Házasságon kívüli szex (paráznaság) tekintetében a "barátnőmmel" vagy egy prostival folytatott szex egy szinten van bűn tekintetében?

70-es: Házasság előtti szex bibliai értelemben nem létezik, mert a szexszel létrejön a házasság. Házasságtörés viszont van.

Az elhanyagolás, bántalmazás, kötődési sérülés egyenes út a ptostitúcióhoz. Sok írás jelent meg erről, egyet belinkelek: [link]

Aki tehát ezekek az embereket kihasználja, az részt vesz a bántalmazásban.

#71

Látom, kicsit félreértelmezzük a Szentírást.

A házasságtörést a mózesi törvények halállal büntetik, s ilyen szempontból az eljegyzett lány is “feleségnek” számított.

Ezenfelül a Szentírásban többször is találkozunk olyan utalásokkal, amelyek esküvői szertartás létezésére utalnak (pl. sokszor szerepelnek a “vőlegény,” a “menyasszony,” a “menyegző” szavak). Ha azonban az Adonai törvénye az lenne, hogy egymással háljanak és kész; akkor Ő nem tűrte volna meg ezt a szokást. Nem is beszélve arról, hogy Jézus is részt vett menyegzőkön, s azok is szerepeltek példabeszédeiben; s egy szavát sem emelte föl ezek ellen.

Gondolom a következő szentírási szakaszok késztettek téged arra, hogy ezeket a szexuális aktust tartsd a házasság megköttetésének:

“Ha va­la­ki egy ha­ja­dont, aki még nincs el­je­gyez­ve, el­csá­bít és vele hál, fi­zes­se meg a jegy­aján­dé­kot és ve­gye el. De ha az apja nem akar­ja hoz­zá­ad­ni, fi­zes­se meg azt az össze­get, ame­lyet a ha­ja­don­nak jegy­aján­dé­kul adni szok­tak.” (Kiv 22,15-16)

“Ha va­la­ki még el nem jegy­zett érintet­len lánnyal ta­lál­ko­zik, az­tán le­te­pe­ri és együtt hál vele, úgy­hogy tetten érik, ak­kor ez az em­ber, aki együtt hált vele, kö­te­les 50 ezüst sé­kelt fi­zet­ni a lány ap­já­nak, s el is kell ven­nie, mi­vel meg­gya­láz­ta, és egész éle­té­ben nem vál­hat el tőle.” (MTörv 22,28-29)

Amit most, mielőtt az igehelyeket magyarázni kezdeném; kikötném, hogy az Ószövetség törvényeiben a nő szinte az apja vagy a férje tulajdonaként jelenik meg. Ez volt akkoriban a gondolkodási mód. Ezzel szemben, a házasság Krisztusban ugyan nem teszi teljesen egyenlővé a két felet, de a nőt is emberszámba veszi, s neki is vannak konkrét feladatkörei. A házasság szentségében eggyé lesz a két fél (ld.: Ter, 24), és a szeretet az egésznek az alapja (ld.: Ef 5,33), a teljes testi odaadást követeli (ld.: 1Kor 7,4).

Hogy miért írom le ezt? Mert fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a keresztény házasság több, mint birtokviszony és engedély a szexre. S ebben a kontextusban az ószövetségi törvények máshogy értelmezendők.

Visszatérve az idézetekre, az első, ha a második verset is elolvassuk, nemcsak az elsőt; akkor már mindjárt kiderül, hogy a szexualitással nem köttetik házasság. Mivel a házasság az Isten köteléke két ember között, az apa akarata nem tudná semmissé tenni.

A második idézet a nemi erőszakra vonatkozik. Ennek a rendelkezésnek büntető jellege is van. Mivel egyenest pénzbüntetést szab ki (nem is keveset), és örökké hozzáköti a nőt a férfihoz. Mivel az erőszak utálatos dolog az Úr szemében, ezért büntetik ezt a cselekedetet ilyen komolyan.

Továbbá, a nő is ember. Neki is van szabad akarata. Mózes törvényeiben a nőnek nem volt beleszólása abba, kivel adják össze — akkori kor szemlélete. Ez nem áll helyt a kereszténységben.

Nem ragoznám tovább a témát, a szex != házasság és punktum.

73-as: A bibliai időkben volt ugyan lakodalom, de ez csak formaság volt, a sima együttélést is házasságnak tekintették.

A jegyesek olyanok voltak, mint a házasok, ők már szexelhettek, nem kellett várni az esküvőig.

Háromféleképpen lehetett hazasságot kötni:

1. A völegény fizetett a mennyasszony szüleinek.

2. Házassági oklevelet írtak.

3. Együtt éltek.

Ha a háromból valamelyik teljesült, létrejött a házasság.

A házassághoz minden esetben a lánynak is hozzá kellett járulnia, vagyis nem lehetett az akarata ellenére hozzáadni valakihez.

