Miért hisztek Istenben?

Úgy gondolom, hogy Isten nélkül bolond az ember, sok mindent akar , de nem tud és nem mer :)

Sokféleképpen vélekednek az emberek Istenről, miért érdemes hinni, mi az emberi élet célja?

Magam részéről arről vagyok meggyőződve, hogy Isten teremtette a világot, benne az embert, és Ő keresett meg, Ő kezdeményezte a kapcsolatot, nem én . -(persze ezt sokan elmondhatják még)

Isten nélkül nincs értelme az életnek.

Megkérdőjelezhetsz mindent végülis, miért van modern technika,használjuk vagy sem? vagy miért jó a házasság, mi értelme ennek, vagy amannak, de végeredményben az emberi élet fő célja, hogy találkozzunk Istennel, aki alkotott bennünket és minél jobban megismerjük őt.

Amíg ez nincs meg valakinek, nem halad ezen az úton, meggyőződésem, hogy csak bolyong ebben az életben. Sok céltalanságban, sok keserűségben, sok csalódásban...de nem kellne ennek így lennie!

Istennél békét lelhet bárki, biztonságot, jólétet, boldogságot, stabilitást. . .biblia úgy fogalmaz pontosabban: üdvösséget(ez még többet jelent a felsoroltaknál). :)

Hogy miért hiszek? Fogalmam sincs. Szüleim vallásosnak neveltek, de én rühelltem az egészet. Utáltam misére és hittanra járni. Aztán összebarátkoztam pár emberrel ifihittanon. Azon a nyáron volt egy hittantábor, amibe elmentünk mindannyian. Több száz fős tábor volt. Jót szórakoztunk, de nekem nem jelentett ennél többet az egész egészen az utolsó estéig.

Valami színházfélébe mentünk, és a színpadon volt egy hatalmas valami, ami le volt takarva egy nagy lepedővel. Én a második sorban, középen voltam, tehát elég közel volt hozzám az a valami.

Aztán volt egy előadás, éneklés, stb. Végül megköszöntük a tábor szervezőinek az egy hetet. Minden szervezőt egyesével megtapsoltunk. Aztán már majdnem vége volt a rendezvénynek, amikor is a főszervező azt mondta, hogy van még valaki, akinek hálával tartozunk a táborért, mert nélküle nem jött volna össze. Én persze néztem, mint a birka, hogy ki lehet az. Erre leoltották a fényeket, minden világítás a letakart tárgyra szegeződött, és lehúzták a leplet. Egy hatalmas nagy kereszt volt rajta a megfeszített Krisztussal. Ekkor mindenki elkezdett őrült módon tapsolni, kiabálni, éljenezni, ugrálni. Én csak álltam középen, néztem a hatalmas keresztet, és egyszer csak kitört belőlem a zokogás. De nem szomorú zokogás volt ez, hanem boldog és örömteli.

Más emberként tértem haza, és attól a pillanattól kezdve hiszek.

Aki pedig azt mondja, hogy a keresztények azért hisznek, mert nincs kibe belekapaszkodniuk, az buta. :)

Isten nem csak a bajban segít. Isten mindig velem van, akkor is, ha éppen sínen vagyok. Be kell fogadni a hitet, és akkor minden magától értetődővé válik.

24/n

Kedves rozsdamentesacéltörp!

Én a Biblia Istenében hiszek és azért, mert a kutatásaim során meggyőződtem az Ő létezéséről. Pontosan az történt velem, ami írva van a Példabeszédek könyvében:

"Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz" (Péld 2,4-6)

Hitem alapja a Biblia, amelyet többféle vizsgálatnak is alávetettem, és megbizonyosodtam arról, hogy Jézus nem véletlenül mondta ezt: "A te ígéd igazság." (Ján 17,17)

A Biblia igaz voltát ugyanis régészeti feltárások is alátámasztják. Lásd: [link] Nem beszélve arról hogy a Szentírásban beteljesedett jövendölések vannak. Figyelmedbe ajánlom például Jeremiás próféta könyvét.

^^

Én erősen katalikus nevelésben nőttem fel, még egy olyan korban, amikor az még max megtűrt volt. 12-13 évesen előjöttek a kérdések. Habár utána is eljártam misére, látszatában kötődtem a hithez, de egyre másfelé kerestem a válaszokat. Más vallásokat, eszméket tanulmányoztam, legutoljára a wiccát (a mai gondolkodásomra is hatással van). De mindig visszajutottam a katolicizmushoz, de végig úgy tartottam, hogy tűrhető keresztény, de pocsék katalikus vagyok.

3éve kirúgtak. Munkanélküliként végigjártam a munkanélküliség összes pszichikai stádiumát, és kezdtem belegyagyulni. Már nem tudom mikor, és miért kezdtem újra imádkozni, de elkezdtem, és ezzel áttlendültem a holtponton.

Idén, május 1.én (II. János Pál pápa boldoggáavatásakor) hirtelen minden világos lett. Azok az egyházi tételek, amik addig elfogadhatatlanok voltak számomra, hirtelen a helyükre kerültek. Azóta az a célom, hogy jó katalikus lehessek!

Nem mondhatom, hogy megértettem Istent, de megértettem, hogy mit nem fogok sosem megérteni. Tudom ez így nagyon zagyván hangzik, de sajnos tisztábban ez megfogalmazhatatlan! Ezek leírhatatlan érzések konplex egyvelege. Ezt csak megélni lehet, elmesélni nem.

Tisztelt 09:23-as válaszoló!

A kommenteddel arról teszel bizonyságot hogy egyáltalán nem ismered Istent, hanem egy önmagad által kreált istenképről teszel bizonyságot.

A kérdéseidre a választ Isten több ezer évvel ezelőtt leíratta a Bibliában, javaslom a Szentírás tanulmányozását.