A Bibliában a Pokol az ugyanaz mint a Hádész, a halottak országa, a Seol és az Alvilág?

Szia!

A Jelenések 11:7-ben az abüsszosz görög kifejezés található, mely mélységet jelent. Bevallom hirtelen nem is tudom, hogy melyik bibliafordítás jelöli alvilágként.

Az abüsszosz szó található jelenések könyve 9:1,2 és 11, valamint az általad idézett 11:7 és 8, illetve a 20:1 és 3 versekben. Ez a szó a héber tehóm szóval állítható párhuzamba, ez jelöli például a kitelen és puszta földet a teremtéskor (lásd. I.Móz. 1:2), de az újszövetségben Sátán és démonai lakóhelyét is (Lásd. Lk. 8:31).

A "fenevad" a bibliai próféciákban mindig olyan politikai hatalmat jelöl, ami az akaratát erőszakkal véghezviszi.

A halottak állapotáról ezt olvassuk:

Zsolt 49,20: "[A halottak] soha nem látnak világosságot" Zsolt 115,17: [A halottak]"nem dicsérik az Urat"

Ésa 38,18-19: "a sírverembe szállók nem dicsérik az Urat"

Zsolt 115,17: "alászállnak a csendességbe"

Zsolt 94,17: "lakoznak a csendességben"

Zsolt 88,11-13 – Ez az ige mintegy összefoglalóan szól az első halál állapotáról: a halál a "pusztulás helye, sötétség, a feledékenység földje".

Igék, amelyek arra mutatnak rá, hogy az első halált úgy éli át az ember, mint egy alvást: Jób 14,10-12, Ésa 26,19,

Dn 12,2, Mt 9,24, Jn 11,11-14, 1Thess 4,13-14, 1Kir 2,10; 11,43, Ap csel 7,60, 1Kor 15,6 ...stb.)

Igék, amelyek úgy ábrázolják a halált, mint egy kihagyást, szünetet, vagy várakozást a halál pillanata és a feltámadás között: Jób 14,13, Jób 19,25-27, Dn 12,13,

2Tim 4,7-8, Zsid 9,27-28, 1Kor 15,29 ...stb.

Jellegzetes kifejezések utalnak a fenti igékben arra, hogy a végső ítélet bírói végzése nélkül nem lehetséges a halál fogságából való szabadulás. Más szavakkal: a holtaknak mind meg kell várniuk a sírban a végső egyetemes ítélet döntését ahhoz, hogy feltámadhassanak.

Kijelentések arról, hogy a halál állapotából csak a teremtő Isten személyes akarata, szava hozhatja vissza az embert, életre keltve, illetve újra teremtve őt: Zsolt 89,49 vö. Zsolt 49,16, Jób 14,14-15, Jn 5,21, Rm 4,17...stb.

A legtöbb Bibliafordítás a pokol szóval adja vissza a seol és hádész szavakat. A mai pokol fogalom ettől eltér, ahogyan azt tapasztalhatod.

Üdv. Péter

Szia!

Dániel próféta könyve 7. fejezetében olvashatunk a vadállatokról, melyeket a 8. f ejezet azonosít, ennek mintegy folytatása Jelenések könyve 13. fejezete, melyet részleteznek a további fejezetek.

Szívesen veszem ha írsz, többekkel levelezek már innen, igaz kicsit lassan tudok válaszolgatni, de igyekszem...

Üdv. Péter

Mi a seol és a hádesz?

A BIBLIA az eredeti nyelvein több mint 70-szer használja a héber se’ól′ szót és annak görög megfelelőjét, a hai′dész szót. Mindkettő a halállal van kapcsolatban. Némelyik bibliafordítás „sírnak” vagy „pokolnak” fordítja őket. De a legtöbb nyelvben nincsenek olyan szavak, amelyek pontosan adnák vissza ennek a héber és görög szónak az értelmét. Az Új világ fordítás ezért a „seol” és a „hádesz” szavakkal él. Mit jelentenek ezek? Figyeljük meg, hogyan használják őket különböző bibliaversekben.

