Van-e köztetek olyan ember, aki megrögzött ateista volt, és valamilyen élmény hatására egyik napról a másikra rádöbbent, hogy "valaminek-valakinek lenni kell" az életén túl?

szia freya! távol legyen tőlem a vita! kb 5 éve nem vitatkoztam senkivel. nem hinném, hogy egy testvéremmel kezdeném újból gyakorolni ezt a halálba adott tulajdonságot. tehát tudod, hogy isten elsődleges célja az ember megmentése. ezt bizony teheti csodák által. az evangélium hírdetését mindig jelek és csodák kisérték. csak néhány példa: apcs, 4:30 6:8 7:36 14:3 15:11 a teljesség igénye nélkül...sokaknak ez volt a jel, hogy jé.. ezek az emberek nem süketelnek, hanem valóban az isten van velük! tehát hit támadhat a csodákból, jelekből is. a többi az egészséges tanítás dolga.(pásztorok, tanítók)

abban igazad van, hogy gyógyulás jöhet máshonnan is. szerinted ezek az emberek majd elhiszik, hogy istenhez kell jönniük azért hogy megmeneküljenek? ismerek ilyen embert is. nem akarja az istent mert őt a látóasszony meggyógyította. és a látóasszony szerint nincs menny és pokol, tehát nincs szükség megtérésre sem. ha már pált hoztad példának, pont ő mondta, hogy a gonosz gyakran a világosság angyalának adja ki magát. tudod, mert tudnod kell, hogy folyik a harc a lelkekért...minden eszközzel távol akarja tartani azembert attól, hogy befogadja jézust a szívébe! ha kell akkor gyógyítás által is. istennek minden cselekedete leutánozható. kivéve az isteni szeretetet(agape). ezt az egyet nem tudja mímelni a gonosz. ezért írja az apostol:1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.stb... tehát meg lehet ezeket tenni isteni fajta szeretet nélkül is! én lelki erőnek nevezem ezt.

ha kívánod küldök videós bizonyságokat feltámadott emberektől. feltámadás ma is van. ennek a mai életnek pedig sohasem kell követned a törvényszerűségeit, hisz a biblia pont erre figyelmeztet! isten ahogyan mondod, mindenre képes. meg is nyílvánulna, ha nem ennek a világnak hinne az ember. ó..úgysem fog meggyógyúni, hisz már a szomszéd is belehalt ebbe...hát ez a világ válasza! igen, büntetjük magunkat! azzal, hogy nem istenre hallgatunk. a pál tövis problémáját pedig nagyon sokan megrágták már. soha, de soha nem adhatod fel az isten szavába vetett hitedet, mert azon kapod magad hogy ha pál beteg volt akkor én is az lehetek. ez kibúvó. istenre hárítom a felelőséget amiért nem gyógyultam meg. pedig a felelőség a tiéd! vagy megállsz az igén, vagy beállsz azok sorába akiknek egyszerübb elhinni: isten nem akar mindenkit meggyógyítani. potosan a kegyelemnek kellene elégnek lenni mindannyiunk életében. nem kell hozzátenni semmi emberi bölcseletet. az elég lesz. miért hagytad ott krisztus testét?

Nem hagytam ott Krisztus testét, amennyiben Krisztus teste a benne hívő, őt Úrnak valló emberek összessége. Annak, hogy közösségbe nem járok, egyszerű oka van: sok mindenről másképp gondolkodom, mint ők és ez egy ilyen kis közösségben sokaknak szemet szúr, van akit zavar. Ha katolikus volnék, szépen csendben megülnék a templomban a hátsó sorban, és kész.

Tudod, bár csodálom a hitedet, amit mondasz az pontosan azt mutatja, amiről én is beszéltem. Ha nem gyógyulsz meg, az a te hibád. Ezt nem lehet így felfogni. Édesanyám két hónapja halt meg. Rákos volt. Az utolsó pillanatig hitt a gyógyulásában, pedig az orvosok rég megmondták, hogy menthetetlen. A halála előtti napon azt mondta, csak egy hétre van szüksége, és játszani fog az unokájával (az én kislányommal).

Aztán meghalt. Nem szeretnék arra gondolni hogy "nem jól hitt" mert ebben nem látok bölcsességet és értelmet. Itt volt az ideje és Isten kegyesen, fájdalom nélkül vezette át oda, ahol majd színről színre láthat. Mi itt csak tükör által homályosan.

Azt hiszem, bennem más isten-kép él, mint a legtöbb emberben abban a gyülekezetben, ahová jártam. Nekem semmi bajom velük, de jobban érzem magam nélkülük. Tisztább a fejem és a szívem most, mint akkor volt. Persze ez a korral is jár... :-))

Szép estét,

Freya

Köszönöm a kedvességedet. Boldogságot, hitet és erőt kívánok neked a Krisztusban.

Freya

Igen, én is ilyen voltam. Ezek az élmények személyre szabottak szoktak lenni, kívülállónak aligha bizonyíték Isten létezéséről és szeretetéről. Amúgy szerény tapasztalatom szerint nem létezik megrögzött ateista: ugyanis mindenkire van egy háttértapasztalata az Ő létezéséről. Ahogy nekem is volt, csak nem elég: ezért kaptam és kapok hozzá...

Olyan istentagadókat ismerek csak akik lusták gondolkodni és gyűlölik Őt. E két tulajdonság különféle arányban keveredik bennük, ez adja motivációt a tagadáshoz.

Én is hívő vagyok, de nem hiszek az ilyen csodás élményekben! Nem, nem a csodákban magukban, hanem abban, hogy napjainkban is ez lenne valamely jellemzője az igaz hitnek, vagy vallásnak.

Ezeknek a korai keresztény világban meg volt a szerepük, mely ok már elmúlt. A csoda "gyógyításnak" jelentősége az első században volt. Ezek mai képviselői valójában messze vannak a valóságtól, amikor azt mondják annak, aki nem gyógyult meg, hogy nem volt benne hit. Mert ugyanis Jézus olyant is meggyógyított, aki nem hitt benne!

A tanítványai sikertelenségére sem azzal "vigasztalta" Jézus őket, hogy "ne aggódjatok, nem volt nekik elég hitük", hanem helyette a tanítványait kritizálta, mondván, hogy nekik nem volt hozzá elég hitük.

Persze, sokan hittek (valamennyire) előtte is Jézusban, hiszen sokakat ez vezetett hozzá, de nem volt feltétel.

Valójában a teljes Biblia és az apostolok is, előtérbe helyezik a józan és értelemszerű gondolkozást, a racionalitást, mely nem arra épül, hogy valamely "csodás" jelenséget kell átélnem. Ez legtöbbször inkább csapda, hiszen ennek más forrása is lehet, mint Isten.