Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » A kereszténység egyik legnagyo...

A kereszténység egyik legnagyobb érdeme, hogy az antik görög-római világ leáldozását (476) követően Európában felszámolták a rabszolgaság intézményét és az emberek "nagyipari" adásvételét?

Figyelt kérdés

máj. 23. 08:35
 1/6 anonim ***** válasza:
69%

Keresztényként nem ezt tartom a legnagyobb érdemnek. Egyrészt létezett rabszolgaság később is, keresztény országok folytattak a kora újkorban rabszolgakereskedelmet (bár az Egyház felszólalt ez ellen). A rabszolgaság akkor szűnt/szűnik meg, ha gazdaságilag nem éri meg fenntartani.

A kereszténység érdemének nem annyira a politikai dolgokat, hanem az egyes emberek életében bekövetkezett változásokat és az egyén üdvösségre vezetését, Jézus Krisztus szeretetét, megismerését tartom.

máj. 23. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 hollófernyiges ***** válasza:
100%
Nem számolták fel, bár a halálos, csonkításos büntetéseket korlátozták és megtiltották hogy zsidónak keresztény rabszolgája legyen. A birodalomban már a pogány időkben megkezdődött a rabszolgákkal műveltetett nagybirtokok átalakítása colonusos (gyakorlatilag jobbágy) rendszerré. Európában (Magyarországon is) sokáig lehetett rabszolgákat venni, csak a 18. században tiltották be végleg, és hát ismerjük a nagyon keresztény USA esetét a rabszolgákkal.
máj. 23. 09:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

A kereszténység még sokáig megvolt a rabszolgasággal, például keresztes hadjáratot is indítottak a szlávok ellen és ezért hívják a rabszolgát angolul 'slave'-nak.

A rabszolgaság sosem tűnt el a keresztény világban, csak az amerikai polgárháború után.

A rabszolgatartás módja folyton változott, néha enyhült, vagy szigorodott és másként jelent meg különböző korokban, vagy népeknél.

A zsidóság egyedülálló módon úgy definiálta önmagát, hogy ők az a nép, amelyet Isten megszabadított az egyiptomi fogságból. Éppen ezért ennek a népnek a tagjai nem lehettek a korlátlan és tartós rabszolgaság állapotában. Ennek megfelelően az Ótestamentumban a rabszolgaság csak a nem zsidó környezetre terjedt ki: a más népből származókat a harc során rabságba ejtették: őket lehetett adni-venni, és munkára használni. A héber rabszolgákra azonban különleges védő előírások vonatkoztak: még az önmagukat eladás is csak végső szükség esetén volt megengedett, legkésőbb hat év múltán pedig felszabadultak – az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére. Ennek az alapja a Tórában található, és egyetemes jogalapot képez. Az izraeli rabszolga nem teljesen jogfosztott, mivel gazdájához hasonlóan őt is Isten teremtette. Így például a hetedik napon való munka tiltása nem csak a gazdára vonatkozott, hanem a rabszolgáját sem volt szabad dolgoztatnia.

A kereszténység államvallássá tételével a rabszolgaság nem szűnt meg a Római Birodalomban, csak a rabszolgákkal való bánásmód enyhült.

A birodalommal együtt a rabszolgaság is hanyatlásnak indult. A rabszolgák munkája elégtelenné vált, így bár a rendszer maradványai nyomokban még hosszú ideig megmaradtak, a rabszolgatartás helyét fokozatosan és részben átvette a feudalizmus, a rabszolgák pedig kezdtek jobbágyokká válni.

Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, a rabszolgamunka nem volt ekkor már társadalmi szinten rentábilis, csak legfeljebb egyes elszigetelt esetekben.

A 8. és 10. század között ismét megnövekedett a rabszolgaság jelentősége, amit a Mediterráneum vidékén az iszlám térhódítás, Kelet-Európában a varég expanzió okozott.

A keresztény hitre térést követően Európa legtöbb országában fokozatosan korlátozottá vált a keresztény rabszolgák adásvétele. Azonban a fenti kitétel a pogányokra nem vonatkozott, Nagy Károly például az elfogott szászok egy részét rabszolgaként adatta el, míg a 9–10. századi rabszolgák többsége a nyugati szláv területekről került ki (ennek során vált Prága kereskedelmi központtá).

A rabszolgák az évszázadok során beleolvadtak a jobbágyságba; erre Közép-Európában később került sor, mint Nyugat-Európában, másrészt a servus jogállapotú réteg mai napig társadalomtörténeti viták tárgyát képezi.

A késő középkorban a rabszolgaság ismét visszaszorult. A Földközi-tenger térségében azonban, ahol bőséges volt az utánpótlás afrikai rabszolgákból, tovább virágzott az emberkereskedelem. A rabszolgaság újabb lendületet vett az Újvilág felfedezésével.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Egyház birtokain szűnt meg legkésőbb a rabszolgaság, ugyanis a rabszolgáknak komoly értéke volt, ezért a Szentszék vonakodott az Egyház javait megkárosítani és botrányos módon minden országban külön-külön szabadították fel a rabszolgákat és tiltották meg további alkalmazásukat helyileg, de a Keresztény Egyház birtokain utoljára.

máj. 23. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
84%

Annyira felszámolták, hogy Amerika felfedezésekor konkrétan szemet hunytak felette rögtön, mert hatalmas bevételt termelt 😅


Amúgy volt rabszolgaság a KK-ban is, pl a hadifoglyokat simán kiterelték dolgozni ingyenmunkára. Annyi a különbség, hogy több joguk volt, mint pl a négereknek, de ugyanúgy ingyen dolgoztak valakinek. Aztán adósrabszolgaság is volt. Amúgy Amerikában is létezett, hogy fehérek dolgoztak adósság miatt a feketék közt. Csak egy hangyaphasznyival éltek jobb körülmények közt, mint a feketék.

máj. 23. 09:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 MDaniel98 ***** válasza:
Azért a középkorban még kőkeményen ment a rabszolgakereskedelem mindenhol, legfeljebb nem írtak róla a törikönyvben.
máj. 23. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 hollófernyiges ***** válasza:

Kis érdekesség:

[link]

máj. 23. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!