Ha Szűz Máriának volt gyereke akkor hogy lehetett szűz?

3. Virginitas post partum

Harmadik tétel: Mária szűz maradt a szülés után. Mint említettük, a II. konstantinápolyi zsinat és az I. lateráni zsinat ezt is dogmaként tanítja.

Máriának ez a fajta szüzessége sem bizonyítható a Bibliából közvetlenül, csak közvetve. E tekintetben azonban sokkal régibb és egyöntetűbb a szenthagyomány, mint a szűzi szülés kérdésében.

Az apokrif Jakab-evangélium ezt is tanítja, és azt tartja, hogy akiket a Biblia Jézus testvéreinek mond, József korábbi házasságából származtak. Akik a szentatyák közül erről a problémáról szólnak, Tertullianus kivételével valamennyien vallják tételünket, különösen Origenész, Hilarius, Nüsszai Gergely, Efrém, Khrüszosztomosz, Ambrosius, Augustinus. Mint föntebb láttuk, az aeiparthenosz kifejezés már a 4. sz. elején terjedni kezd, és biztos, hogy azt erre a tételre is vonatkoztatták.

Hogyan állunk a Bibliával?

1. A Biblia nem tanítja tételünket közvetlenül, sőt több olyan kifejezést használ, amelyek egyenesen ellentmondani látszanak a régi hagyománynak, vagy legalábbis valószínűtlenné teszik:

a) Mt 1,18: ,,még mielőtt egybekeltek volna''. Mt 1,24-25: ,,magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta Fiát''. Mit szóljunk ezekhez?

aa) Mai egzegéták szerint nem a kifejezéseket kell nézni, hanem a szentíró mondanivalóját, ez pedig nem több, mint az, hogy Jézus nem Józseftől való.

ab) Az egybekelés (szünelthein) nem jelent nemi érintkezést, hanem csak azt a szertartást jelenti, amellyel az új férj a házassági szerződés után pár hónappal ünnepélyesen bevezette feleségét saját otthonába. Tehát összeköltözésről volt szó.

ac) A magyar ,,míg'' szó héber és görög megfelelői egyáltalán nem állítják, hogy az előbb tagadott cselekedet azután bekövetkeznék. Példák: 2Sám 6,23 szerint Micholnak nem lett gyereke, míg meg nem halt (héber és görög szöveg). A 110. zsolt. 2. verse szerint csak addig ültetné Isten jobbjára a Fiát, míg le nem igázza ellenségeit?

b) Lk 2,7 egyes kódexek szerint Jézus ,,elsőszülött''. -- Az elsőszülöttség azonban a zsidóknál mint jogi kifejezés nem azt jelentette, hogy utána mások is következtek, hanem olyanra utalt, aki előtt más fia nem volt a szülőknek, függetlenül attól, hogy következett-e utána második és harmadik, vagy sem. Az elsőszülött fiút ugyanis áldozattal kellett megváltani (Lk 2,22-24; Kiv 13,1-2.11-16; vö. Lev 12,1-8; Szám 3,44-51) és különleges jogokat élvezett (vö. MTörv 21,15--17).

c) Komoly nehézségként csak ,,Jézus testvéreit'' lehet felhozni [5]. Ezek az evangéliumokban néha egyszerűen csak említve vannak (Mk 6,3; Mt 13,55-56; Jn 2,12); máskor viszont szembe kerülnek Jézussal (Mk 3,21; Mk 3,31-35; Mt 12,46-50; Lk 8,19 és 21; Jn 7,5). Nem evangéliumi szövegekben is szerepelnek (ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Neveik: Jakab, József vagy Joses, Simon, Júdás. Mit szólunk ehhez?

ca) A görög ,,adelphosz'' ugyan általában vérszerinti testvért jelent, a héber ,,ach'' (nőnemben: acha) azonban közeli rokont is. A Septuaginta az utóbbi esetben is az adelphosz szót használja pl. Ábrahám testvérének nevezi unokaöccsét, Lótot (Ter 13,8. vö. uo. 14,12 és 16), Jákob pedig nagybátyját és apósát, Lábánt (Ter 29,10-14. vö. Lev 10,4; 2Kir 10,13). A testvér szó tehát magában sem nem bizonyít, sem nem cáfol.

cb) Jézus testvéreit a Biblia sohasem mondj a Szűz Mária fiainak, még akkor sem, ha együtt szerepelnek Jézussal, mint a legtöbb esetben.

cc) Mk 3,6: Nemde az ács ez, ,,a'' fia Máriának? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? -- Egyes magyarázók úgy vélik, hogy itt a névelő elkülöníti Őt a többiektől: egyszülöttet jelez.

cd) Mk 3,21 és Jn 7,3-4 szerint a testvérek tekintéllyel lépnek fel vele szemben. Az akkori szokásjog alapján ez csak abban az esetben történhetett, ha idősebbek voltak nála. De ha idősebbek és testvérek, akkor hogyan lehet Jézus az elsőszülött? Tehát csak rokonai, esetleg unokatestvérei lehettek.

