Buddhizmus vagy kereszténység?

Szia.

Én a buddhizmust választottam.A buddhisták olyan nyugodtak,békések,elfogadóak ami számomra nagyon szimpatikus.

Buddhizmus szintén. Logikus, érthető, és nem vár el olyan dolgokat amikkel nem értek egyet, nem állítja be bűnösnek az embert.

Valamint nekem volt már testen kívüli élményem, így tudom azt hogy mi nem vagyunk egyenlők a testünkkel, tehát az halálunk után feltámadni sem fog, hanem új testben születünk le a földre.

Szia!

A Buddhizmus alapja dhamma a Buddha tana, ami elsősorban a megváltás tana (ebben

hasonlít a kereszténységhez)

azonban itt a megváltás egy magasabb intuitív megismerés. A

megváltásra azért van szükség, hogy az ember ne szülessen újjá, vagyis a buddhizmus a reinkarnációban hisz. Náluk a megváltás

lényege: a négy nemes igazság: a szenvedés, a szenvedés keletkezése, a szenvedés megszüntetése, és a szenvedés

megszüntetésére vezető nyolcas út.

Az első igazság szerint minden lét szenvedés, a második szerint a

szenvedés oka a "szomj" a lét szomajzása az életkedv és az élni

vágyás. A buddhizmus gyakorlatilag ateizmus: szerinte világot

teremtő és fenntartó Isten nincs, csak istenek vannak, akik

rangjaikat a karmáiknak köszönhetik, és bizony megváltásra

szorulnak.

A harmadik neme igazság a szenvedés megszüntetése, vagyis a

szomj nélküli állapot a nirvana a "kialvás".

A nirvana elérésének az útja a negyedik nemes igazság

tulajdonképpen ez a buddhizmus erkölcstana, amely által igazi

vallássá válik.

Az általam preferált kereszténység ezzel szemben egészen más megváltásról beszél. A Megváltó egy személy, aki helyettesként áll jót az emberért. A megváltás éppen a haláltól van, a végleges megsemmisüléstől, és a cél az élet, amelyre Isten az embert teremtette. A kereszténység szerint a boldogság már itt az életben elérhető, és tapasztalható, és abból adódik, hogy az ember betölti a neki szánt isteni szerepet: a jót cselekszi. A Biblia szerint Sátán hazugsága az, hogy nem halunk meg, a bűn következménye a halál, és az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.

Üdv. Péter

Alapvető különbségek a kettő között:

A kereszténység a hit vallása, a buddhizmus a gondolkodásé és a meditációé, valamint a bizalomé.

A kereszténységben van teremtő Isten, a buddhizmusban nincs, az összes tudatos lény teremti folyamatosan (ám nem tudatosan) a világot.

A kereszténységben az időfelfogás lineáris, nincs újraszületés, a buddhizmusban ciklikus, van újraszületés.

Én a buddhizmust választottam, mert a személyiségemhez ez áll közel. Egyébként a buddhisták és a keresztények között emberi minőségben nincs különbség, ugyanúgy 90-10 százalék az arány a csak külsőségekben elvesző és a tényleges hívők / gyakorlók között.

Én a második

Többen írjátok, hogy a Buddhizmust választottátok, mert az áll közelebb a személyiségetekhez.

Lehet, hogy nincs igazam, de úgy gondolom, hogy aki az igazságot keresi,annak nem lehet szempont, hogy az közel áll-e a személyiségéhez, vagy, hogy mennyire kényelmesen bele tudja illeszteni az életébe.

Sokan azért idegenkednek a kereszténységtől, mert itt vannak szabályok-amik tegyük hozzá, hogy a mi érdekünket szolgálják-és nem akarnak senkinek engedelmeskedni hanem a maguk útját akarják járni.

Van sajnos egy másik ok is,mégpedig az, hogy sajnos nem minden keresztényről mondható el ténylegesen, hogy Krisztus követő, sok keresztény nem tesz bizonyságot Istenről az életével, és persze ne feledjük, hogy egyes keresztény egyházak múltban elkövetett rémtettei sem pont azt segítik elő, hogy egy ateista ember önszántából a kereszténységet válassza. Nem is kell.Nem lehet úgy igaz kereszténnyé válni, hogy ezt választom mert ez felel meg a személyiségemnek, ez tetszik, stb.

Én is sokáig éltem látszatkeresztényként, majd még azt is titkoltam, hogy hiszek egyfajta felsőbbrendű lényben.

Szerencsére történt egy trauma az életemben amiből nem láttam kiutat és akkor segítséget kaptam a Teremtőtől.

Kértem, hogy mutassa meg nekem az igazságot, formálja át a gondolkodásomat, segítsen olyanná válnom amilyen szeretné, hogy legyek. Röviden ez a kereszténnyé válásom története.

Szerintem csak egyetlen igazság létezik, és ha valaki szívből vágyik rá, hogy rátaláljon az meg is fog történni, bármilyen útról induljon is.

Kedves Péter!

ez tévedés:

"Az első igazság szerint minden lét szenvedés",

A rossz fordítások hibája. A szamszárikus létezés szenvedés. Pl. az is előfordul, hogy egy fordításban érző lények, vagy létező lények kifejezéssel találkozunk. Ezek is ügyetlenek, szamszarikus lényekről van szó. Tehát az illuzórikus létkörben kötöttekről. Érdemes elolvasni Ácsán Szumédhó: Csittavivéka - A csöndes tudat tanítása - című könyvét, ott pontosan eloszlatja ezt a félreértést, hiszen, ha a létezés ontológiai jellegzetessége lenne a szenvedés, azaz természete, akkor lehetetlen lenne tőle megszabadulni. Éppen azért lehetséges a szabadulás mert ez nem egy ontológiai valóság, hanem illúzió. A Négy Nemes Igazság nem doktrínális tan, hanem gyakorlati észrevétel (a z Ácsán és /bár ez mellkes, de szerintem/ is.

Amúgy amit leírtál pontatlansága mellett is csupán a Hinayan buddhizmusra áll, a Buddha még kétszer forgatta meg a Dharma kerekét, a mahayana és a vajrayana tanítások átadásával.

ha lehet egy szerény, nem erőszakos javaslatom ezt a sátánosdit ne keverjük bele, cseppet sem kissé.... khm... kontra-produktív

üdv