A Prédikátor 9:10 kijelenti: „sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban, ahová mégy.” Vajon ez azt jelenti, hogy a seol egy konkrét sírhelyre utal, ahová valakinek a hozzátartozóját temették? Nem. Amikor a Biblia egy adott sírhelyre vagy sírra utal, nem a se’ól′ és a hai′dész szót használja, hanem más héber és görög szavakat (1Mózes 23:7–9; Máté 28:1). A Biblia tömegsír, illetve egyéb olyan sírok megjelölésére sem használja a „seol” szót, ahol több személyt — mondjuk egy család tagjait — együtt temettek el (1Mózes 49:30, 31).

Akkor milyen helyre utal a „seol”? Isten Szavából azt látjuk, hogy a „seol” vagy a „hádesz” többre utal, mint csupán egy nagy tömegsírra. Az Ézsaiás 5:14 például megjegyzi, hogy a seol ’tágas, és végtelenül szélesre nyitotta száját’. Bár a seol már megszámlálhatatlanul sok halottat „nyelt el”, úgy tűnik, folyton még többre vágyik (Példabeszédek 30:15, 16). A szó szerinti sírhelyektől eltérően, melyekben korlátozott számú halott fér el, ’a seol nem elégszik meg’ (Példabeszédek 27:20). A seol soha nem telik meg. Nincsenek határai. A seol vagy a hádesz tehát nem szó szerinti hely, mely egy adott ponton van, hanem a halottak közös sírja, az a képletes hely, ahol a legtöbb ember halálalvásban van.

A feltámadás bibliai tanítása segít nekünk még jobban megérteni a „seol” és a „hádesz” jelentését. Isten Szava a seolt és a hádeszt azzal a halállal köti össze, amelyből lesz feltámadás (Jób 14:13; Cselekedetek 2:31; Jelenések 20:13). Isten Szavából arra is fény derül, hogy a seolban vagy a hádeszben nemcsak olyanok vannak, akik szolgálták Jehovát, hanem sok olyan ember is, aki nem szolgálta (1Mózes 37:35; Zsoltárok 55:15). Ezért a Biblia azt tanítja, hogy „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15).

Ezzel ellentétben azok a halottak, akik nem fognak feltámadni, a Biblia szerint nem a seolban vagy a hádeszben vannak, hanem „a gyehennában” (Máté 5:30; 10:28; 23:33). Ahogy a seol és a hádesz nem szó szerinti hely, úgy a gyehenna sem az.

A King James Version fordítású Biblia tartós zavart okozott azzal, hogy a görög hades és gehenna szavakat is „pokolnak” fordítja. Ez gyakran megjelenik a régebbi liturgikus szövegekben, amelyek szerint „Krisztus alászállt a poklokra.”

Azonban tulajdonképpen a „pokol” teológiailag egyenértékű a gyehennával vagy a „második halál” „tüzes tavával” (Jelenések 20:14; 21:8). Másrészt a hades a görög megfelelője a héber seʼól′ szónak - az elhunytak közös helye vagy állapota. A paradicsomot (Lukács 23:43) vagy Ábrahám kebelét (Lukács 16:22) a hádészen-seolon belüli helyként vagy állapotként értelmezték. Ezért a régi igazak lelke - csakúgy, mint a bűnbánó tolvajok és maga a mi Urunk lelke is - lement a „hadészbe”, azonban nem a pokolba (gyehennába vagy „tűznek tavába”).

Igaz, hogy a seol / hádész mind a gonoszok, mind az igazak hajléka, azonban nem a szó szerinti sírt jelenti, ahogyan Jehova Tanúi állítják. Ez inkább a tudatosság helye, bár árnyékos / homályos és eléggé titokzatos. Mint kiderült Lázár és a gazdag ember történetéből (Lukács 16:19-31), van egy szakadék a gonoszok és igazak között, továbbá különböző a jutalmuk is.

