Miért feszítették keresztre Jézust?

Itt van egy rövid összefoglaló:

[link]

Nagyon szép ez a link, de igazából a kérdésre nem ad választ.

A legfőbb válasz, az az, hogy csak így menthette meg Isten az embert a végső, szellemi haláltól. Úgy, hogy Ő fizeti meg az ember engedetlenségéért, az Istentől (tehát végeredményben magától az élettől) való elszakadásért járó büntetést, és egyben szükségszerű következményt: a halált. Elsősorban a szellemi halált, ami a végső megsemmisülés, de a testi halál is az elszakadás következménye. A törvény alól nincs kibúvó, az árat meg kell fizetni.

Ez az emberek között is így van. Ha valaki olyat tesz egy másik személlyel, amiben megegyeznek (vagy "egyértelmű"), hogy nem szabad, akkor csak úgy lehet újra jó viszony a két személy között, ha a bűnös kiengeszteli azt, akivel szemben a bűnt elkövette, és a másik elfogadja a bocsánatát. Ha a törvényben leírják, hogy mi jár az elkövetőnek, akkor azt be kell tartani.

Az Isten ellen elkövetett bűn azért olyan súlyos, mivel Isten tökéletesen jó és igazságos, egyszerűen nem fér össze a legkisebb bűnnel sem. Taszítják egymást. Nem azért taszíttatott az ember (és vele együtt az egész univerzum) a halálba a megsemmisülésbe, mert Isten olyan kegyetlen, hanem mert nem lehet másképpen. Csak úgy lehetett volna másképpen, ha Isten megtűri a bűnt vagy elnézi a vétket. De mindkettő lehetetlen, mivel Isten nem ereszthet magához közel semmiféle bűnt, a legkisebbet sem, illetve nem engedheti, hogy a szabályszegés büntetlen maradjon, mivel végtelenül igazságos is. A saját szabályait Ő sem szegheti meg.

Azonban kegyelmes is, ami már abban is megnyilvánul, hogy mégis létezik még mindig az univerzum és benne mi. Tehát tudja, hogy ezt a csorbát az ember nem tudja kiköszörülni, csak úgy, ha megfizeti a törvényben leírt árat, a halált. Megtehette volna, hogy minden életet eltöröl és akkor meg lenne fizetve. Azonban Isten ezt már a teremtés előtt is tudta, hogy így lesz, az ember bűnbe fog esni. Ha tehát az ember bűnbe esik és az Isten azonnal elkéri az ezért járó ellenértéket, halált, akkor nincs értelme az egész teremtésnek, mivel csak addig állhatna fenn, amíg az első bűn megtörténik.

Mivel Isten nem "robotokat" akart magának társul, akik (amik) csak azt tudják tenni, amit Ő mond nekik, ezért olyanná teremtette az embert, aki képes önálló döntést hozni. Szabadságot adott neki abban, hogy hozhat bármilyen döntést, olyat is, ami Istennek nem tetszik, akarata ellenére van. Persze ennek majd aztán meglesznek a következményei, de hozhat olyan döntést, megteheti. Tehát igazi partnert, barátot teremtett magának, aki nem azért szereti, mert nem is tehetne mást, hanem azért mert ugyan tehetne máshogyan is, de mégis a barátja akar lenni. Tehát amilyen Ő is, ezért mondja is, hogy a "saját képére" teremtete az embert.

Ő tehát azonnal hajlandó megbocsátani az embernek, de a jó viszony helyreállításának másik szükséges feltételét még teljesíteni kell, az embernek meg kell halnia. Természetesen ha meghal, akkor a megbocsátás önmagában nem ér semmit, mivel nincs kivel élvezni a helyreállított jó viszonyt.

Azonban Istennek volt egy áthidaló, hatalmas terve. A bűnért járó büntetést nem az emberrel fizetteti meg, hanem átvállalja Ő maga.

Hasonló a helyzet, mint mikor az egyik ember ellop egy másiktól egy zsák pénzt. A meglopott hajlandó lenne megbocsátani, ha a pénzét visszakapja és a tolvaj elnézést kér tőle. Mondjuk a tolvaj már megbánta tettét, hajlandó lenne bocsánatot kérni, mert ki szeretne békülni azzal, akit meglopott, de a pénzt nem tudja neki visszaadni, mert már mondjuk elköltötte. De ha valaki más adja vissza neki az ellopott pénzét a tolvaj helyett, akkor már nincs akadálya a kiegyezésnek. De ki adja oda a pénzét a tolvaj helyett a meglopottnak? Ki hajlandó erre? Mondjuk valaki, aki szereti a tolvajt, jó viszonyban van vele, képes meghozni helyette ezt az áldozatot (van elég pénze) és hajlandó is rá.