Ha egy férfi lefeküdt egy lánnyal, már nem küldhette el, magához kellett vennie és gondoskodni róla. Tehát a törvény nem engedte az egyéjszakas kalandot. Persze a lány mondhatta azt, hogy nem akar hozzámenni a férfihoz, de a törvény az ő érdekét szolgálta, mert már nem volt szűz, így nehezen talált volna férjet magának.

Ha egy férfi férjes asszonnyal feküdt le, az házasságtörés volt, azért halálbüntetés járt.

Nagy tévedés, hogy az ószövetségi házasság csak bírtokviszony volt. Az ószövetség tele van szerelmi házassággal. A férfinak pedig a nőt el kellett tartania, ruháztatnia kellett és a szexuális igényeit kielégítenie.

#74

Itt mondom azt: “hol vannak a forrásaid?”

Érdekes módon a jegyesség alatt nem élhettek nemi életet. Ez pl. az Lk 1-ben nagyon szépen megnyilvánul.

Azt nem mondtam, hogy a férfinak nem kell eltartania a nőt. De jogaiban egy szinten állt a férfi állataival, legalábbis a házon kívüli szerveződésben.

Tehát az esküvő akkor egy rossz dolog?

S még mindig nem kaptam választ arra, hogyha és szeretek valakit, és össze akarom vele kötni az életem; miért félnék az Egyház mint Krisztus képviselete vagy az állam (ami nem hagyja nyitva azt a hátsó kaput, ami a sok “próbaházasságban” és “együttélésben” van törvényileg) előtt ezt megtenni, kijelenteni? Talán félek a döntéseim következményeitől? Mert ebben az esetben bármikor kiléphetek a kapcsolatból, s sem az állam, sem az Egyház nem tud semmit sem tenni; hiszen nem született házasság.

Forrasom a Biblia: Izsák és Rebeka házassága, Tóbiás es Sára hazassága. Vagy a zsidó jog, amit a Tórából vezettek le.

Maimonidesz, a legnagyobb zsidó filozófus és Tóra tudós, aki azt írta a 12. században:

"Mikor valaki intim kapcsolat által létesít jegyességi köteléket, az aktus végeztével – tekintet nélkül arra, hogy a pár vaginális vagy anális módon közösült-e –, a jegyességi kötelék létrejön."

Masrészt nincs a Bibliában egyetlen resz sem, ami meghatarozná, hogy mikortól tekinthető házasságnak két ember kapcsolata. Csupan történetek vannak, amik arról szólnak, hogy két ember szereti egymást, ágyba bújnak és házasokka válnak mindenféle papi áldás nélkül.

Az, hogy a nő joga az állattal volt egyenlő, úgy ostobaság, ahogy van.

Csak érdekességként írom, hogy a szex a nő joga volt, a férfinak pedig kötelessége volt kielégíteni a nőt, amikor a nő úgy kívanta. Ezen túl pedig mindent meg kellett adni neki, amire szüksége volt. Ilyen szörnyű életük volt a nőknek.

Máriának semmi nem tiltotta, hogy szexuális életet éljen a jegyesével. A Bibliaban nincs erre tilalom, a szokas és a törvények pedig - mint már írtam - ezt megengedték.

Az esküvő nem rossz dolog, ilyet nem állítottam és a kérdés sem erről szólt.

#76

Akkor már az anális közösülés is Istentől való, s Neki tetsző. Mert ez eretnekség ám.

Az utolsó kérdésemre még mindig nem kaptam választ.

A Biblia a házasok közötti szexet egy örömteli dolognak tartja. Vagyis minden megengedett, amit mindkét fél élvez.

Az utolsó kérdésedre már válaszoltam: ha valaki akar, házasodjon meg, szép dolog dolog az. A Biblia azonban a hűséges és szeretetteljes élettársi kapcsolatot is elfogadja.

#78

Tehát akkor szerinted a félig komoly kapcsolatok is helyesek. Főleg, hogy egy csomó förtelmet is jónak gondolsz, pedig az Isten alkotta aktust módosítja.

Mert aki nyitva hagy egy menekülési útvonalat, hogy kiléphessen a kapcsolatból, az hazug, mert így meri beszélni a teljes, örök és tökéletes odaadás testi nyelvét.

Christus resurrexit, alleluia!

#19

Valójában 18-sem mond mást mint te, csak te nem veszed számításba tobábbi lehetőségeket:

Ha az egyházi szertartás szerint házasságot kötöttek úgy döntenek, hogy el akarnak válni, az egyház némi adminisztráció után megállapítja, hogy a szentség nem jött létre, és a felek "elválhatnak"

18 as esetében legalább nincs képmutatás. Emberi dolog, hogy változunk, és dolgok elmúlnak.