Van olyan rész a Bibliában, ahol a Sátán feljön a pokolból és megküzd Istennel és/vagy Jézussal?

Szia!

Először is fontos tisztázni, hogy Sátán nem a pokolban lakik, mert a pokol és a sír váltófogalmak a Bibliában, és Sátán még nagyon is él. Amire te gondolsz, az Jelenések könyve 12. fejezete, ahol Sátán és Krisztus küzdelméről olvasunk jelképes beszédben.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A Jelenések könyvében található 20 fejezet 1-3.

Az Armageddoni csata folytatásaként

1. És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.

2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,

3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.

Majd 1000 év elteltével ugyanilyen nevű (1000 éves) királyság alatt.

Jelenések könyve 20,7-9:

7. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.

9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.

Itt Sátán úgy harcol Istennel,hogy a háborút indít Jeruzsálem ellen,amely terméseztessen sikertelen lesz részéről és ezzel végleg véget ér a gonosz uralma az emberek felett.

Isten a történelmet ítélettel vagyis igazságszolgáltatással zárja le:

11. És láttam egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, a kinek tekintete elől eltűnik a föld és az ég, és helyük nem találtatik.

12. És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatott meg, a mely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

13. És a tenger kiadta a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, a kik ő náluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

14. A pokol pedig és a halál vettetek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetették.

és kezdetét veszi a jó örök egyedüli uralma.

Jelenések könyve 21-22 fejezet.

Shalom

"a pokol és a sír váltófogalmak a Bibliában"

jajj... mindig ez a jehovás félreértelmezés... még ha adventista is vagy...

téged rohadtul nem érdekel az igazság!

Sziasztok!

"jajj... mindig ez a jehovás félreértelmezés... még ha adventista is vagy...téged rohadtul nem érdekel az igazság!"

Semmi értelmét nem látom vitázni, így csupán a puszta tényeket írom le. A katolikus teológiában is az alvilág a seol (pokol) és a sír összekapcsolódó fogalmak:

"A Biblia szerint az emberi személy – jelenlegi, bukott állapotában – teljességgel a halál hatalmába kerül: a lélek a seol, az alvilág foglya lesz, a test pedig elporlad a sírban. Ez azonban átmeneti állapot csupán. Isten irgalmából újból életre támad az ember, úgy, ahogyan felkel a földről, ahová lefeküdt, ahogyan felébred az álomból, melyben elmerült. Nem kétséges, hogy ez a felfogás sokkal jobban megfelel a jelenkori antropológiai szemléletnek, mint a metafizikai halhatatlanság." (Nyíri Tamás: Remény vagy halál, Vigilia, 1978/11., 726. o.)

"E század elejétől az emberi lélekbe (psziché) nyert betekintés nem teszi lehetővé sok gondolkodónak, hogy a platóni filozófia és a hagyományos keresztény tanítás állásfoglalását minden további nélkül átvegye. A keresztények számára mindenekelőtt a Biblia-tudomány eredményei tették kérdésessé a hagyományos felfogást. A gyakran léleknek fordított héber "nefes" egyetlen helyen sem utal egyértelműen a testetlen lélekre; ugyanakkor a "met" (halott ) szóval szókapcsolatot alkotva a holott estre, a halott személyre vonatkozik. A legutóbbi évtizedekben evangélikus teológusok az ember "teljes halálá"-nak tétele mellett foglaltak állást: a halott csak Isten emlékezetében él tovább, és az utolsó napon isteni teremtői aktus révén fog majd új életre kelni. A katolikus egyházban abban nyilvánult meg a hagyományos felfogással szemben egyfajta tartózkodás, hogy a II. vatikáni zsinat útmutatásai szerint átdolgozott misekönyvben (Missale Romanum) a halottakért mondandó imákból teljesen kiiktatódott a lélek (anima) fogalma."

(Jacob Krämer: A halottak jövője, Szent István Társulat, Budapest, 1991, 12. o).

"A lélek halhatatlanságába vetett hit nem számol komolyan a halál valóságával: régi, platonikus-orfikus eredetű meggyőződés szerint csak a test kerül a halálba, a lélek-szubsztancia kikerüli azt. Sok más, idegen hatással együtt ez a filozófiai-mitikus gondolat is átkerült a kereszténységbe, és elfoglalta a biblikus reménység helyét, megüresítve a feltámadás értelmét. Az Ige szerint a teljes testi-lelki ember bűnös, ezért a halál – mint a bűn zsoldja – a teljes embert éri"

(Dr. Nagy Gyula (evangélikus teológus professzor): Dogmatika, teológiai akadémiai jegyzet, Budapest, 1965, 262–263. o.)

