Jehova tanúknak erre mi a válasz? Tud-e Isten kör alakú háromszöget teremteni? Csorbít a mindenhatósággnál ha nem?

Van ott van a szatirikus valláskritika elhíresült főszereplője a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú. Lásd: [link]

A mindenhatóság önmagában még nem annyira problémás. Mint ahogy úgy általában a kereszténység Istenének a különböző attribútumai sem önellentmondásosak vagy eredendően lehetetlenek. Valláskritikai oldalról inkább ezen abszolút tulajdonságok összeegyeztethetősége az, ami problémákat, kérdéseket vet fel, és nem is olyan plasztikus az erre való rávilágítás, mert sokszor két tulajdonság zár ki egy harmadikat, amit ha némi kompromisszummal feloldhatóvá teszünk, az egy negyediket von kétségbe…

Pl. Isten lehet mindenható. De ha Istennek célja van a világgal – akár több különböző szempont alapján meghatározott célja –, és mindentudó is egyben, akkor vagy egyetlen leghatékonyabb út van, ami a célját az összes szempont alapján optimalizálja, vagy több, de akkor lényegi különbség nincs közöttük. Isten viszont mindentudó, így tudja is, hogy melyik a legoptimálisabb döntés. Akkor nyilván ezt a lépést fogja meglépni. Nem tehet mást, mert azzal egyrészt a célja elérését gátolná, másrészt irracionális lenne egy ilyen lépés.

Aki csak minimálisan tud sakkozni, annak egy adott sakkállásban lehet, hogy 50 egyformán jónak tűnő lépés látszik. Aki kicsit tud sakkozni, az 5–6 lépés között fog vacillálni. Aki még jobban tud sakkozni, az 2 lépés kimenetelét próbálja mérlegelni. Aki mindent tud a sakkról, annak viszont egyetlen választása lehet csak. Ha valaki mindentudó a sakkban, akkor a lépése a sakk szabályai által determinált. De akkor mondhatjuk-e még rá, hogy ő döntés hoz, hogy szabadon választhatja meg a lépését, hogy bármit léphet? Ha Isten mindentudó, akkor nem mindenható, hanem „egyenható” kell, hogy legyen, már ha elfogadjuk azt, hogy Istennek célja van a teremtéssel, a világgal.

De ez messzi vizekre, a valláskritika viharos tengerére vezetne, és már csak félig-meddig kapcsolódik a kérdéshez.

> Továbbra is rá szeretnék ismételten világítani arra a megállapításra, hogy a síkban igaz, hogy ez a két alakzat nem létezhet egyszerre, ám kúp formájában a térben már igen

Értem, ismertem is ezt a megoldást, de attól tartok, hogy nem jó megoldás. A kúp nem háromszög. A kúp nem kör. A kúp az kúp. Lehet, hogy az egyik vetülete/metszete kör, a másik meg háromszög, de ezek a vetületei vagy metszetei. Maga az, amiről szó van – a kúpról –, ami meg lett teremtve, az sem nem kör, sem nem háromszög.

Ebben a konkrét példában persze a kúp egy frappáns megoldásszerű valami. De házas agglegényre nem tudom lehet-e ilyen frappáns megoldást találni. Vagy a szögletes golyóra.

> A mi nézőpontunkból Isten nem tűnik mindenhatónak, mert nem játszik a kedvünkre.

Ez amúgy pont nem jó érv a mindenhatóság ellen. Annak, hogy Isten – ahogy fogalmaztál – nem játszik a kedvünkre, annak nem az egyetlen magyarázata az, hogy nem tud (nem képes rá), hanem az is magyarázata lehet, hogy tud(na), képes rá, de nem akar. Az, hogy most jelenleg nem sütök palacsintát, az nem azt jelenti, hogy nem tudok, csak azt, hogy most nem akarok, mert valami más, a „palacsinta teremtésnél” számomra fontosabb szempont alapján nem ezt az elfoglaltságot választottam ma este. Ettől én még tudok és sütöttem is, meg remélhetőleg a jövőben is fogok sütni palacsintát. Attól, hogy Isten nem játszik a kedvünkre, attól még nem kellene, hogy úgy tűnjön, hogy nem mindenható, más tészta a kettő.

> Kis hangya! Mindenható vagyok, úgy van minden, ahogy nekem tetszik.

A fene tudja. Ha én teremtettem a hangyát meg a világot körülötte, akkor vagy adtam volna neki kellő értelmi képességet, hogy belássa, átélje, magáévá tegye és ne csak vakon kövesse azt amit én helyesnek tartok, vagy lehetetlenné tettem volna, hogy mást akarjon, mint ami a helyes. Ha én nem akarom, hogy a hangya felmásszon egy kavicsra, akkor alkalmassá tenném annak a belátására, hogy ez miért fontos, vagy úgy alakítanám, hogy viszolygást érezzen a kavicsra mászás gondolatától. Ettől még lehetne szabad akarata is akár, pl. olyan kérdésekben, ami számomra felülnézetből részletkérdés, mondjuk, hogy balról, vagy jobbról kerüli-e ki a kavicsot, lassan vagy gyorsan stb…

De ez némileg fonák dolog. A keresztény vallásban ha arról van szó, amit én teszek vagy tenni szándékozom, ott a vallás is és a hívők is pontosan tudni vélik, hogy Isten szemében mi jó és mi nem. Ha viszont valami velem történik, amit én rossznak élek meg, ott rögtön előkerül, hogy nem tudjuk, hogy Isten szemében mi jó és mi nem, Isten útjai kifürkészhetetlenek stb. Ha fejbe akarok dobni valakit egy téglával azt ne tegyem, mert az rossz és ha megteszem, akkor bűnt követek el? De ha engem dobnak fejbe téglával, vagy véletlenül esik a fejemre egy tégla, akkor viszont fogadjam el, hogy ez jó, csak nem számomra is megérthető módon az? Elég ellentmondásosnak tűnik ez. Nem lehet egyszerre tudni is meg nem is tudni azt, hogy mi jó és mi nem Isten szemében, de valahogy mindkettőre van hivatkozás.