Miért kell hinni valamiben, amiről nem tudunk semmit?

NEM vagyok hívő, és annak ellenére h azt kérted hogy csak a vallásosak írjanak, én is szeretném a véleményem kifejteni, válaszolni a kérdésedre!

Szerintem azért hisznek a vallásos emberek valami olyanban, ami lehet hogy életezik, lehet hogy nem, mert nekik szükségük van valami kapaszkodóra az életben. Ha valami rossz dolog történik, akkor van kit "hibáztatni", van kinek a számlájára írni. Ha jó dolog történik akkor meg hálálkodnak. Szerintem ez olyan embereknek szükségesek, akik nem hisznek magukban (valamilyen szinten). Kell nekik valami, amibe belekapaszkodhatnak, ha már az utolsó cérna is szakad, kell valami, ami reményt adhat nekik.

Én személy szerint nem vagyok vallásos, nem hiszek istenben. Magamban hiszek. Nem szerencseszámokon vagy azon fog múlni hogy sikerül-e egy vizsgám vagy hasonló, hanem magamon! Amennyit tanulok, olyan lesz a vizsga. Ha valamit elrontok, az én hibám, nem másé, én vagyok érte a felelős. Ha valami jó dolog történik, magamnak tartozom köszönettel, én értem el azt a jó dolgot. (Igaz, mások cselekedetei is befolyásolják a dolgok menetét, de nagyrészt MINDIG rajtunk múlnak a dolgok).

Legtöbb dologban csak hihetünk, mert magunk nem tapasztaltuk meg. Pl. én sose láttam a hold túlsó oldalát, de mutogatnak róla fényképet.

Tudom ez elég cinikusan hangzott. De attól, hogy tudósok állítanak valamit, az még lehet nemigaz.

Tehát ilyen alapon csak a saját szemünknek hihetnénk, vagy még annak sem.

Nagyon sok dolog merül fel a világgal kapcsolatban, amire a tudomány nem tud választ adni. ekkor 2 lehetőségünk van. Vagy nem foglalkozunk a dologgal, vagy hiszünk -tudósoknak, vagy másoknak- ki ki saját mérlegelése szerint.

"A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látott dolgok létéről való meggyőződés."

Az az állításod,hogy nem tudunk róla semmit nem igaz,az egész Biblia Istenről szól.

Szervusz. Szerintem különbséget kéne tenni a vallásos és hívő emberek között. Mármint az igaz hogy van aki mindenféle bizonyíték nélkül hisz, esetleg placebónak meg kapaszkodónak használja a hitet, azt azonban nem tudom elképzelni, hogy csak azért hisz mert a papok ezt mondják.

Akárhogy is legyen, a Biblia nem ilyen hitet vár el az embertől. Van személyes megtapasztalás, kijelentés. Van, hogy az igehirdetés megfogja az embert, de nem azért mert a pap/pásztor/prédikátor mondja hanem mert Isten megragadja a szívedet és ez is egy belső élmény. Ennek a jele az hogy hiába vagy hívő, bátran kérdezel, nem fogadsz el mindent.

Van, hogy Isten szól hozzád. Van, aki megvilágosodik (ezt a szót a keresztények nem használják, nem szeretik, de ez az univerzális élmény nálunk is megvan.)

Isten nem azt várja el tőled, hogy vakon higgy mindenféle hülyeséget, mert annak nincsen értelme. A hit inkább a hűség mint az elhivés szóval fordítható. Az igaz, hogy Istent senki nem ismeri igazán, de egy az nem igaz hogy semmit nem tudunk róla. A szívedben kerested már?

Freya

Szia, akkor most írok mint hívő.

Ami a Katolikus Egyházat illeti, valóban volt egy ilyen gondolkodás évszázadokon át, hogy meg kell mindenkit téríteni, mert azt hitték, pokolra jut az a szegény bennszülött az őserdőben, akihez nem jut el az evangélium, és meg akarták menteni. Tényleg ezt gondolták, és segíteni akartak. A poklot akkoriban nagyon hangsúlyozták, és nagyon szemléletesen ecsetelték, mint valami helyet, ami nagyon borzasztó.

