A Jelenések 7 felsorolja Izrael 12 törzsét. Mi lehet az oka annak, hogy Dán és Efraim törzsét itt nem említi meg?

Egy csomószor felteszik ezt a kérdést. Itt a gyakorin is előfordult, kitárgyaltuk már. Csomó helyen elmondják, le van írva. Én nem jegyeztem meg, pedig lehet, hogy meg kellene, mert még biztos sokszor előjön.

De annyit rögtön lehet látni, hogy József képviseli Efraimot.

Szia!

A felsorolás jelképesen használja Izráel fiainak a nevét, ahogyan ilyen hivatkozást találhatunk más újszövetségi iratokban is (pl. Róma

2,28-29. Gal. 3,26-29.

) Ellenkező esetben léteznie kellene Izráel 12 törzsének.

Izráel 10 törzse a babiloni fogság idején szét lett szórva a pogány

népek közé, és ezzel gyakorlatilag szinte megszűntek önálló

törzsként létezni.

Jézus idejében már nem volt ismeretes a 12 törzs szerinti

felosztás.

Jákób 12 fia egy-egy jellemcsoportot határoz meg.

Ha összehasonlítást teszünk Jákób és Mózes áldásmondása között,

akkor a következőkre figyelhetünk( lásd. I.Móz. 49. fej. V.Móz. 33. fej.

):

Jákób minden fiának terhelte az életét valamilyen bűn, amely

kihatott az utódokra is.

Viszont majdnem mindegyik fiúnak megváltozott az élete a

bűnnel való szembefordulás eredményeként.

Az Isten nem az elkövetett bűnök alapján ítélte meg Jákób fiait,

hanem a megbánt, a beismert, és az elhagyott bűnök alapján.

Az elpecsételtek tehát Jákób családjához hasonlóan, különböző

jellemű emberekből tevődnek össze.

A többi emberekhez hasonlóan ők is bűnös emberek voltak.

Jákób fiaihoz hasonlóan azonban ők is megragadták az Isten

kegyelmét, és győztek minden bűn, büszkeség, önzés és a világ

szeretete fölött.

Jákób fiainak felsorolása az elpecsételéssel kapcsolatban nem

azonos az ószövetségi felsorolással.

Jákób még halála előtt fiaivá fogadta József két fiát, Manasét és

Efraimot. ( lásd. I.Móz. 48,16.)

Mivel József fiait befogadta a saját családjába, ezért Józsefnek még

egy részt adott örökségként az atyák földjén. (lásd. I.Móz. 48,22.

Isten azonban nem találta méltónak Izráel fiai közül Efraimot

és Dánt, a mennyei Kánaánban való örökség elnyerésére.

Efraim és Dán, Isten minden intése és figyelmeztetése ellenére

megmaradt bűnében, sőt mindig mélyebbre süllyedt. (lásd. I.Kir.

11,26/a. 12,28-31. 13,34.

) Hóseás próféta üzeneteiből pedig megérthetjük, hogy miért jutott

Efraim erre a végzetes sorsra. (Hós. 13,1-3. 4,17.

) Dán rendkívüli képességet kapott Istentől, Izráel bírája is lehetett

volna ezzel a képesítéssel: I.Móz. 49,16.

A gyors és éleslátó ítélőképességét azonban gonosz célokra

használta fel: I.Móz. 49,17.

Az alattomos és gyilkos nyelv a leggonoszabb dolog Isten

szemében. (Jak. 3,5-8.)

A nyelv bűne teljesen alkalmatlanná tesz a mennyei örökségre.

(Zsolt. 15,1-3. 101,4-5/a)

Üdv. Péter

Júda törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve, Rúben törzséből tizenkétezren, Gád törzséből tizenkétezren, Ásér törzséből tizenkétezren, Naftáli törzséből tizenkétezren, Manassé törzséből tizenkétezren, Simeon törzséből tizenkétezren, Lévi törzséből tizenkétezren, Issakár törzséből tizenkétezren, Zebulon törzséből tizenkétezren, József törzséből tizenkétezren, Benjámin törzséből tizenkétezren voltak pecséttel megjelölve.

Jelenések 7:5‭-‬8 RÚF

[link]