Ki az "Alfa és az Omega" Jézus, vagy Isten?

Szia!

Az itt bemutatkozó személyben (helyesen Jel. 1:8) Jézus Krisztus ismerhetjük fel. (Lásd még: Ésa. 44:6). Jézus egy nagyon jellegzetes módon mutatkozik be: "Én vagyok" - "EGO EIMI" - "ANI HU". Ez a meghatározás, a mindig "VAN", az örökké létező Isten önmegjelölésére használt fogalom. (Lásd. még II. Móz. 3:14.) Esetenként az Atyát jelöli meg, máskor pedig Jézust. Ezt erősíti meg a 8. vers vers második részében adott kijelentés is: "Aki van, és aki volt." "Alfa és Omega, kezdet és vég". Ezt a bemutatkozást hasonlítani lehet a nálunk használatos "A-tól Z-ig" kifejezéssel. Ez a szólásmód a teljességet, a maradéknélküliséget jelenti. Kifejezi azonban a mindenhatóságát is, vagyis azt, hogy ami van, az mind tőle származott. (Lásd. Ján. 1:3). A szövegkritikusok szerint ez a meghatározás hiányzott az eredeti szövegből.

Szerintük ugyanis ez csak az Atyára alkalmazható. Jelenések könyve későbbi versei azonban teljesen igazolják ennek a kijelentésnek a hitelességét Jézusra nézve. (Lásd. Jel. 1:11. 22:13).

Jézusra vonatkoztatva pedig még azt is jelenti, hogy a megváltás tervében minden az Ő nevéhez kötődik, elejétől a végéig.

Üdv. Péter

Szia!

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (V.Móz 6:4). Ez egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a "jachid" kifejezést is, amellyel a magában álló "egy" fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az "echad", amely az összetett "egy" fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető "egy"-gyel szemben.

Ugyanaz az "echad" szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik "egyek" lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: "És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (I.Móz 3:22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (I.Móz 11:7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa. 6:8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63:9-10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28:19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (II.Kor 13:13) Lásd még: I.Kor 13:14. ahol a "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel. 1:4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát. 3:16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: "Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van" (Jn. 14:10-11).

Üdv. Péter