ce) Jn 19,26-27-ben a kereszten függő Jézus Jánosra bízza édesanyját. Pedig a testvérek még éltek, sőt vele is tartottak, mint azt a mennybemenetel (ApCsel 1,14) története mutatja.

cf) Mk 15,90 és Mt 27,56 Jakab és József anyját említi, aki nem Jézus anyjával, hanem minden valószínűség szerint a Mt 27,61-ben és 28,1-ben említett ,,másik Máriával'' azonos. Hiszen a sírhoz Máté 28,1 szerint a ,,másik Mária'', Márk szerint pedig (16,1) Mária, Jakab anyja ment. Ez a Mária valamiféle rokona lehetett Szűz Máriának. Jn 19,25: a kereszt alatt Mária, Kleofás felesége áll Jézus anyján kívül. Itt is ugyanarról van szó, vagy más valakiről? Ennek a kérdésnek meglehetősen nagy irodalma van, azt azonban máig sem sikerült tisztázni, hogy milyen rokonságban vannak a ,,testvérek'' egymással, Jézussal, és hogy kik a szüleik. Egy dolog bizonyos: ha vérszerinti testvérei volnának Jézusnak, a bibliai szövegek sokkal nehezebben lennének értelmezhetők, mintha csak közeli rokonokat tételezünk fel.

2. A Bibliában tehát semmi olyan nincs, ami kizárná, hogy virginitas post partumról beszélhessünk. Van-e ezen a negatívumon kívül pozitív bizonyítékunk is? Fentebb már említettük, hogy közvetlen érvvel nem rendelkezünk. Közvetett érvként ezek jöhetnek szóba:

a) A rabbinikus tradíció szerint Mózes a csipkebokor jelenet után nem érintette többé feleségét. A Bibliában is vannak helyek, amelyek arról beszélnek, hogy az Istennel való közvetlen kapcsolat időleges megtartóztatást kíván (Kiv 19,15; 1Sám 21,5-6). Az egészen mély házastársi személyes kapcsolat természeténél fogva zárja ki azt a lehetőséget, hogy a házasfelek valamelyike máshoz is kapcsolódjék. Ezt a gondolatot Isten és az ember viszonyára alkalmazzák Jézusnak a mennyek országáért vállalt nemi megtartóztatásáról mondott (Mt 19,12 és 29), valamint Szent Pálnak a ,,megosztottságról'' írt szavai (1Kor 7,32-35). -- A bibliai szemléletmód tehát azt kívánja, hogy Mária

aa) aki az istenanyaság vállalásával minden emberi kapcsolat intimitását felülmúló közelségbe jutott Istennel, ezután is teljes megtartóztatásban éljen. Hiszen a nemi aktus a férfi és a nő közti legszemélyesebb kapcsolat kifejeződése.

ab) Azt kívánja továbbá, hogy aki anyai gondoskodását és szeretetét a megtestesült Istennek adta, ne legyen kénytelen megosztani ezt a gondoskodó szeretetet Jézus és másik gyermeke között.

Mária teljes szüzességét tehát önátadásának teljessége kívánja meg. Így lesz tökéletes ,,jele'' ez a szüzesség annak, ami Isten és Egyháza közt csak az eszkatológikus időkben fog megvalósulni. Minden házasság Krisztus és az Egyház közti kapcsolat misztériumát szimbolizálja (Ef 5,32), Szűz Mária és Isten kapcsolata nem csak szimbolizál, hanem meg is valósítja a misztériumot.

b) A virginitas post partum mellett régóta pozitív bizonyítékként emlegetik, hogy Jézus a keresztfán Jánosra bízta édesanyját. Ez azonban nem bizonyíték, legfeljebb csak valószínűségi érv.

c) Sokat vitatják továbbá azt a 4. század óta ismert feltevést, hogy amikor Mária az angyali üdvözletre válaszolt, a ,,Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?'' kérdéssel azt is elárulta, hogy nem volt szándékában házaséletet élni, fogadalomról is beszélhetünk, esetleg -- mint Ágoston és Nüsszai Gergely. Ezt a feltevést ma sokan kétségbe vonják. A hithű zsidók ugyanis akkoriban nem ismertek ilyen fogadalmat. Az esszénusoknál és a terapeutáknál előfordult, de kérdés, hogy volt-e Máriának tudomása erről, kapcsolata ezekkel? Az is kétségtelen, hogy az Ószövetségben az Istennel való találkozás hatása alatt nem egyszer önmegtagadásra szánta rá magát valaki. De Máriánál ez a találkozás éppen az angyali üdvözletkor jött létre, tehát nem lehet szó korábbi fogadalomról. -- Azt is nehéz elképzelni, hogy ha Máriának titkos szüzességi fogadalma volt, hogyan szánta rá magát a házasságra; ha pedig Józsefet beavatta ebbe a fogadalomba és ő akceptálta, ez ismét csak esszénus vagy terapeuta hatás alatt történhetett.