Isten hajlandó helyettünk meghozni az áldozatot, a halált. Az előző példával élve, neki van is elég pénze, sőt, ami azt illeti végtelen mennyiségű pénze van. De Ő nem halhat meg, ez lehetetlenség, hisz Ő maga az élet, minden élet csak belőle fakadhat, Az Ő élete végtelen (végtelen pénz), ezért ez lehetetlen. Másrészt a bűnt nem Ő követte el, hanem egy ember, tehát embernek is kell visszafizetnie, így igazságos.

Itt jön a képbe Jézus. Azt mondja Isten:

"Én meghalnék, de ez lehetetlen, másrészt az ember bűnét az embernek kell visszafizetnie. De legyen nekem fiam, aki emberként fog megszületni, élni és meghalni, de neki adom minden isteni tulajdonságomat is, tehát egyszerre lesz Isten és ember is. Egy rész belőlem és egy rész az emberből. Ő már meghalhat az emberért. Mivel Ő is rendelkezni fog az én isteni halhatatlanságommal, végtelenségemmel, ezért csak emberi mivoltában fog meghalni, isteni részét nem érheti csorba. És isteni létének végtelensége (végtelen pénz) megengedi azt is, hogy minden emberért meghaljon, ne csak magáért, mivel az én szellemem végtelen, ezért az övé is az. De mivel külön személy is lesz, ezért a halált nem erőszakolhatom rá, ezt neki kell önszántából megtennie. (Szabad döntése van ebben is, mint az embereknek is.) De mivel szellemében olyan lesz, mint én, ezért meg fogja tenni helyettem és az ember helyett, hiszen én is megtenném, és fiam képében meg is teszem."

Így született meg Jézus, az Isten fia. Innentől már csak a világra és az emberekre kellett bíznia a sorsát. Abben pedig lehetett bízni, hogy ha az emberekre bízza Fiának sorsát, akkor az emberek azt a döntést fogják hozni, hogy márpedig ők megölik. Persze ők csak az embert látták benne.

Ha pedig a bűnért Jézus megfizeti a büntetést, Isten is megbocsátott már, hiszen saját életét is odadta a bűnösért, akkor már csak a következők hiányoznak az Isten és ember kibéküléséhez, az eredeti, jó viszony helyreállításához: a bűnösnek el kell ismernie, hogy bűnös, bocsánatot kell kérnie attól, aki ellen vétkezett, és el kell fogadni Jézus áldozatát a magáénak, tehát elismerni, hogy Jézus megfizette az ő bűneiért is a büntetést.

Ezt azonban nem kötelező megtennie, a tolvajos példához visszatérve, a tolvaj is megteheti, hogy nem ismeri be, hogy bűnös, nem kér bocsánatot. Illetve ha valaki még vissza is adja helyette az ellopott pénzt a saját pénztárcájából, akkor is mondhatja, hogy de ő ezt nem fogadja el, Jézus tartsa csak meg a pénzét magának, majd visszafizeti ő maga, ha akarja. Megteheti, hogy nem állítja helyre a jó viszonyt, hiszen szabad akarata van, de akkor továbbra is a bűnének terhe alatt marad. Így neki magának kell visszafizetnie az árat, az pedig a halál.

Isten szelleme végtelen a tudásban is. Mindenttudó. Ismeri minden időben minden atomnak minden helyzetét az egész univerzumban, illetve előre ki tudta számolni. Ez azt jelenti, hogy ezt az egész történetet már előre látta a teremtés előtt is. És úgy döntött, hogy elindítja a törénéseket, így fog lejátszódni. Tudta, hogy a végén leszenk akik visszatérnek hozzá és örökre élvezhetik egymás társaságát, és lesznek akik nem fogadják el az Ő ajánlatát, azok pedig nem lesznek vele.

