A Biblia alapján mikor van ideje az Úrvacsora vételének (és a lábmosásnak)?
Kedves 10-es válaszoló!
Az ilyen jellegű ellenvéleményekre mindig csak egy dolgot tudok mondani: Ha nem hinném teljes szívemből, ha nem volnék száz százalékosan meggyőződve arról, hogy amit csinálok, az így helyes az Isten beszéde alapján, akkor nem így csinálnám. De mivel minden bizonyságom emellett az életmód mellett szól, és nincs olyan vélemény/gondolat/ismeret, ami ennek ellentmondana, ezért igyekszem ki is tartani benne.
Nem tudom, miért írod, hogy "felmagasztalom magunkat", sajnálom, ha ilyesmi jött volna le az írásaimból, ez biztosan nem így van, én nem gondolom magamat valami nagynak, vagy különlegesnek egyáltalán.
Arról sem szóltam egy szót sem, hogy téged milyen "szellem vezet", hiszen nem ismerlek, nem látom az életedet, a viselkedésedet, fogalmam sincs, hogyan jársz az Úrral. Lehet az életmód a már meglevő ismeret szerint tiszta és tökéletes, de ettől még lehetséges, hogy vannak olyan új ismeretek, bölcsességek, amiket még nem ismer az ember (én sem, te sem), és így azoknak még nem tud engedelmeskedni. Mindenki más pontján jár éppen a megszentelődésnek, ebben nem lehet - és nekem nincs is - elvárás mások felé. Sehol sem mondtam, hogy nekünk szükséges egyetértenünk; mostanáig az történt, hogy te faggattál, én meg válaszoltam.
Természetesen szó szerint értelmezem az Úrvacsora rendelését, ahogyan az apostolok is tették, és ugyanakkor tisztában vagyok a jelképek szellemi mondanivalójával IS. A kettő nem zárja ki egymást, sőt: épp azért tud érvényes cselekedetem lenni a kenyér és a bor vétele, MERT tudom, hogy mindez mire mutat, és az életemben is eszerint csinálom a dolgomat. Ez egyébként igaz minden ünnepére Istennek: a sátorokban lakozás is csak kemping-party, ha nincs mögötte ismeret a jelkép lényegéről.
Az Úrvacsora során a kenyeret és a bort körbeadjuk, mindenki magának tör belőle, és hálákat adunk és áldásokat mondunk a mi Istenünk előtt. (nincs kinevezett "presbiter", sem semmiféle tisztségviselő köztünk)
És kicsit félreértettél, úgy tűnik, ugyanis én nem azt mondtam, hogy nem fontos az ünnep időpontja. Te azt kérdezted, miért nincs pontos utasítás az Úrvacsora időpontjára, és ebből vezetted le, hogy akkor nem is kell megcselekedni. Erre mondtam azt, hogy nem attól ünnep vagy sem, hogy ki lett-e mondva az ideje (amúgy igen, hiszen Pál is azonosítja, hogy "azon az éjszakán, melyen elárultaték" vagyis halála napján). Hanem attól, hogy konkrét felszólítás van ezt cselekedni:
""Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, VALAMENNYISZER isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, A MÍG ELJÖVEND."" (1Kor.11:25-26)
Ezt a tanítást úgy vezeti be Pál, mint amit ő "az Úrtól vett".
Én igyekszem értelmesen vitatkozni veled, remélem, így megfelel.
Bocsánat, erre a kérdésemre még válaszolnál, mert úgy tűnik, átsiklottunk felette:
Abban egyetértünk, hogy a megtérés és újjászületés a teljes megtisztulás (ennek jele a bemerítkezés), ami után nincs szükség újabb nagy változásra, hanem alkalmankénti megtérésekre az újonnan felismert vétkekből, holt cselekedetekből (ezeknek jele a lábmosás). De ha ez az összefüggés fennáll a keresztség és a lábmosás szimbolikája között, akkor szerinted a bemerítkezés is felesleges? Vagy csak az egyik rendelését Jézusnak gondolod kizárólag képiesnek, és a másik már szó szerint értendő?
válasza:Munyamunya!
