Lehet segíteni egy ateistának hogy istenhívő legyen, és ha igen akkor miben?

Lehet, csak nem biztos, hogy mindig érdemes.

Ha ő maga úgy érzi, hogy az ateizmus neki nem jó, nem ad választ a kérdéseire és istenhívő szeretne lenni, akkor meg lehet vele ismertetni a saját vallásodat, hátha az megfelelő lesz neki.

Ha viszont jól érzi magát, mint ateista, nincs szüksége vallásra, akkor békén kell hagyni. Meggyőzni aligha fogod és nincs is rá szükség.

(ha meg igazi harcias ateista, aki nem csak jól érzi magát a bőrében, hanem még bőszen szidja is a vallásosokat, ha csak teheti, akkor nem is kell a közelébe menni, hadd hőbörögjön magának)

Nos, rendben, kérdező, ha kihívást akarsz, ám legyen, megkapod.

Ateista vagyok.

És hogy miért nem vagyok istenhívő, illetve miért nem hiszek konkrétan az ábrahámi "istenben"?

Hát íme:

1.) Az ábrahámi "isten" gonosz és szadista. Miért? Ezért:

- Mindentudó lévén már a teremtés előtt tudhatott mindent előre, vagyis hogy mi fog balul kiütni, mivel lesz gond, stb., és mindenható lévén mindezt el is kerülhette volna, alkothatott volna tökéletes világot, ahol még szabad akarat birtokában is mindig jól dönt mindenki, és következésképp egyetlen végtelen utópiát hoz létre. Nem tette. Beengedte a világba a rosszat, a szenvedést, a gyötrtelmet, és minden egyéb hasonlót, holott megakadályozhatta volna.

(És ha most azzal jönnél, hogy az ember a hibás, hát ki kell ábrándítsalak, nem: a felelősség ugyanis mindig azé, akié a hatalom. Az abszolút hatalom pedig abszolút felelősséget jelent. Egy mindentudó és mindenható "isten" világában egyetlen elektron sem ficánkolódhat odébb az ő jóváhagyása és beleegyezése nélkül. Következésképp még az állítólagosan "szabad akaratú" ember is csak azt teheti, amit Isten eleve elrendelt (az eleve elrendeltetettség egyenes következménye a mindentudásnak és mindenhatásnak; ha bármivel "meg lehetne lepni" "istent", ha tényleg azt tehetnéd, amit te akarsz, és nem azt, amit ő választott a kezdet kezdetén, akkor nem lenne se mindentudó, se mindenható) - következésképp pedig nem is okolható semmiért (az ember) és nem is minősíthető "bűnösnek".)

2.) Az ábrahámi "isten" a Biblia tanúsága szerint olyan szörnyűséges és emberellenes bűnöket követett el saját kezűleg és bujtott fel ilyesmire másokat is, hogy azokhoz képest még a 20. század legnagyobb diktátorai is csak erőszakoskodó játszótéri kisgyerekeknek tűnnek. Holott, lásd feljebb, mindentudó és mindenható lévén eleve nem lett volna szükség ilyen beavatkozásra, ha már kezdetben jól indít - és ha még ott el is hibázza (ami már eleve önellentmondás), akkor problémahelyzetben mindentudó és mindenhatóként még mindig intézkedhetett volna sokkal tisztábban, emberségesebben és hatékonyabban is. De nem tette. Aztán pedig x ezer évvel később még van képe ezek után szeretetreől és megbocsátásról papolni. Hát mehet ám a sunyiba.

Összegezve tehát: a magam részéről egyebek mellett azért sem vagyok hívő, mert ahhoz az kellene, hogy a fentieket elfogadjam és helyesljem. Ami azonban önmagam teljes erkölcsi lenullázódásával lenne egyenértékű. Ha elfogadnám, hogy "isten" a fentiekkel teljesen jót cselekedett, és őt emiatt nem szabad sem elítélni, sem felelősségre vonni, az ugyanolyan lenne, mintha Hitlert vagy Sztálint éltetném és védeném, hogy ők is csak jót akartak, azért tömeggyilkoltak, el kell nézni ezt nekik és nem szabad felelősségre vonni őket emiatt. (Mi több, nekik még legalább van is mentségük: ők csak egyszerű, esendő emberek voltak, mindentudás és mindenhatás híján; "isten" azonban amellett, hogy mindentudó és mindenható, egyben maga a tökéletesség is állítólag, ugyebár, tehát neki végképp nincs mentsége.)

Szóval ha engem meg akarsz téríteni, akkor ott kell kezdened, hogy a Bibliát teljes egészében hazugságnak és érvénytelennek nyilvánítod, és ezzel együtt a mai ábrahámi vallásokat is megtévedt hazugsággyáraknak. És akkor elkezdhetünk elmélkedni arról, hogy vajon milyen is lehetne egy igazi isten, ha tényleg létezne.

Nem, és rohadt idegesítő, amikor mégis megpróbálják.

De mondok még egyet. Egy agnosztikust sem fogsz tudni megtéríteni, csak az ismételt próbálkozások hatására elkönyveli magában, hogy a bunkó vallásosoktól (akinek nem inge...) nem tud nyugton sétálni sem egy parkban, mert letámadják röplapokkal és lyukat beszélnek a hasába, vagy iskolába járnak hülyíteni a gyerekeit, mindenféle hazugságokkal:

http://www.youtube.com/watch?v=2Gp5COnUGyw&feature=player_em..

Tehát amit elérsz az ilyen térítő hadjáratokkal, hogy még a közömbös ateistákat is a vallásod ellen fordítod. Nem is rossz hatásfokkal.

"Mindentudó lévén már a teremtés előtt tudhatott mindent előre, vagyis hogy mi fog balul kiütni, mivel lesz gond, stb., és mindenható lévén mindezt el is kerülhette volna,"

Előre látta is, hogy a teremtményei egy bizony része el fog bukni. Azért nem akadályozta meg, mert szabad döntést adott a teremtményeinek (ez a Szeretet) tehát nem erőszakoskodott, hogy minden az ő terve szerint menjen, mert nem robotokat hanem érző lelkű élőlényeket teremtett

És még gondoskodott előre az elbukott teremtményekről megalkotva a Megváltás tervét.

Egy ateista akkor tér meg, ha saját maga tapasztalja meg a Hit erejét. A rádumálás nem segít, sőt csak az ellenszenvet erősíti..

Majd ha eljön az ideje, akkor fordul..