Szeretném még megjegyezni, hogy amikor Jézus Krisztusról azt olvassuk, hogy az apostoli hitvallás szerint alászállt a pokolba, akkor ott értelemszerűen a sírt (seol/alvilág) értjük, és nem az örök szenvedés helyét...

Üdv. Péter

Sziasztok!

Nagyon érdekes, hogy valaki pont ebbe kötött bele, hogy mit gondolok a pokolról, és a lényegbe: Jelenések könyve 12. fejezet 7-12. verseibe, illetve annak magyarázatába nem. Nos akkor feldobom a magas labdát! ;-)

János apostol ezekben a versekben bemutatja Mihály és Sátán közötti küzdelem eseményeit (7-12. vers).

A nagy küzdelem első megnevezett személye Mihály, és az Ő angyalai. A "Mihály" egy héber név magyarosított változata. A héber "Michá-él" név magyar jelentése:

"Ki olyan, mint Isten?" illetve "Aki olyan, mint az Isten." Ez a név egyidejűleg kérdés és állítás, és ebből adódóan egy kihívás az egész teremtett világgal szemben. Tekintettel arra, hogy Sátán lázadásának lényege és célja az volt, hogy önmagát Isten trónjára küzdje fel, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz. (Ésa. 14,14), ezért a "Michá-él" név a legalkalmasabb és a legtalálóbb egy olyan személy megjelölésére, aki arra vállalkozott, hogy az egész teremtett világ előtt kinyilatkoztassa Isten jellemét. Ugyanakkor csak egy ilyen személy cáfolhatja meg Sátán állításait és rágalmait, aki maga is olyan, mint az Isten. Különböző igeversek egybevetéséből kitűnik, hogy "Mihály" azonos Jézus Krisztussal. Dániel könyve szerint Mihály az Isten népének fejedelme. (Dán. 10,21.) Ez a fejedelem azonban maga is Isten. (Józs. 5,13-15.) Júdás apostol pedig "arkangyalnak" mondja Mihályt. (Júd. 9.) Pál apostol viszont arról beszél, hogy Jézus visszajövetelekor az igazak feltámadása "arkangyal szózatára" történik. (I.Thess. 4,16.) Jézus pedig azt mondja el, hogy a halottak az Ő szavára, az "ember Fiának" szavára támadnak majd fel. (Ján. 5,28.)

Jézus Krisztus a történelem folyamán mindig akkor lépett fel "Mihály"-ként, amikor Isten és az Ő népe oldalán a gonoszság erőivel szemben küzdelembe indult. A perzsa uralkodóval szemben azért, hogy az Ő népét bocsássa el, és engedélyezze Jeruzsálem és a templom felépítését. (Dán. 10,13.) Mózes sírja felett Sátánnal szemben. (Júd. 9.) A végső időben, amikor Isten népét megszabadítja a bűn világából. (Dán. 12,1.) Mihály angyalai pedig az el nem bukott angyalokkal azonosíthatók.

Ez a küzdelem már a Mennyben elkezdődött Krisztus és Sátán között. Sátán Isten törvénye ellen harcolt, mivel nem akarta magát alárendelni Krisztus tekintélyének, aki a mennyeknek Ura volt. Szerinte az angyaloknak nincs szükségük törvényre, ezért engedtessék meg nekik, hogy szabadon követhessék saját akaratukat, amely mindíg helyesen fogja irányítani őket. A törvény korlátozza szabadságukat, az Ő nagy célja pedig a törvény eltörlése. A mennyei küzdelem igazi megtámadottja azonban nem a törvény volt, hanem az Isten. Az isteni tanácsba szeretett volna bekerülni Lucifer. Olyan hatalmat és jogot szeretett volna önmagának is, mint ami az Istenség személyeit illette meg. Vagyis Isten szeretett volna lenni. (Ésa. 14,13-14.)

A látomásbeli küzdelem azonban egy másik szintérre és egy másik időbe vezet el bennünket. Ennek a küzdelemnek szintere a Föld, ideje pedig az időszámításunk első évtizedeire tehető. A Szentírás több bizonyítékát adja annak, hogy itt arról a küzdelemről van szó, amelybe Mihály mint Isten Fia lépett a küzdőtérre. A Sátán feletti győzelme a Bárány vére által történt. (11. vers)

A Sátán feletti győzelem eredményeként jutott diadalra az üdvösség. (10. vers ). Ezek a tények a golgotai keresztáldozat függvényei. Ennek a küzdelemnek a kimenetele eredményezte azt, hogy Sátán véglegesen kivettetett a mennyből. (9. vers). Erre a kivettetésre utal Jézus is az evangéliumban. (Ján. 12,31.)