Krisztus megtestesülése, feltámadása és mennybemenetele óta azonban a dolgok megváltoztak. A Krisztusban hívők halálukkor lélekben az Úrhoz mennek testük feltámasztását (2 Korintus 5:1-8, Lukács 23:42-43, Filippi 1:23) és az új eget és földet (Jelenések 21) várva, míg a hitetlenek el vannak választva Istentől a szenvedés állapotában (2 Péter 2:4-9), várva a Végső Ítéletet (Jelenések 20:11-15) és büntetésüket a Tűz Tavában, amely végső állapotuk lesz. A pokol tantétele mindig is a történelmi, ortodox kereszténység hitnézete volt. Nem a „sötét középkorban” vezették be, ahogy azt Charles Taze Russell jelentette ki becsmérlően, hanem már maga Jézus, a mi Urunk és az Apostolok is kifejezetten tanították:

„A valóság és az örök szenvedés a Gyehennában a bibliai igazság olyan eleme, amelyet egyetlen becsületes szövegmagyarázat (exegézis) sem kerülhet ki.

(The New Bible Dictionary, J.D. Douglas, editor, Grand Rapids, MI: Eerdmans, 1962, 519)

Qeber / Mnémeion: jelentése „sír” a héber és görög nyelvben

A héber qeber szó (#6913, Strong bibliatudós héber szójegyzékében) jelenti az igazi „sírt” az Ószövetségben. A KJV 35-ször „sír”-nak, 26-szor „sírbolt”-nak és 6-szor „temetkezési hely”-nek fordítja. A kapcsolódó qeburah (#6900, Strong szójegyzékében) szót hasonlóan fordítja 14-szer (lásd pl.: 1Királyok 13:30, 2Sámuel 3:32, 1Mózes 35:20, Jeremiás 8:1). Az NT megfelelője a mnemeion (#3419 Strong szójegyzékében), amelyet a KJV 29-szer „sírbolt”-nak, 8-szor „sír”-nak, és ötször „síremlék”-nek fordít (a „sír” szót lásd a Máté 27:52.53, Lukács 11:44, János 5:28, 11:17, 31, 38; 12:17 versekben).

Ezen szavak, valamint a sheol és hades közötti kontraszt nyilvánvaló. A sheol soha sem kiásott hely, azonban a qeber hat helyen is az (pl.: 1Mózes 50:5, Ézsaiás 22:16). A Bibliában a testeket soha sem helyezik az emberek a seol-ba, azonban (az emberek) testeket helyeztek a qeber-be 37-szer. Egy személynek sincsen sheol-ja, azonban qeber-rel rendelkeznek, szintén 37 alkalommal a Bibliában. A sheol-lal ellentétben a qeber a föld felszínén van, 32 alkalommal. A seol soha sincs többesszámba téve, a qeber-rel ellentétben (29 esetben). Egyedül Isten helyezi az embereket a seolba (4Mózes 16:30-33, 1Sámuel 2:6). A testről sehol sem írják, hogy a seolban van és a lélekről sehol sem írják, hogy a sírban van. A végítéletkor (Jelenések 20:13) a halál (qeber / mnemeion) és hádész (seol) kiadja a halottait (azaz a testeket az előbbiből, a lelkeket pedig az utóbbiból). Nyilvánvalóan látható tehát, hogy a Biblia különbséget tesz a szó szerinti sír és a régió között, ahova a lelkek térnek és folytatják létezésüket.

Láthatatlan hely:

Héber: seol

Görög: hádesz

Sír:

Héber: kever

Görög: mne·mei′on

Mind a héber, mind pedig a görög nyelvben külön szó van a sírra, hogy a seol / hádesz szavaktól meg lehessen különböztetni.

Az Új Szövetségben a Hádesz SOHASEM utal a sírra, a „mnemeion”-ra, mely görögül azt jelenti, hogy sír. Ezt a szót mindig hádésznek fordították, ami azt jelenti, hogy alvilág.

A lélekről vagy szellemről sohasem állítják, hogy a „mnemeion”-ba, vagyis a sírba megy.

A testről sohasem állítják, hogy a hádeszba, vagyis a seolba megy.

