Márk 13:10 - mi az a jó hír?

Szia!

A jó hír: az ember meg van mentve! Isten nem adhat bűnbocsánatot az embernek úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedését. Azt a csodálatos megoldást választotta ezért Isten, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést maga veszi magára. Ő maga szenvedi el azt a vétkes ember helyett. Úgy marad igazságos, hogy közben ingyen bocsánatot is ad. Krisztusnak, aki – mint Isten Fia és az ember Teremtője – ezt a helyettesítést vállalta, olyan kínhalált kellett elszenvednie a földön, amely a legbűnösebb ember büntetésének is megfelel, amely teljesen kielégíti a bűn igazságos megbüntetését kívánó jogosság követelményét. Így Isten megerősíti az igazság érvényességét, miközben kegyelmet gyakorol.

Üdv. Péter

18:38

Addig nem voltunk békében? Mi ez a megbékélés dolog?

Sziasztok!

Az Istennel való személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, mint a Szabadító Istennel való szövetség által. Enélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedése sem valósulhat meg.

A személyes kapcsolat helyreállításához azonban – bibliai kifejezésmód szerint – "megbékélésre" van szükség. Ezt a "megbékélést" Isten kezdeményezi, noha az ember lázadt fel ellene. A lehetőséget is Ő teremtette meg hozzá a kinyilatkoztatás adásával, valamint a saját, "kimondhatatlan" áldozata árán (II. Korinthus 9:15)

"Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, békességet szerezve az ő keresztjének vére által" (II. Korinthus 5:19; Kolossé 1:20).

A megbékéléshez azonban nem elég Isten egyoldalú, minden előzmény és feltétel nélkül megvalósított cselekedete.

Ténylegesen csak akkor jön létre, ha az Isten kezdeményezésére adott válaszként az ember gondolkodása és magatartása is megváltozik. A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Az ember "megbékéltetése" nem egyszerű dolog. Elvakult, elfogult gondolkodásában kell legelőször világosságot gyújtani. Isten türelmes lelki küzdelmet vív az ember megvilágosításáért, azért, hogy eloszlassa az ember téveszméit, rávezesse az igazságra, megláttassa vele a maga elveszettségét, és megnyerje beleegyezését és együttműködését a szabadítása megvalósításához.

Üdv. Péter