Hívőknek: Miért hiszel?

Nem tudom, én amióta csak az eszemet tudom, hiszek Istenben.

Nem tudok felidézni egy "megvilágosodás-pillanatot".

De nem vagyok vallásos olyan értelemben, hogy templomba járok, és nem is forgatom naponta a Bibliát (de olvastam és még szeretném is, mert nagyon a felszínen kaparászok az értelmezését illetően).

Keleti (+ ókori) vallásokról/filozófiákról is olvastam sokat.

A szüleim is hisznek Istenben, de nem vallásosak, és nagyon nem is jött fel sokszor a téma.

Nekem egyébként mindig furcsák az ilyen kérdések... illetve az, ahogyan a kérdező megközelíti a hitet. :)

Reményt ad a jelenre a jövőre és magyarázatot a múltra. Van valaki, akihez bármikor fordulhatok, aki szeret, és velem van, ha mások nem is. Célt ad az életemnek, és egy szép jövőt.

Ezért jó hinni Istenben, de azért hiszek, mert TUDOM, hogy Ő létezik.

II Timnóteus 1:12 mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.

"Te miért?"

Bocs, de ez egy hülye kérdés:) Egy hívőnek triviális, hogy Isten létezik. Nem hiszi, nem sejti, hanem TUDJA!

"Mert a szüleid is hittek?"

Nem és sajnos a mai napig nem hisznek nekem.

"Vagy épp azért, mert nem?"

Nem azért lettem hívő, mert ateistaként nőttem fel.

"Mikor "jöttél rá", hogy Isten létezik?"

2 évvel ezelőtt.

"Milyen formában tapasztaltad ezt meg?"

Hát, ha ezt most leírom, akkor pár ember úgy fogja gondolni, h kapásból mehetnék a zártosztályra, de sebaj:) Elkezdett foglalkozatni a kérdés, mert szembesültem 1 olyan problémával, amit tudtam, hogy reálisan képtelen vagyok megoldani. A lényeg az, hogy elkezdtem démonokat látni, konkrétan azokat, melyek engem piszkálnak. Nem tudom miért, talán ösztönösen, vagy a félelem ezt sugalta, de csak és kizárólag akkor tűntek el, ha JÉZUS nevét mondogattam. Úgy gondoltam, hogyha a gonosz ennyire valóságosan létezik, akkor a jónak is léteznie kell. Később rájöttem, hogy ateistaként mind ezen démonok hatása alatt voltam, Isten adott hozzá látást, hogy észrevegyem. Nagyon veszélyes helyről hozott ki Isten!

"Mi volt az a mozzanat, ami megerősített a hitedben?"

Ez nálam fokozatosan ment végbe és a mai napig így tart. Folyamatosan erősödik a hitem Istennel kapcsolatban. De igazából ez volna a cél minden hívó számára, hiyg krisztusivá válljunk.

"Arra lennék kíváncsi, hogy az itt írogató hívők közül mennyi az, akinek tényleg meggyőződése a hite, és nem csak azért, mert ebbe született bele, vagy mert a Biblia ezt mondta."

Én egyáltalán nem a Bibliára tértem meg, azt csak később kezdtem forgatni.

"Miért hisztek, miben segít ez nektek?"

Olyan dolgokat értem el, amit 10 éve álmodni sem mertem!! És ezt mind Isten vitte végbe az életemben!

"És még egyszer, a legfontosabb, amire kíváncsi lennék: mi volt az a mozzanat, ami biztossá tett benneteket a hitetek igazságában?"

Amikor megértettem, hogy az egész világ egy nagy átverés, és minden, de minden arról szól hogy az embert elfordítsa Istentől.

Fáradt vagyok most hosszan válaszolni. Én kilógok a sorból. Átéltem olyanokat, amit az eddigiek leírtak, de én elvesztettem a hitem.

És néha mégis van kétely bennem, hogy Isten talán mégis létezik. Ha beleolvasgatok a családdal kapcsolatos kérdésekbe, annyira látszik, hogy nem megy ez nekünk embereknek. Vagy elég ha csak a saját családi életemet nézem. A párkapcsolatomat. Annyira hiányzik belőle Isten, hogy el sem tudom mondani.

Annyi sok jó dolgot tanultam tinédzserkoromban a gyülekezetben...A mai napig profitálok belőle. Kaptam egy lelki tartást. Tudom, nem üdvözölünk érdemből, de a Bibliában levő tanácsok mégis vezérlik sokszor most is az életemet. Ott sír egy lány a családi kérdések rovatban, hogy ő miért csak szeretőnek kell a férfiaknak? És tudom, hogy mérhetetlenül sokat köszönhetek annak, hogy megtanultam: ami a másé azt ne kívánjad. Én sose lennék szerető. Annál többre értékelem magam, no meg aztán tudom hogy aki képes megcsalásra, az majd engem is megcsal. De sok nő annyira nem jut el idáig agyban. Valahogy képes vagyok a dolgok mögé látni. És bár hiányzik Isten a párkapcsolatomból, az én részemről még akkor is érzem hogy benne van, ha tulajdonképp egy bűnös kapcsolat olyan szempontból, hogy nem vagyunk hívők. Már én se. Ezt a dolgok mélyére nézést a hívő múltamnak köszönhetem.