Ézs 14:19 - a királyt kivetették a sírjából (kever), hogy a seolba vethessék, ahol az eltávozott szellemek megdorgálhatják (9-10. vers). Ebben a részben a seol és a kever egymás ellentétei, nem szinonímák. Ez a megkülönböztetés a Septuagintában is fennmaradt. A Septuagintában azonban a seolt sohasem fordítják a mneema szóval, ami a sír szó görög megfelelője. Mindig hádesznak adják vissza, ami alvilágot jelent.

A kever és seol szavak között sok különbséget figyelhetünk meg:

A sírban lévő testek tudatlanok, a seolban lévők pedig tudatuknál vannak.

A sír megérintése hivatalosan tisztátalanná tesz valakit (4Móz 19:16), a Szentírás viszont sohasem beszél arról, hogy valakit a seol tisztátalanná tesz.

A sírba bemehetünk és kijöhetünk onnan [héb: kever] (2 Királyok 23:16), de arról sehol sincs szó, hogy valaki a seolba kerül és kijön onnan, hacsak Isten nem teszi ezt lehetővé. Ha a seol egyszerűen a sírra utalna, akkor az embereknek képesnek kellene lenniük rá, hogy kihozzák a halottakat a seolból.

A következőkben egy rövid tanulmányt teszünk közzé azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a seol az Ószövetségben. Jehova Tanúi és mások is azt állítják, hogy a seol az emberiség közös sírja, illetve hogy az ember a halál alkalmával megszűnik létezni. Tagadják továbbá, hogy a bűnösökre tudatos büntetés vár a halál után.

Meggyőződésem, hogy a seol szentírási meghatározása *nem* csupán a sírra utal. Úgy gondolom, hogy a Szentírás alapos tanulmányozása feltárja, hogy a seol a lelkek tudatos létezésének a helye a halál után. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány okot, ami miatt ezt így gondolom:

1) A héber nyelvben a sír szó a következő: kever. Amikor a bibliaírók a sírra utaltak, a kever szót használták. Az Ószövetség vizsgálatából kiderül, hogy nem használták a seol és kever szavakat egymás szinonímájaként. Az Ézsaiás 14:19-ben például a királyt kivetették a sírból (kever), hogy a seolba vethessék, ahol az eltávozott lelkek megdorgálhatják (9, 10. vers). Ebben a részben a seol és a kever egymás ellentétei, nem pedig szinonímái.

2) Ez a megkülönböztetés a Septuagintában is fennmaradt. A Septuaginta sehol sem adja vissza a seol kifejezést a mneema szóval, ami a sír görög megfelelője. Mindig is hádeszként van fordítva, amely az alvilágra utalt.

3) A kever és a seol között sok különbség van. A sírban lévő testek öntudatlanok, a seolban lévők pedig tudatuknál vannak (Ézs 14:4-7; 44:23; Ez 31:16; 32:21). A sír megérintése hivatalosan tisztátalanná tesz valakit (4Móz 19:16), a Szentírás viszont sohasem beszél arról, hogy valakit a seol tesz tisztátalanná. A sírba bemehetünk és kijöhetünk onnan [héb: kever] (2Kir 23:16), de arról sehol sincs szó, hogy valaki a seolba kerül és kijön onnan. A héber iratokban számos egyéb megkülönböztetés is található.

4) Isten nem tárta fel az Ószövetség szentjeinek a túlvilági élet minden részletét. Ebből következik, hogy a seol leírása sok esetben jelképes, és nem ad átfogó képet. Ettől függetlenül azonban, szerintem egyértelmű, hogy ezek a szentek a seolon egy halál utáni tudatos létet értettek, és nem csupán az emberiség közös sírjaként gondoltak rá. Úgy gondoltak rá, mint ahol találkozhatnak az őseikkel, a törzsük tagjaival vagy a népükkel (1Móz 15:15; 25:8; 35:29; 37:35; 49:33; 4Móz 20:24, 28; 31:2; 5Móz 32:50; 34:5; 2Sám 12:23). A seol nem utalhat egy közös tömegsírra, ahová eltemették az embereket. Az írott történelem ilyen sírokról nem számol be. A seol olyan hely, ahová az összes ember lelke kerül a halál után. Ezért várta Jákób, hogy újra találkozzon Józseffel a seolban (1Móz 37:35).