4. Szűz Mária és Szent József házassága

1. Törvényesség tekintetében, vagyis jogi szempontból ítélve nem jegyesség, hanem érvényes házasság volt. Hiszen megvolt a házassági szerződés.

2. De nemcsak a nemi kapcsolat hiányzott, hanem a személyi önátadás lelki komponensét is Isten vette igénybe Mária részéről. Hogyan lehet mégis valódi házasságról, személyes házastársi szeretetről beszélni?

A kérdés megválaszolása azért nem könnyű, mert nem tudjuk elképzelni, hogy az áteredő bűntől teljesen mentes lélek hogyan képes integrálni magában a tökéletes istenszeretetet és emberszeretetet. Ennek az elképzelésnek hiányában csak egy viszont-kérdéssel válaszolhatunk. Elképzelhető-e, hogy a Szentcsaládban a hitvesi szeretet pusztán külsőséges, tartalom nélküli, megjátszott szeretet volt? Hogy csak a kötelesség és a gyermek tartotta volna őket össze, érzelmileg viszont közömbösek lettek volna egymás iránt? Nem inkább azt kell-e gondolnunk, hogy a testi önátadásban is megnyilvánuló teljes hitvesi szeretet hiányzott ugyan (mint láttuk, ez a Szűzanya jelszerűségével ellenkezett volna), de lelki kapcsolatuk és annak intenzitása nem hogy kárára lett volna istenszeretetüknek, hanem egyenesen segítette azt?

3. Szent József személyével az újkorban kezdtek különösebben foglalkozni. Legújabban egyesek már valamiféle ,,jozefológiával'' is kísérleteztek. Ezt a túlzó irányzatot szerencsésen ellensúlyozta az üdvtörténeti szempont felülkerekedése. Az utóbbi csak egy kérdést enged meg Szent Józseffel kapcsolatban: milyen szerepet játszott az emberiség üdvözítésében?

a) Elsősorban az volt a szerepe, hogy a törvény értelmében biztosította Jézusnak Dávid nemzetségébe való betagolódását. Máriának Dávid házából való származása ugyanis nem biztos, mert Máté és Lukács geneológiája József őseit sorolja fel. A Messiás Dávid családjából kellett, hogy származzék, és az akkori törvények szerint Jézus akkor is Dávid családjába tartozott, ha csupán nevelőapjának ősei tudták visszavezetni családfájukat Dávidig.

b) További szerepe Szent Józsefnek: kenyérkeresője és a külvilág felé oltalmazója volt Jézusnak, a törvény előtt pedig képviselője.

c) A családi életben pedig azt a tekintélyt képviselte és azt a légkört tette lehetővé, amely a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges, amilyen légkört csak apa, anya és gyermek hármassága tud biztosítani.

d) Egyes szerzők hozzátesznek ehhez még egy szerepet: ha nem gondolták volna Jézust az emberek József fiának (Lk 4,22), Máriát megvetették volna, vagy pedig elkerülhetetlen lett volna a szűzi fogantatásnak és a megtestesülésnek idő előtti kitudódása; az pedig több zavart és ellentmondást, mint megértést okozott volna.

4. Szent Józsefet Jézussal való különleges kapcsolata és üdvtörténeti szerepe miatt különleges tisztelet illeti meg. A tisztelet mindig valamilyen kiválóság elismerését jelenti. A szenteket azért tiszteljük, mert Isten különleges kegyelmével megtisztelte őket. Ha ezt hódolattal elismerjük róluk, akkor a szaknyelv vallásos tiszteletről (cultus duliae) beszél. A szentek közt a legnagyobb megtiszteltetés a Boldogságos Szűz Máriát érte, ennek a legnagyobb kiválóságnak elismerését hüperduliának mondjuk (lásd a 120. §-t). Szent József közbülső helyet foglal el Szűz Mária és a többi szent között, ennek elismerését a szaknyelv megkülönböztetett tiszteletnek, prótoduliának nevezi.

5. Mária szüzessége és a nem-katolikus keresztények

1. Az ortodox keleti egyházak Szűz Mária istananyaságát és aeiparthenosz-jellegét éppen úgy dogmának tekintik, mint a nyugatiak.

2. A protestánsok egy része vallja Jézus szűzi fogantatását, imádkozzák is az Apostoli Hitvallásban. A szűzi születést és a születés utáni szüzességet azonban -- az utóbbit főleg ,,Jézus testvéreire'' való hivatkozással -- a mai protestáns felekezetek legtöbbje tagadja, a Taizé-i protestáns közösség azonban velünk együtt vallja, akárcsak Luther és Kálvin.