Ez a küzdelem Krisztus és Sátán között több dolgot is érintett. Lelepleződött Sátánnak az a vádja, amely Isten jelleme és kormányzása ellen irányult. Azt állította, hogy míg a Teremtő mindenki mástól önmegtagadást követel, addig Ő maga nem gyakorol önmegtagadást, és nem hoz áldozatot. Ugyanakkor Jézus Krisztus az Ő élete és a halála által megerősítette az Isten törvényének szent és örökkévaló, változhatatlan voltát. Ha a törvényt el lehetett volna törölni, akkor Isten Fiának nem kellett volna élete feláldozásával engesztelést szereznie annak áthágásáért. Krisztus halála bizonyítja a törvény változhatatlanságát. A bűnös megváltásáért hozott áldozat, amelyre a végtelen szeretet késztette az Atyát és a Fiút, az egész világegyetem előtt arról tesz tanúbizonyságot, hogy Isten törvényének és kormányzásának alapja: igazságosság és irgalom. Ennek a küzdelemnek a tétje az ember és a föld feletti uralkodás is volt.

Sátán azt állította, hogy az ember Őt választotta uralkodójául. Krisztus azért jött, hogy Sátánnak ezt az állítását és igénylését megcáfolja. Jézus biztosítani akarta azt a lehetőséget, hogy mindazok, akik Sátán hatalma alól szabadulni akarnak, valóban felszabadulhatnak. Krisztus azért is jött, hogy az elveszett emberek élére álljon. A veszni látszó csatában vállalta a vezér szerepét, hogy győzelemre vigye az általa teremtett emberi családot. Ebben a küzdelemben mutatta meg Sátán a bűn igazi arculatát. Isten Fiának megkínzása és halálra adása az egész világegyetem előtt nyilvánvalóvá tette Sátán igazi lelkületét és a bűn következményeit. Ebben a küzdelemben Jézus azt is nyilvánosságra akarta hozni, hogy a bűnnek nem lehet más sorsa, csak a halál, a megsemmisülés. (Róma 6,23.)

A küzdelem mibenléte azonban összefoglalható egyetlen dologban is. Az egész teremtett világ előtt bemutatni az Istenben lakozó szeretetet olyan szinten, hogy az mindenki számára meggyőző erőként hasson. Isten ugyanis tudja azt, hogy a bűnt erőszakkal legyőzni nem lehet. (Róma. 12,20-21.) Erőszakkal, hatalommal sohasem lehet gyökerében kiirtani a bűnt. Minden erőszakos cselekedet az újabb lázadás és a szabadulás utáni vágy magvait veti el. A bűnnek az a természete, hogy csak teljességre jutva, teljesen kifejlődve mutatja meg igazi arcát. (Jak. 1,15). Külön figyelmet érdemelnek Sátán küzdelmének a fordulópontjai. Először még az a megtiszteltetés érte, hogy magával az Istennel indulhatott a küzdőtéren, a mennyei angyalok előtt. A második alkalommal már "csak" a Fiúval kerülhetett szembe, aki isteni természetének megőrzésével ugyan, de gyenge emberi testben vette fel vele a küzdelmet. Harmadszorra pedig már egy hozzá hasonló teremtmény, egy angyal is elég lesz Sátán legyőzéséhez. (Jel. 20,1-2.) De ez már egy másik történet...

Üdv. Péter

Kedves Péter !

A bibliaértelmezésed sajátos az adventista egyház teológiája alapján történik,mint egy korábbi válaszodra is emlékeztetlek amikor is a pokolról írtál és azt állítottad a pokol nem a szenvedés helye és ilyen módon Jézus csak képletesen említi a Lukács evangéliumában olyan személyeknek akik nem hittek abban hogy a földi élet után is van létezés.

Sajnálatos módon a biblia megcáfolja a teológiát amit emberek találtak ki,és a vélekedéseinket először is szentíráshoz kellene mérnünk vagyis megnézni igaz e az és megáll az IGAZSÁGHOZ mérve?

És nem egy vélekedést,teológiát alátámasztani a bibliával.

Shalom

az utolsó nagy igazságot mondott! ott a pont.

Péter szedd össze magad, és ne egy kitalációt, ami kedves a szívednek, próbálj alátámasztani a Bibliával!