Van itt olyan hívő kismama, aki a terhessége végén jár és már szívesen megszülne? Hogyan imádkoztok? Mit olvastok inkább a Bibliában? Mi ad erőt?

Én ugyan már rég túlvagyok rajta, de azzal készítettem fel magam, hogy "Nem olyanok a héber asszonyok, mint az Egyiptombeliek, hanem életerősek: mire odaérünk, már meg is szültek." - ez valahol a 2Mózesben van. És be is jött, könnyű és gyors volt az egész.

A vajúdás alatt meg teljesen spontán jutott állandóan eszembe, hogy "A terhes asszony is szomorkodik, ha eljött az órája, a végén pedig mégis boldog, mert ember született a világra." Bocs a pontatlan idézésért.

Mielőbbi könnyű szülést és jó babázást kívánok!

Én is így voltam, de én csak azt mondtam Istennek: kérlek, minden történjen úgy, és akkor, ahogyan az a legjobb. És úgy is történt.

Kitartást és szép szülést kívánok neked. Életre szóló élmény lesz.

Freya