Van a görög-római mondavilágnak olyan nőalakja (istennő, nimfa, vagy valami hasonló), aki a halálhoz köthető?

Az az igazság, hogy a Kérek pont ilyenek.

Kérek és Valkűrök

Mind etimológiailag, mind mitikus feladatkörüket tekintve szoros kapcsolat feltételezhető, a Kérek és a Skandináv mondavilágban szereplő végzet-istennők, a Valkűrök között. A görög keres (választás) és az óészaki és kyrja (választani) – valkyrja (többes számban valkyrur) pontos jelentése: az elesettek kiválasztói – azonos szótőből ered. Mindkét csoport tagjai az erőszakos halálhoz, a csatában életét vesztő harcosok történeteihez kötődő szárnyas nőalakok. Ám míg a Valkűrök nagylelkű istennők, akik a legbátrabb harcosok lelkét a Valhallába gyűjtik, Odin seregének támaszául, addig a Kérek vad, szinte esztelen haláldémonok. Az eltérés magyarázatát feltehetően a két kultúra népeinek halálhoz való viszonyában találjuk.

(forrás: wikipédia)

Egyébként nem lehet tudni, pontosan hogyan hívták őket, illetve nem mindegyiket nevezték Kérnek, akik odasorolhatóak lennének, de itt van pár név:

Anaplekté (gyors, fájdalmas halál)

Akhlüsz (Achlys) (a halál köde)

Nosos (kórság)

Kér (pusztítás)

Sztügeré (Stygere) (gyűlöletes)