Miért bűntette Isten az embert amikor a paradicsomból kiűzte? Ez miért volt igazságos?

Hello kedves Helmet barátom.

Az a nagy helyzet, hogy a büntetés valójában visszahatás a bűnre, a bűn pedig valójában tévedés. Tehát az ember tévedésének a következménye az a bizonyos kiűzetés, ami mellesleg nem úgy néz ki, hogy menj ki a "kertből", hanem automatikusan halandóvá válik az ember fizikai teste, mivel elválasztódik, elválasztja magát az egységtől, Istentől tévedésében, amit pedig a tapasztalatában megjelenő viszonyítottság eredményez, hiszen a különállóság illúziójába esik bele az ember ekkor.

Persze azt sem árt belátni, hogy a sátán igazság szerint egy effekt, ami hat az emberre, ami a tévedést szüli, nem pedig egy különálló létező, hiszen minden egyetlen egész, ugye Isten. Ha pedig így tekintünk az igazságosság máris helytálló.

Egyébként nem tiltotta meg Isten, hogy a fáról egyenek, hanem tanácsolta azt, és igazságosan figyelmeztette is őket, hogy annak következményei lesznek, ha esznek.

üdv

26/F

LastOne.Left

ó és azért van visszahatás a tévedésre, hogy az ember képes legyen felismerni tévedését "magától".

üdv

26/F

LastOne.Left

Mondok egy profán hasonlatot.

A nagyfőnök beosztottjaként dolgozol. Ő megmondja mit lehet, mit nem, mi a feladatod, stb. Jön egy másik valaki, aki nem a főnököd. Azt mondja, hogy hazudott Neked a nagyfőnök, azok a dolgok, amiket ő mondott, nem is úgy van, csináld másképp. Másképp csinálod, persze lebuksz. Erre a nagyfőnök megkérdezi, hogy ki mondta Neked, hogy másképp csináld? Miért rá hallgatsz? És büntetésből kiesel a piszisből. Sok minden megmarad, de a kapcsolat már nem a régi. Szeret ő még téged, de azért a büntetés nem maradhat el. Döntések - tettek - következmények.

Ha Isten szeret, és én úgy ismerem, mint szerető Istent, akkor azért nem követek el bűnt, nehogy megbántsam vele. Meg mert tudom, hogy javamra válik, ha betartom azt, amit mond nekem. (Pl. ne nyúlj a konnektorba!)

Ha Isten szigorú, és megbüntet mindenért,akkor meg éppen azért kellene minél jobban törekedni a bűn nélküli életre, nem?

Ezt csak azért írtam, mert az, aki ismeri Istent, az első állapotot is ismeri. Aki nem ismeri Istent, az meg a második állapotot feltételezi, hogy megbüntet, igazságtalanul is.

Itt a kérdés arra vonatkozik hogy honnan tudta volna Éva hogy a Sátán hazug.

Sehonnan mer nem kérdezték meg az Istent.

De ha én nem tudom hogy nem szabad lopni attól még lecsukhatnak érte.

"Ha megjelent Lucifer, és azt mondta hogy egyenek belőle, akkor az első emberpár honnan gondolhatta volna, hogy Lucifert nem Isten küldte, vagy azt, hogy Lucifer Istent "elhagyva" a teremtés ellensége volt? "

Isten előtte mondta nekik,hogy ne egyenek belőle. Elég értelmetlen lenne mondja hogy ne egyenek róla aztán később küld egy kígyót aki mondja neki hogy egyenek.

A kísértés: Azt mondta meghaltok? Dehogy haltok! olyanok lesztek, mint Isten. Az ember: oké!

Egy kicsit ellenkezhetett volna....:-(

Nézzünk két szempontot.

Fogadjuk el, hogy megtévesztés történt. Csakhogy a megtévesztőnek célja volt, ezzel az eszközzel érte el. Ennyiben tehát a dolog természetes. A szenvedő félnek joga van tévedni, annak minden következményével. Vagy legyen annyira észnél, gondolkodjon és vegye észre az ellentmondást, szembesítse a feleket (akár úgy hogy elmegy a hírrel a másikhoz). Nincs több eset, az első következett be.

Most nézzük azt, miért volt lehetséges a tévedés. Ha tévedhetetlen vagyok, akkor eleve minden elrendeltetett, én csak vizsgálódom, tökéletes vagyok, hiszen minden ismeretszerzés azonnal bizonyosság is. És ez így megy az idők végtelenségében. Ma ezt a kérdést fel sem tehetem, egyáltalán, kérdést nem teszek fel, hiszen tökéletes vagyok. De ha mégsem, akkor tévedhetek, ilyennek lettem alkotva. Vagyis az törvényszerű, hogy valahol el fogok követni egy hibát, annak következményeivel együtt. Legfeljebb azt nézhetném, miért pont azt, miért nem egy másikat, de ennek nem sok értelme lenne.

Akárhonnan nézem tehát, ebben a formában a dolgok eleve elrendeltettek. Az más kérdés, én mit tudok belőlük.