Mi a református felfogás a házasságról, válásról, újraházasodásról, együttélésről?

Hivatalosan hasonló a hozzáállás, mint a katolikusoké. Azonban a reformátusok a házasságot nem tartják szentségnek (csak a keresztséget meg az úrvacsorát), ezért a valóságban jóval liberálisabban állnak hozzá. Hallottam olyan családsegítős nagyhírű és bölcs ref. lelkészt előadássorozatot tartani a házasságról, aki sok-sok ember előtt nyíltan azt tanítja, hogy van olyan, amikor már csak a válás segít.

Az a helyzet, hogy katolikus körökben is van, amikor úgy megromlik egy kapcsolat, hogy nem segít más, mint a különválás, de ez nem felel meg a válásnak, érvényes házasság esetén csak különélésnek, mert mivel amit Isten egybeköt, ember ne válassza szét. Tehát házasok és nem válhatnak el, ergo nem is élhetnek mással, mert az házasságtörés, de ha nagyon nem bírják együtt, lakjanak külön, egyedül. Ez a HIVATALOS katolikus álláspont, más kérdés, hogy a "hívek" közül sokan mit élnek.

Reformátusoknál hivatalosan az van, hogy templomi esketésben részesedhet az, akinek még nem volt házassága. És ez a privilégium él, ha a másik félnek már volt is. Ismerek olyan párt, akiknél az asszonykának a 3. házassága volt, de lehetett templomi esküvő, mert a férfi első házassága volt, így neki "jár", hogy az Úr asztala elé vihesse aráját...

Dióhéjban ennyi, ha válaszom alapján van kérdésed, tedd fel nyugodtan.

Üdv: egy katol. teológus-hallgató, aki aktívan volt 22 évet református.

"Ismerek ref. lelkésznőt akinek a harmadik férje van mióta lelkész. De sztem ehhez nincs közünk, nehéz lehet amúgy is a válás és hasonlók, nem kell még tetejébe egy sor vallásos ítélkezés. Szerintem ilyenkor szeretettel támogatni és kész."

Mer miért nincs hozzá közünk? Neki kéne pédát mutatni. Ez az igazi bort iszik és vizet prédikák.