Az hiányzik a legjobban, hogy nem élhetem át azt a megnyugvást, amit hívő fiatalok élnek át, ha összeházasodnak. Hogy tudják, bízhatnak a másikban. Hogy ha rá is mászik majd egy nő, lesz ereje nemet mondani, mert már előtte is nemet mondott ezerszer Istenért.

Tulajdonképp a legtöbb fájdalom itt kezdődik a hitetlen párkapcsolatoknál. Már az eleje csupa rettegés.

De hát tudom én azt is, hogy a hívő párkapcsolatok is hogy meg tudnak romlani...

Mégis, néha azt gondolom, azért van Isten, mert annyira látszik a hiánya. Annyira bölcsek Jézus szavai. Ha csak a felét alkalmaznánk az életünkre...

Golden Axe: és hogy néznek ki a démonok? Mit csinálnak és hol vannak többen vagy kevesebben? Nem lehet neked privátot írni?

02:44-nek: Kérd Jézust hogy ne hagyjon elveszni. Akkor is ha nem hiszel benne. Ha kéred akkor segíteni fog. Kérd hogy segítsen összeházasodni a pároddal (ez a párkapcsolat rendbetételének a módja). Csak egyszer kérd ezt Tőle őszintén, egy próbát megér, ha nem is hiszel benne, nem veszíthetsz semmit.

Nem tudok imádkozni. Mindig amikor kérnék valamit, az jut eszembe, hogy akkor is záróra volt Nála, amikor a testvérem életéért imádkoztam. Tulajdonképp arra jöttem rá, Isten úgyis azt csinál amit akar, és közel sem annyira avatkozik be az ember életébe, mint ahogy hinni szeretnénk. Igazából azt hiszem, hogy nem akarok már hinni. Nem akarok a mennybe jutni, feltámadni se akarok. Ha egyszer túl leszek a halálon, hagyjanak engem békén.

Vagy arra mi a magyarázatod, hogy amikor a kiskutyám beleszaladt az acélhálóba és felnyársalta magát, az volt az első reakcióm, hogy az udvar kellős közepén üvölteni kezdtem, hogy még 3 házzal arrébb is hallhatták olyan szavakat, aminek már a töredékéért a pokolba fogok kerülni. Istennek címeztem és itt nem fogok vele megbotránkoztatni senkit, de nagyon durván elátkoztam Őt, abban biztos lehetsz. Nem emlékszem már szó szerint, de akkor olyan érzés kerített hatalmába, hogy átszakítottam az égboltot is, úgy éreztem, MOST közvetlen előtte álltam. És nem halt meg a kutyám. Most is itt van nekem, már öregedő kutyus, de hát nem értem, hogy van ez? Ha volna Isten, nem az volna a logikus hogy ilyen istenkáromlás után elpusztítson minket? Amikor meg szépen imádkoztam, ahogy a nagykönyvben meg van írva, annak nem volt semmi hatása.

Én azért lettem hívő, mert felfedeztem valami logikát a véletlen események mögött és többek közt azért lettem hitetlen, mert már nem látok semmi logikát, semmiféle irányító értelmet.

Én nem vagyok becsületes kételkedő, ne pazaroljátok rám az energiátokat, mert én valójában nem akarok már hinni. Megvígasztalt az a gondolat, hogy nincs kit vádolni, hiszen minden csak a véletlen műve. Amikor nagyon rosszat él át az ember, sokkal jobb azt hinni, hogy nincs Isten, mint tudni azt, hogy van, de nem lépett közbe.

Jó volna, ha a házasság megoldana mindent, de egy nem hívőnek, aki soha nem is volt az, nem azt jelenti a házasság, mint a hívőknek. Nem örökre szól, nem Istentől való, nem szent. Nem tekint engem úgy a párom, hogy megkapta Istentől a lehető legjobb társat, aki senki mással nem pótolható. Nagyon szeret engem, de csak egy vagyok a sok nő közül, aki annyiban különbözik mástól, hogy most vele van. Persze emögött az is állhat, hogy nem szerelmes belém igazán. Hát ez van.

Kedves 82%-os, megérintett, amit írtál. Ajánlhatok neked egy keresztény írót, aki esetleg utat tud mutatni annak is, aki úgy érzi nem hívő többé, mégis szomjazza a spiritualitást? Anthony De Mello atya könyveit keresd.

Igazi boldogságot kívánok neked, nem úgy, ahogy a világ adja.

Freya