A nem keresztény alapú vallások mivel magyarázzák a (sajátjuktól különböző) többi vallás eredetét és kialakulását?

A nem keresztény alapú vallásokban többnyire megjelenik az a gondolat, hogy "mindenki ugyanabban hisz, csak más néven és más szokásokkal".

Magyarán úgy vélik (már amelyik egyáltalán foglalkozik ilyen kérdéssel), hogy különböző csoportok eltérő módon foghatják fel vagy érzékelhetik az égieket.

Érdekes kérdés. Nyilván mindegyik mást gondol erről. Az alábbiakban a buddhista szentirat első Szuttájának végét idézem. Ez a Buddha leghosszabb beszéde, magyarul kommentárjaival együtt olvasható.

A Brahmajala - Szutta azaz: A nézetek mindent felölelő hálója a vallásos/filozófiai nézeteket 62 csoportban osztályozza. Ez a 62 féle nézet mint önálló vagy mint összekombinált nézet is mutatkozhat, azaz roppant szmpkat és lehetőségeket kapunk.

A nézetek a múltra, a jövőre, és a jelenre vonatkoznak illetve ezekbe csoportosítja őket a Buddha (pl a világegyetem kiterjedésével, végességével végtelenségével foglalkozó nézetek a múltról hangoztatott nézetekhez tartoznak) Ehárom időegységben kell értelmezni 1, a világ 2, az egyén 3, és a legfőbb jó kategóriáit. Természetesen egy konkrét vallás e nézetek kombinációját tartalmazza. Valamennyi mai vallási és filozófiai álláspont besorolható és lemezteleníthető a szutta szikár szempontjai szerint.

A nézetek/ vallásos meggyőződések eredetére vonatkozóan két csoportot nevesít a szöveg.

Meditációs, elragadtatott állapotban megélt tapasztalatot (a szuttában az Indiában szokásos meditatív révületben megélhető végtelenség, végesség, Isten, lélek élmények szerepelnek, de tágabb értelemben minden, nem racionális eredetű, ám vallási tartalmú és jelentésű meghatározó élmény ide tartozik, pl. egy Isteni kinyilatkoztatás is, ezeknek a meggyőződéseknek az oka, az élmény félreértése.) valamint a racionális következtetést nevesíti. Tehát a vallások eredete buddhista szemszögből: Valamely különleges megrázó tapasztalás amely a racionalitáson túl van, és egy kollektív igény nyilvánul meg benne, vagy a racionális szükségszerűség, a magyarázat kényszere. Természetesen a két attitűd járhat együtt is.

"

105. „Nos, bhikkhuk, amikor ama örökkévalóság-hívő remeték és brahminok négyféle alapon azt állítják, hogy az én és a világ örökkévaló – ez csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

106. Amikor ama, bizonyos dolgok vonatkozásában örökkévalóság-hívő, más dolgok vonatkozásában nem örökkévalóság-hívő remeték és brahminok négyféle alapon azt állítják, hogy az én és a világ részben örökkévaló, részben nem örökkévaló – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

107. Amikor ama kiterjedés központú remeték és brahminok négyféle alapon azt állítják, hogy a világ véges, vagy végtelen – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

108. Amikor ama végnélküli csűrő-csavaró remeték és brahminok négyféle alapon kitérő válaszokra és vég nélküli csűrés-csavarásra hagyatkoznak, amikor erről, vagy arról a dologról kérdezik őket – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

109. Amikor ama véletlen keletkezésben hívő remeték és brahminok kétféle alapon azt állítják, hogy az én és a világ véletlenül keletkezett – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

110. Amikor ama múltról spekuláló remeték és brahminok, akiknek megrögzött nézeteik vannak a múltat illetően, tizennyolcféle alapon különféle konceptuális tételeket állítanak fel a múlt vonatkozásában – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

111. Amikor ama megismerő halhatatlanságot hirdető remeték és brahminok tizenhatféle alapon az én halál utáni, megismerő módon történő túlélését állítják – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

112. Amikor ama nem-megismerő halhatatlanságot hirdető remeték és brahminok nyolcféle alapon az én halál utáni, nem-megismerő módon történő túlélését állítják – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

113. Amikor ama sem megismerő, sem nem-megismerő halhatatlanságot hirdető remeték és brahminok nyolcféle alapon az én halál utáni, sem megismerő, sem nem-megismerő módon történő túlélését állítják – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

114. Amikor ama megsemmisülést tanító remeték és brahminok hétféle alapon a létező lények megsemmisülését, elpusztulását, nem-létesülését állítják – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

115. Amikor ama itt-és-most nibbānát hirdető remeték és brahminok ötféle alapon a legmagasabb nibbāna itt-és-most lehetőségét állítják a létező lények számára – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

116. Amikor ama jövőről spekuláló remeték és brahminok, akiknek megrögzött nézeteik vannak a jövőt illetően, negyvennégyféle alapon különféle konceptuális tételeket állítanak fel a jövő vonatkozásában – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.

117. Amikor ama múltról spekuláló, jövőről spekuláló, vagy múltról és jövőről egyaránt spekuláló remeték és brahminok, akiknek megrögzött nézeteik vannak a múltat és a jövőt illetően, hatvankétféle alapon különféle konceptuális tételeket állítanak fel a múlt és a jövő vonatkozásában – ez is csupán azok érzése, akik nem tudnak és nem látnak; csupán a sóvárgásban elmerültek izgatottsága és tétovasága.”

"