5) A Szentírásból arra következtethetünk, hogy a seolnak különböző részei vannak. Nagy különbség van a seol „alsó” és „felső” része között (4Móz 32:22). A jelképes nyelvezet azt sejteti, hogy a seolban különböző osztályok vagy különbségek vannak. Az Ószövetség nem beszél erről egyértelműen, mégis úgy tűnik, hogy a seolban valamiféle megkülönböztetés van. A rabbinikus írók később egyértelműen azt tanították, hogy a seol két részből áll. Az igazak boldogságban élnek az egyik oldalon, a gonoszok pedig gyötrődnek a másik oldalon.

6) A seolban lévők állapotára az alábbiak jellemzőek: Az ember a halál alkalmával „rephaim” lesz, pl. „lélek”, „árnyék” vagy „testetlen szellem” a Jób 26:5; Zsolt 88:10; Péld 2:18; 9:18; 21:16; Ézs 14:9; 26:14,19 szerint. Az Ószövetség szerint az ember a halál alkalmával nem az öntudatlanság állapotába kerül, hanem egy testétől megfosztott szellem lesz belőle. A „rephaim” szó használata alátámasztja ezt az igazságot. Langenscheidt Ószövetségi héber-angol szótára (324. o.) úgy határozza meg a „rephaim” szó jelentését, mint ami „eltávozott szellemekre, a hádeszre” utal. Brown, Driver és Briggs (952. o.) úgy határozzák meg a „rephaim” szó jelentését, mint „hádesz, szellemek … halottak nevei a seolban”. Keil és Delitzsch úgy utal a „rephaim” szóra, mint „akik test nélküliek a halál utáni állapotban”. Ez az elképzelés megjelenik az Újszövetségben is az olyan helyeken, mint pl. a Lukács 24:37-39. A „szellemekben” való hit egyértelműen együtt jár azzal, hogy valaki hisz abban, hogy az ember túléli a halált. A seolban lévőkről azt a képet kapjuk, hogy beszélgetnek egymással, sőt erkölcsileg ítélkeznek az újonnan érkező személyekről (Ézs 14:9-20; 44:23; Ez 32:21). Ők tehát öntudattal rendelkező lények a seolban.

7) Isten ítélete a gonoszokon nem szűnik meg, ha a gonosz a bűneiben hal meg. Így egyes szellemek a seolban a következőket tapasztalják meg:

a. Isten haragját (5Mózes 32:22): Mózes szerint a gonoszok JHVH haragjának tüzét tapasztalják a „seol legmélyebb részén”. Ennek a versnek nem lenne értelme, ha a gonoszok megszűnnének létezni, illetve ha a seol a sírt jelentené.

b. Gyötrelem (Zsoltárok 116:3): A héber matzar szó arra a gyötrelemre vonatkozik, amelyet a nehézségek szorításában érzünk. Ebben az értelemben használja a Zsoltárok 118:5 is. A chevel szó, amely a matzar kifejezés költői megfelelője, szintén azt jelenti, hogy „sír kötelei” (2 Sámuel 22:6; Zsoltárok 18:6).

c. Vonaglás a fájdalomtól (Jób 26:5): A héber chool szó egy szülő asszonyéhoz hasonló fájdalomtól való vonaglást jelent.

Nyilvánvaló, hogy a nemlét aligha tapasztalhat haragot, szorongást vagy hasonlókat.

Néhány egyház azt tanítja, hogy a lélek létezésébe vetett hit egy pogány elgondolás, így arra következtet, hogy bárki, aki a lélek létezésében hisz, az pogány. E levél végén a Szentírást használva bemutatom, hogy az a tanítás, amely szerint nincs lelkünk, egy korai eretnek tan, amelyet egyébként a korai egyházatyák is eretnekségként ítéltek el.