Hihető a tudósok állítása hogy egykor az ember fél görnyedve járt és valahogy felegyenesedett? Isten nem nyomi görnyedt embereket teremtett. Kár is vitatkozni ezen. Ádám és Éva hozzánk hasonló felegyenesedett ember volt.

"Nagyon sok minden összefügg."

A geológia és az irodalomtudomány között?

"Persze, aki egyiket sem ismeri, vagy csak magolt, annak nem."

Látod, itt is a hitedre támaszkodsz, mert nincs róla tudásod.

"Közös ős volt, és az majom volt."

Erre egy szót tudok mondani: nem.

"De nem mindenki."

Dehogynem.

"Van, aki a kormeghatározáshoz ért. Ő TUDJA, mennyi idősek a maradványok. Nem csak hiszi."

Amit a kormeghatározásról tud, azt az emberi értelem véges, korlátozott, szűkös keretei között tudja. Fogalmunk sincs, hogy létezik-e a szénizotópos eljárásnál alkalmasabb módszer a kormeghatározásra. Ha a jövőben feltálalnak egy új, alkalmasabb, jobb, hatékonyabb módszert, akkor azt fogja mondani az archeológus, hogy "eddig azt HITTEM, a C-izotópos módszer a legalkalmasabb".

"Van, aki a DNS vizsgálathoz ért."

Persze. Ért hozzá azokon a kereteken belül, amit egyáltalán képesek vagyunk felfogni a természet működéséről. A tudás mindig relatív, soha nem abszolút.

"Ő pedig a rokonsági kapcsolatokat fogja biztosan tudni."

Azokon a kereteken belül, amit a rokonságról tudni vélünk. Mi van, ha megdőlnek az eddigi rokonsággal kapcsolatos tudományos megállapítások? Vagy ha felbukkan egy olyan terület, ahol nem alkalmazható? Semmi, lesz egy új gyakorlat. Amiről persze ugyanúgy elhisszük majd, hogy azt is tudjuk, amit majd újra megdönt egy másik megállapítás, és így tovább. Ezt nevezzük a tudomány fejlődésének. Te egy olyan tudományban gondolkodsz, ami fejlődésképtelen, mert örökérvényű igazságnak fogod fel a megállapításokat. Nincs örökérvényű megállapítás. Sejtések vannak, amelyek bizonyos korlátok között igazolhatók. A tudomány fejlődésének a kulcsa viszont a cáfolhatóságban van. Ha azt akarom, hogy a tudomány fejlődjön, meg kell tanulni elengedni a 100%-os meggyőződést, és átadni a terepet a kételkedésnek és a cáfolhatóságnak.

"Nem tudta: HITTE."

Az ő szempontjukból fogalmaztam. Ők ugyanúgy biztosak voltak ezekben, mint te abban, hogy az ember és a majom közös ősre vezethető vissza (bár te nem ebben hiszel, de ez most lényegtelen). Tehát ugyanúgy tudásnak minősítették a hitüket, amit én nem tartok tévesnek, mert nekik ez teljesen valóságos volt.

Nem tudom, mit szórakozol.

Nem arról beszélek, amikor valaki tévesen tudásnak hiszi a hitét. Tényleges tudásról beszélek, aminek mindig van valamilyen pontossága. Jelenleg pl. ha milliárd évekre nézünk vissza, akkor millió évek. Lehetséges, hogy a jövőben lesznek pontosabb módszerek is, de ez alapjában nem fogja felborítani a jelenlegi adatokat, ezért beszélhetünk itt is tudásról.

Az, hogy régen a Földet síknak hitték, az viszont hit, alapja soha nem volt, nem tudományos megfigyelésen alapult, és ehhez képest a gömb minőségi váltást jelent.

A közös ős pedig majom volt. Nem mai majomfaj, már kihalt azóta. Nem fogom ezt minden mondatban leírni, kb. mindenki tudja.

"Nem arról beszélek, amikor valaki tévesen tudásnak hiszi a hitét."

De én erről beszélek, mert te tudásnak nevezed a hitedet.

"Tényleges tudásról beszélek, aminek mindig van valamilyen pontossága."

Nincs tényleges tudás. Bizonyos határokon belül tudunk igazolni elméleteket, amelyek idővel megdőlhetnek, még ha csak részben is.

"de ez alapjában nem fogja felborítani a jelenlegi adatokat"

Attól függ, hogy mennyivel jobb az új módszer. Még egyszer: a tudomány a nagyon szűkös emberi ismereten belül mozog. Minél tágasabb ez az ismeret, annál több elfogadott dologról derül ki, hogy téves, vagy legalábbis nem minden esetben igaz. A jövőben - biztosak lehetünk ebben - egy csomó dologról kiderül majd, hogy nem (teljesen) állja meg a helyét. Pontosan ezért mondom, hogy a tudományos előre haladás kulcsa a cáfolhatóság. Az olyan állítás, ami eltávolítja magától a cáfolhatóság lehetőségét, nem tudományos állítás, hanem hittétel.