Hát röviden ennyi... :)

Aztán, hogy miért éppen keresztre feszítették, az egy másik történet. Az ember oldaláró nézve, akkortájt a rómaiaknál ez egy bevett kivégzési mód volt. Az Isten oldaláról mi, emberek nem igazán tudjuk nézni, de például abba belegondolhatunk, hogy Ádám és Éva, az első emberek egy fa tövében követték el az első szabályszegést az Isten-ember viszonyban, a fa a bűn jelképe lett. És Jézus ácsként egész életét a fán való munka töltötte ki, majd az emberek a fára is szegezték fel, mintha csak azt mondanák az Istennek: "Tessék itt a te fiad, nekünk nem kell sem ő, sem te, sem pedig a te ajánlatod, csinálj vele, amit akarsz! Felszegeztük a fára, hogy meghaljon, vagy szálljon le róla, ha valóban Isten, mint ahogy mondja magáról!" Le is szállhatott volna, de akkor ki mentette volna meg az embert?

Azért feszítették keresztre Jézust, mert az akkori hatalomnak nem tetszett, hogy ő Isten fiának nevezte magát, a Nép pedig Messiásként imádta...

Az akkori egyházi vezetők is féltették a hatalmukat tőle...

Végzete sorsszerű volt, Isten előre megmondta neki, hogy az emberiségért kell feláldoznia magát, mert ezzel átvállalhatja magára az összes ember bűnét!...

Jézus pontosan tudta, mi fog történni vele, félt a fájdalomtól és a haláltól, de vállalta a mártírhalált...

1. Jézus Krisztust Pontius Pilatus római helytartó feszíttette keresztre azért, mert a szanhedrin (zsidó főtanács) ezt kérte tőle és ő nem kívánt velük ellentétbe kerülni.

2.Az ítélet hivatalos indoklása szerint azért, mert Izrael Királya volt, így trónkövetelőként léphetett volna fel, veszélyeztetve Róma érdekeit

3. A szanhedrin azért kérte Jézus kivégzését, mert hatalmukat, tekintélyüket veszélyeztető vallási reformernek, népvezérnek tekintették akinek túl nagyra nőtt a népszerűsége. (Kérésük hivatalos indoklása szerint azért, mert Istenkáromlással és a vallási törvények megszegésével vádolták.)

Szia!

A római katonák és a zsidók indítékait kellően kitárgyalták már az előttem szólók. Én a megváltás témájához szeretnék még néhány gondolatot leírni. Többszörösen kijelenti ugyanis a Szentírás, hogy a megváltás tervét Isten "örök idők előtt, a világ megalapítása előtt" lefektette. "Elhallgatott" volt azonban ez a terv, "elrejtett Istenben" mindaddig, míg a bűneset be nem következett. Ettől fogva kezdte kinyilatkoztatni ezt a tervet - folyton növekvő világossággal, mind nagyobb részletességgel. Ezáltal önkéntes, szabad akaratú együttműködésre hívott embereket a tervével, és hitet, reménységet akart adni nekik a beteljesülő próféciák bizonysága által. Isten előre tudta, hogy milyen következményeket von maga után a bukás az egész univerzumban, de mindez nem érte őt készületlenül. Amikor az embert szabadnak teremtette, minden lehetőséget, eshetőséget előre látott, és vállalt minden kockázatot. Már a teremtés előtt a legapróbb részletekig készen volt Isten szeretetének terve az ember megváltására.

Azért volt szükség Jézus halálára, hogy az isteni törvény és kormányzat fennmaradhasson. Az ember - részben tudva, részben tudatlanul, részben engedve a bűnnek, részben Sátán által becsapottan, de mindenképpen tényszerűen - áthágta az igazság törvényét. Isten nem változtathatja meg rá vonatkozóan a törvény igazságos ítéletét. Az ember csak "váltságdíj" fedezete mellett mentesülhet a büntetéstől: Ez a "váltságdíj": az Atya és a Fiú áldozata. Mintha az Isten ezt mondaná: Szánlak, segíteni akarok rajtad, de csak egyféleképpen tehetem ezt. Én veszem magamra, én szenvedem el helyetted bűnöd büntetését, így váltalak ki a törvény igazságos ítélete alól! Az Atya odaadja Fiát, hogy magára vegye az ember bűneit, és végrehajtja rajta a törvény jogos ítéletét. Krisztus pedig vállalja ezt a helyettesítést, elszenvedi az emberi bűnök igazságos büntetését. Nem lehet különbséget tenni áldozatvállalásuk, szenvedésük nagysága között.

