Meg kell-e bocsátanom annak aki nem bánta meg az ellenem elkövetett bűnét? Mit ír erről a keresztény teológia.

azt, hogy természetesen bocsáss neki, de te döntesz...viszont, ha nem teszed az a te bűnöd...az pedig, hogy ő nem bánta még meg, az pedig az övé...ilyen egyszerű...mivel ha elvárod, hogy megbánja, és csak eztán bocsátasz meg, akkor feltételt szabsz neki, vagyis az isteni szeretetet elfeded, hiszen az a feltétel NÉLKÜLI szeretet, tehát bűnbe esel...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

Bocsi, de nem értek egyet.

Ez nem teológiai kérdés.

Aki nem kér, az nem kap.

Ha nem kér bocsánatot, akkor mit bocsássak meg neki?

Jézus is megbocsájtott az erkölcstelen életéért Mária Magdolnának, de azért, mert beismerte és megbánta.

Ha nem bánta volna meg és ugyan úgy élt volna tovább, akkor Jézus nem bocsájtott volna meg neki.

A megbocsájtásnak alapfeltétele a megbánás.

Valójában azzal követek el bűnt, ha olyan valakinek bocsájtok meg, aki nem kér bocsánatot. Ugyanis a bocsánatkérés a bűn felismerése, a hibáim elismerése, közelebb visz az önvizsgálathoz, önismerethez, vagyis, hogy jobb ember legyek. Ha fel sem fogom, hogy rosszat követtem el, akkor semmi értelme. Először a bűnöst igenis szembesíteni kell a bűneivel, aztán megbocsájtani.

Az nem megbocsájtás, hogy "felejtsük el, mintha meg sem történt volna". Nem. Ez csak gyávaság. A valódi keresztényi erő az: "igen, megtettem, sajnálom, de többet nem fogom megtenni".

Érezhető a különbség a kettő között.

"A megbocsájtásnak alapfeltétele a megbánás."

A zsidók talán megbánták, hogy megfeszíttették Jézust?

Nem.

És mégis, mik voltak Jézus híres szavai...? Nem valami olyasmi, hogy bocsáss meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek...?

Ehhez sem kellett megbánás.

Jól mondták a fentiek. A megbocsátás elsősorban a megbocsátót szolgálja. Azt, akinek megbocsátanak, csak akkor, ha kimondásra is kerül. EZT AZ UTÓBBIT már lehet feltételhez kötni, ha akarod, de az előbbit nem.

""igen, megtettem, sajnálom, de többet nem fogom megtenni".

Érezhető a különbség a kettő között."

Emberileg ez teljesen jogos.

Teológiailag kevéssé.

" és bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"

nem ismerős :)?

Na akkor idézek most valakitől nektek!

Jézustól!

"Ha testvéred vét ellened fedd meg, de ha megbánja bűneit, bocsáss meg neki!"

Ezt Jézus mondta!

Nem egészen azt jelenti, hogy nyakló nélkül, megbánás nélkül bocsáss meg csak úgy! Ugye?

Akkor ti miért értelmezitek ellentétesen azzal, mint ahogy Jézus szánta?

Ez erről szól: (Máté 18.21)

Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?" "Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? - Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

Nem a másiknak teszük szivességet azzal ha megbocsátunk, hanem magunknak. Ha haragot tartunk magunkban, azzal saját magunknak ártunk.

Persze ez néha nagyon nehéz, de elég az ha akarattal úgy döntesz hogy megbocsátasz. Ha így döntesz akkor előbb utóbb az érzelmek is követni fogják az akaratot.

Ha szereti valaki Isten Igéjét, akkor szerintem akkor is megbocsát, ha nem kérnek tőle bocsánatot.

" Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképpen Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is. "

Kol. 3,13.

Úgy kell megbocsátanunk egymásnak, mint ahogy Isten nekünk. Álnokságainkról soha nem emlékezik meg Isten. Ha valaki nem akar megbocsátani, az átcsúszik a testbe. A test cselekedete a harag, ellenségeskedések, viszálykodások, patvarkodások, gyűlölködések... A szellemé pedig a szeretet. A szeretet pedig minden vétket elfedez. A hátunk mögötti sérelmeket el kell felejteni. Aki szellemben jár, az szeretetben jár. Én szeretem Istent, ezért szeretem az atyafiakat is.

ma 12:49-es vagyok.

Felvetettem egy egyszerű mondatot, ami a Bibliában áll és Jézus mondta.

Racionális válasz nem érkezett arra, hogy miért értelmezitek teljesen ellentétesen.

Ellenben megindult a félremagyarázás, a magyarázgatás, a szóf*sás (bocsánat a kifejezésért), a betűkből álló orgiahalmaz. Bravó.

Jézus erre pedig valami olyasmit mondott: hogy ne legyetek szószaporítóak és képmutatóak, mint a farizeusok.

Hát itt pont ez valósul meg: Jézus egyszerű és tiszta, világos szavait hogy lehet szándékosan nem úgy értelmezni, ahogyan az le van írva. Helyette megy a tekerése, csűrése-csavarása, okolása - farizeusi módon...Magyarul mindegy, csak az egyszerű jézusi parancsot ne kelljen követni...Helyette megy mindenkinek a saját szájíze szerint való magyarázat. Ami - ahogy Szt. Pál mondta - jobban esik a fülnek.

Jézus nem a könnyebb utat választotta. Jézus nem azt hagyta ránk, hogy legyünk gyávák, kényelmesek, megalkuvók, ne tegyünk semmit és járjuk a széles és könnyű utat.

"Ha testvéred vét ellened fedd meg, de ha megbánja bűneit, bocsáss meg neki!"

Azt mondja hogy fedd meg. Ez arra vonatkozik, ha mondjuk egy barátunk - jóban vagyunk és hallgat ránk - rosszat tesz akkor figyelmeztessük. De ekkor se mondja azt hogy ne bocsássunk meg.