"Az, hogy régen a Földet síknak hitték, az viszont hit, alapja soha nem volt"

Hogyne lett volna alapja. Ezt tapasztalták. Fel sem merült bennük, hogy ez nem így van.

"A közös ős pedig majom volt."

Attól, hogy elismétled többször, még ugyanúgy téves lesz. Lépjünk túl ezen.

"téves, vagy legalábbis nem minden esetben igaz"

De ezt úgy mondod, mintha tudományos tétel valaha is az ellenkezőjére fordulhatott volna.

SOHA nem volt még ilyen, egyszer sem. A pontossága növekedhet, erről már írtam, de ezt is kiforgatod.

"Az olyan állítás, ami eltávolítja magától a cáfolhatóság lehetőségét, nem tudományos állítás, hanem hittétel."

Ez így igaz, de te ezt itt következetesen rosszul használod.

"Hogyne lett volna alapja. Ezt tapasztalták. Fel sem merült bennük, hogy"

De attól még NEM volt tudományos!

A mai tételek pedig tudományosan vannak bizonyítva!

Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem látod a különbséget!

Egy olyan dolog létezik, ami legalább távolról hajadzik arra, amit mondasz: például az idő fogalma.

Ez ugye régen NEM volt tudományosan meghatározva, mindenki természetesnek vette.

Aztán kiderült, hogy nincs világidő, helyi idők vannak.

Na, ilyen jellegű dolgok kiderülhetnek a jövőben is.

DE!

Ettől még, amit az idővel kapcsolatban kiszámoltak - továbbra is kiválóan alkalmazható, a saját korlátai között! Nem fordult az ellenkezőjére!

Vagy például a vízjégnek most már ismerik legalább 7 változatát, amiből az egyik fekete, és 60 °C-on olvad.

Na de ettől még a régi jég semmilyen formában nem változott meg!

Te meg valahogy azt próbálod sugallni, hogy a tudomány mindenben téved, méghozzá úgy, hogy az eddigi tételek nem használhatóak, és semmi nem biztos, amire idáig rájöttek.

Ez meg nem így van.

"De ezt úgy mondod, mintha tudományos tétel valaha is az ellenkezőjére fordulhatott volna."

Nem azt mondtam, hogy az ellenkezőjére fordul. Azt mondom, hogy a jövőben sok megállapításról kiderül majd, hogy téves (ami nem azt jelenti, hogy az ellenkezője lenne érvényes), vagy legalábbis nem minden esetben igaz. Így járt a gravitáció is a kvantummechanikában. Ezzel az égadta világban semmi baj nincs.

"A pontossága növekedhet"

Vagy éppen alapjaiban megkérdőjeleződhet. Mindkét irány lehetséges.

"Ez így igaz, de te ezt itt következetesen rosszul használod."

Nem, szimplán csak félre érted.

"De attól még NEM volt tudományos!"

Persze, hogy nem.

"A mai tételek pedig tudományosan vannak bizonyítva!"

Bizonyítva vannak a jelenlegi ismereteinken belül.

"továbbra is kiválóan alkalmazható, a saját korlátai között"

Na, végre! A saját korlátai között, pontosan.

"Nem fordult az ellenkezőjére!"

Erről szó sincs.

"Vagy például a vízjégnek most már ismerik legalább 7 változatát, amiből az egyik fekete, és 60 °C-on olvad."

Nagyon jó példa. A víz halmazállapotaira vonatkozó "tudás"-ról kiderült, hogy valójában hit volt. Azt hitték, hogy a jég 1°C fölött olvad, de kiderült, hogy ez nem minden esetben érvényes. És nem lehet tudni, hogy hány olyan esetet fognak még találni, ahol szintén nem érvényes. Soha nem lehet 100%-osan bizonyítani.

"Te meg valahogy azt próbálod sugallni, hogy a tudomány mindenben téved"

Egyáltalán nem ezt "sugallom". Azt sugallom, hogy a tudománynak igaza van a saját keretein belül, de biztos tudása semmiről sem lehet, mert csak a saját keretein belüli világról tud beszélni (nem elvárás ennek az ellenkezője), és fogalma sincs, hogy a kereten kívüli tényezők hogyan világítanák meg az eddigi megállapításokat.

"az eddigi tételek nem használhatóak"

Ilyet sem mondok, mert ezzel meg homlokegyenest nem értek egyet.

"és semmi nem biztos, amire idáig rájöttek"

Pontosan.

"Ez meg nem így van."

De így van.

Úgy tűnik, te se sokat koptattad az iskolapadot.

"Homo erectus seu sapiens"

Jelent ez neked egyáltalán valamit?