Így Isten, miközben ingyen kegyelmet, bocsánatot ad az embernek, elítéli, kárhoztatja a bűnt, és megerősíti az igazság változhatatlan érvényét. Krisztus által az igazság jogot nyert megbocsátani anélkül, hogy egy jottányit is feláldozna kimondhatatlan szentségéből. Krisztus áldozata örökre megpecsételte a kegyelem szövetségét. Minden feltételnek megfelelt, amelytől Isten függővé tette a kegyelem szabad adományozását az emberiség részére. Isten azonban nemcsak jogcímet keres "igazságosan megbocsátani az embernek", hanem ugyanazzal a cselekedetével, amellyel kiváltja az embert a törvény ítélete alól, magától a bűntől is megszabadítja az embert gyökerestől: kiirtja lelkéből a bűnnel való egyetértést. Kimondhatatlan áldozata által bizonyságát adja teremtményei iránti hasonlíthatatlan szeretetének. Ez a hatalmas szeretet megszégyeníti, legyőzi az önzést azoknak az embereknek a szívében, akik elfogadják a helyettes áldozatot, és megmenekülnek általa. Megteremti bennük a hála, a viszontszeretet, az odaadás lelkületét, amely erősebbnek bizonyul a bűn hatalmánál.

Isten igazságossága és kegyelme érvényesül abban is, hogy aki nem hisz ebben a váltságban, nem tanúsít bűnbánatot, nem folyamodik kegyelemért, az nem nyerhet bocsánatot, aki pedig hisz, annak minden törvényszegése, akár a legsúlyosabb bűnei is megbocsáttatnak.

Üdv. Péter

Miért feszítették keresztre Jézust? És mi van ha nem is keresztre hanem oszlopra feszítették?

A KERESZT egyike a legismertebb vallásos jelképeknek.Mit jelképez a kereszt?Még a keresztény kor előtt az ókori babilóniaiak kereszteket használtak a termékenység istene, Tammúz imádatában.

Az EREDETI evangéliumi beszámolókban, ahol arról az eszközről van szó, melyen Jézust kivégezték, a görög sztau·rosz′ szó szerepel (Máté 27:40; Márk 15:30; Lukács 23:26). A sztau·rosz′ szó egy egyenes cölöpre, oszlopra vagy póznára utal.

Jézus halála után már eltelt 300 év, amikor magukat kereszténynek valló egyének azt kezdték hangoztatni, hogy Jézus kereszten halt meg, melyet két oszlopból szögeltek össze. Ám ez az elképzelés hagyományon alapult, valamint a görög sztau·rosz′ szó helytelen értelmezésén.

Fontos figyelembe venni, hogy a római kivégzéseket bemutató, régi rajzokon egyetlen faoszlop látható.

Érdemes lenne ezeknek utánanéznetek, mert lehet, hogy új irányt nyerne az elképzeléseitek.

2-nek:

"Ez az emberek között is így van. Ha valaki olyat tesz egy másik személlyel, amiben megegyeznek (vagy "egyértelmű"), hogy nem szabad, akkor csak úgy lehet újra jó viszony a két személy között, ha a bűnös kiengeszteli azt, akivel szemben a bűnt elkövette, és a másik elfogadja a bocsánatát. Ha a törvényben leírják, hogy mi jár az elkövetőnek, akkor azt be kell tartani. "

- Igazából nem így van. Az anya hoz bizonyos szabályokat és a gyerek néha néha áthágja ezeket. A gyereknek nem kell kiengesztelnie az anyját semmivel, hogy megbocsásson. De az élet bármely területén is igaz ez, hogy nem kell kiengesztelni a másikat, legfőképpen NEM GYILKOSSÁGGAL, hogy az elszenvedő megbocsásson a másiknak.

"Az Isten ellen elkövetett bűn azért olyan súlyos, mivel Isten tökéletesen jó és igazságos, egyszerűen nem fér össze a legkisebb bűnnel sem. Taszítják egymást. "

- Ezek csak tálálgatások, nem pedig tény, erre nem lehet alapozni semmit.

" De mindkettő lehetetlen, mivel Isten nem ereszthet magához közel semmiféle bűnt, a legkisebbet sem, illetve nem engedheti, hogy a szabályszegés büntetlen maradjon, mivel végtelenül igazságos is."

