new ageerek hadoválnak. Nem egyfajta evolúció, ami a fejletlenből a fejlettbe tart. A következő inkarnációd a jelenlegi életed határozza meg. A buddhisták szerint olyan helytelen cselekedetek után akár pokolra vagy préta birodalomba is kerülhetsz következő életedben. De akár állatként, meg növényként is újjászülethetsz, amelyek alacsonyabb rendű, ettől függetlenül NEM kevésbé értékes létsíkok. Például egy mészáros (a buddhizmus szerint a két legtisztátalanabb szakma a mészáros és a prostituált) újjászülethet egy haszonállatként vagy kóborló állatként, akit aztán ugyanolyan módon meg fognak ölni. Újjászülethetsz nagyon rossz helyzetben lévő emberként is, akár pokolian rossz, de még mindig földi helyzetbe is. Ez mind a karmától függ. Szóval, nem, nem egyfajta lineáris vonalról beszélünk. Vissza is lehet esni, akár nagyon mélyre is. Az viszont igaz, hogy valószínűleg mindenki volt már sok minden. A Buddha előtt a megvilágosodásakor lepergett az összes addigi inkarnációja, látta magát többek között sasként, meg szarvasként is. Egyébként a buddhista tanítás éppen a szamszárából való kiút hirdetésével jött létre először hindu irányzatként, majd különült el a hinduizmustól teljesen és lett belőle új vallás.