Ez aztán el is korcsosult, ld. erőszakos térítések, inkvizíció stb.

De mint az egész világban, a vallásban, az egyházban, a teológiában is sokat változtak a dolgok. Ma már nem gondoljuk, hogy a bennszülött pokolra jut, és az inkvizíciótól stb-től elhatárolódunk.

Nem rosszabbak azok az emberek, akik nem hisznek. Egyáltalán nem. A keresztény tanítás egyik alapköve az ember szabadsága. Szabadok vagyunk, szabadon hiszünk vagy nem hiszünk. Szerintem az ember abban hisz, amiben tud. Ahogy írod, kell egy belső tapasztalás. Szerintem ezen múlik. A mások szava alapján nem tudom, lehet-e ténylegesen hinni. Az nem saját hit, és össze is dől az első szélben.

A belső tapasztalás pedig szerintem nem olyan rendkívüli dolog, nem kell semmi extrára gondolni. Nem egy természetfeletti valami. Azt hiszem, mindenkinek van tapasztalata az Istenről, a személyes gondviseléséről. A kérdés, hogy felismerjük-e mint olyat, vagyis hogyan értelmezzük, amit tapasztalunk. Például az egyik legdöbbenetesebb istenélmény az, hogy behajlítom a kezemet, megmozdítom az ujjaimat, érzem, hogy kering benne a vér, levegőt veszek, az oxigén szétáramlik a testemben, és élteti a sejtjeimet.... LÉTEZEM....

Létezem, és ez nem szükségszerű. Lehetne másként is. De vagyok. És a létem nem magától van, hanem Tőle.

Dehát ezek olyan dolgok, hogy lehet másként is értelmezni, más filozófiát köré tenni. Mondom, szabadok vagyunk. És ez a szép.

Visszatérve arra, amit feszegetsz, hogy kell-e hinni, illetve rosszabb-e a nem hívő: nem kell hinni, és ha egy hívő részéről azt tapasztalod, hogy többre tartja magát a hite miatt Nálad, akkor rossz úton jár, mert ez nem következik a keresztény tanításból. Sőt, mivel az Isten feltétel nélkül szeret, vagyis nem kell tenni érte semmit, mi is arra vagyunk kérve, hogy feltétel nélkül szeressük az embertársunkat. Vagyis nem lehet feltétel, hogy hívő legyen.

És ha még teljesen szubjektíve hozzátehetek valamit, számomra sokkal kedvesebbek azok, akik nem hisznek a papok szavának, nincs belső tapasztalásuk, és a saját lelkiismeretük szavát követve élnek, mint azok, akik a papok / egyház elvárásainak igyekeznek megfelelni, mindent elnyomnak magukban, és teljesen éretlen személyiségek maradnak.

Amúgy vannak nem hívő barátaim, akiket nagyon szeretek...

Remélem, mondtam valami olyat, ami érdekelt...

Minden jót!

35/L

Ha igaz a kérdésed akkor olvasd el az Apostolok cselekedeteit,a Bibliábol.

A miről nem tudunk abban nem hisz senki csak a bolond!

De a hit alapja Jézus feltámadása!!!és nem valami vallásos maszlag,ahogy sokan gondolják.

Mikor Jézus megjelent a feltámadása után ,alig akarták elhinni,a tanítványai de látták a szögek helyeit a kezén,

és nagyon nagy erőt kaptak hogy elmongyák másoknak is hogy Jézus legyőzte a halált,nem kell az embernek a bűneiben meghalni.Ezt a jóhírt viszik tovább az igazi keresztyének még napjainkban is.Hát erről viszont sokat tudunk mivel 4 személy is leírta:Máté,Márk,Lukács,és János.