- Nagyon szélsőségesen nézed a dolgokat. A bűnt is Isten teremtette, különben nem létezne. Ez nem olyan, hogy kreálok valamit(jót) és annak ellentetje(rossz) automatikusan létrejön. Ez már csak logikai megfontolásból is képtelenség.

"A saját szabályait Ő sem szegheti meg. "

- :) Persze. Ki az aki felelőségre vonná, miért ne szeghetné meg? Ne akard megmondnai Istennek mit tehet és mit nem. ;)

"Megtehette volna, hogy minden életet eltöröl és akkor meg lenne fizetve"

- Nemcsak megtehette volna, hanem meg is tette! Ne hiszem el, hogy nekem, aki nem is vallásos kell felhívnom olyan (nem is apró) dolgokra a figyelmed, mint az özönvíz, Noé, Bárka, stb. Ugye rémlik már?

" Azonban Isten ezt már a teremtés előtt is tudta, hogy így lesz, az ember bűnbe fog esni. "

- Akkor miért nem küldött már korábban több prófétét, hogy mindezt megelőzze? Nem, szerinted sokkal logikusabb az, hogy megvárom míg majdnem elpattan a húr, majd elküldöm megöletni a fiam, hogy megbocsássak azoknak, akikről tudom hogy bűnbe fognak esni.

Ez olyan kitekert eszmefuttatás, hogy keményen dolgozni kell azért, hogy ezt valaki elhigyje. Úgy látszik mégis vannak olyanok akik megpróbálják. csak remélni tudom, hogy te az életben nem ezt a példát követed és segítesz majd a bajbajutott gyermekeden mikor szüksége lesz rá és nem vársz az utolsó pillnatig, hogy majd csak a börtönben látogathasd, mert odáig hagytad fajulni a helyzetet... Persze ez csak példa, ha érted, érted, ha nem nem.

"Mivel Isten nem "robotokat" akart magának társul, akik (amik) csak azt tudják tenni, amit Ő mond nekik, ezért olyanná teremtette az embert, aki képes önálló döntést hozni. "

- Ezzel is vitatkoznék, mert a keresztény Isten ultimátumot adott az embereknek: Csak akkor lehet örök életük a haláluk után, ha úgy viselkednek ahogy neki tetszik. Szóval ez a szabad akarat, csak humbuk, ámítás.

"Tehát igazi partnert, barátot teremtett magának, aki nem azért szereti, mert nem is tehetne mást, hanem azért mert ugyan tehetne máshogyan is, de mégis a barátja akar lenni."

- De ahhoz, hogy a barátja lehessen el KELL fogadnia az embernek Isten feltételeit. Milyen barátság az olyan ahol minden feltételekhez van kötve?? Úgy tűnik, a barátság számora és számodra teljesen mást jelent.

"Azonban Istennek volt egy áthidaló, hatalmas terve. A bűnért járó büntetést nem az emberrel fizetteti meg, hanem átvállalja Ő maga. "

- Ez mekkora marhaság, de komolyan! Kinek kell megfizetnie? Saját magának megfizet saját maga, mármint az Isten? Ennél nagyobb butaságot már rég hallottam!

"Hasonló a helyzet, mint mikor az..... "

- Nem, egyáltalán nem hasonló, Isten nem fizetheti ki önmagának a tartozást, mert az lehetetlen. Próbáld csak ki: adj kölcsön pénzt nekem, majd add meg magadnak ;) Ezen teóriád hasonlóan nyakatekert és irreális, mint a korábbi elképzeléseid.

" Másrészt a bűnt nem Ő követte el, hanem egy ember, tehát embernek is kell visszafizetnie, így igazságos. "

- Látod, itt ismét ellentmondasz saját magadnak: Ha az embernek kell visszafizetnie, mert így igazságos, akkor Isten mégis, hogy fizethetné vissza??

Többszörösen ellentmondasz magadnak folyton. Isten nem bújhat ki a szabályok alól amiket ő maga alkotott, de az már lehetséges, hogy ő maga fizesse vissza saját önnönmagának az emberek által felhalmozott tartozást. Ez valami elképesztő.

Ne haragudj de ettől tovább nem is olvasom és nem is cáfolom a leírtakat, mert sem időm, sem pedig energiám butaságokkal foglalkozni... A fent látható ellentmondások épp elegek arra, hogy megmutassák: Az elképzelés nevetségesen kaotikus és irreális.