A lator megkeresztelkedett? Ezt nem tudjuk. De ő hit által üdvözült meg.
A keresztség: „mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;” 1Pt 3,21
Tehát a keresztség az új szövetség vére. De mi az? Egy pohár borocska? Nyílván nem. Az előző idézetemben már benne volt. Krisztus elfogadása, a jó lelkiismeret keresése Isten iránt. Keresni az igazságot, az utat, az életet, mely a Krisztus. Ez az új szövetség, ez ama szövetség vére, ez a keresztség.
Krisztus nem keresztelt. Ezt a tanítványok tették. Krisztus azt mondta, hogy kereszteljetek meg minden népet az Atyának, a fiúnak és a szentléleknek nevében. A tanítványok dolga volt az evangélium terjesztése, hogy mindenkit megtérésre buzdítsanak. Ez a keresztelés. Az új szövetségre hívás. Nem egy szakrális hókuszpókusz.
Krisztus ezt mondta: „A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.”
Ez azt jelentené, hogy aki hisz, és nem keresztelkedik meg víz által, az elkárhozik?
Ott állunk Krisztus előtt. Te hittél, megkeresztelkedtél (arról már ne is beszéljünk, hogy egyházhoz vagy Krisztushoz) oké, élsz.
Te hiszel, jó fiú voltál, adtál, mikor kértem, betakartál, mikor fáztam, de nem merítkeztél be, kárhozat. Így lenne?
Távol legyen!
Mit mond, hogy ki kárhozik el? Aki nem hisz. Nem azt mondja, hogy az, aki nem keresztelkedik meg. Keresztelkedj meg a tanítványok által, kik elhozták neked a jó hírt, az evangéliumot, térj meg, higgy Krisztusban. De….. Krisztus megkeresztelkedett? Miért? Hogy beteljesedjék az igazság. Baj a keresztelkedés? Dehogy baj. Üdvösségkérdés? Maga a vízbemerülés nem, viszont a jelentése igen. Éppúgy ez érvényes az úgynevezett úrvacsorára: Rossz dolog újra meg újra megtenni? Dehogyis. De a mondanivalójának megértése nélkül semmi. A tavaszi ünnepeket és az őszi ünnepeket teljesen felesleges megtartani újra meg újra, hacsak el nem jön az idő, mikor világosság gyúl a jelentése iránt. Az ünnepek az evangéliumot hirdetik. A szombatok a teremtést. Ha nem értjük, felesleges dolgok ezek.
Az úrvacsoránál van szintén egy jelkép:
„Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.”
De mégis ezt mondta, mikor ezt a szablyát használták:
„Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?”
Ez a páska ünnepe. Övezd fel magad, ahogy a zsidó népnek kellett felöveznie magát, a kardot az oldalára kellett tennie a bárány megevése után, hogy útra készen indulásra készen legyen.
Adj el mindenedet, dobd el magadtól mindenedet, vegyél kardot, készülj a harcra, mert ha felveszed a keresztséget, azaz megtérve a szövetség tagja leszel, harcolnod kell a családoddal, a munkatársakkal, a legtöbb emberrel. Vége a földi nyugtodnak, útra készen kell állni, mert ha indulni kell, akkor menned kell…
Mit tesztek az úrvacsoránál? Körbeadjátok a kenyeret, hogy mindenki törjön belőle. Krisztus megtörte, és mindenkinek adott belőle. Júdásnak is. („A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.”) A kenyeret beazonosította, hogy az ő teste az. Megtörte és odaadta mindenkinek az asztalnál. Ti meg letöritek magatoknak a magatokét. Azt mondta, hogy EZT cselekedjétek. Nem azt, hogy ilyesmit. Ha már szóról szóra veszitek a példázatot, függetlenül attól, hogy a jelképet be is azonosította. Nem neked kell megtörni a másik testét ebben az esetben Krisztusét, hanem neked kell megtörnöd a sajátodat, mert csak így tudod EZT cselekedni az ő emlékezetére.
Magyarán, ahogy az első válaszomban is említettem: a kenyértörést, a borivást, a lábmosást mindenki annyiszor teszi meg, ahányszor gondolja. De a jelentésének tudata nélkül semmi.
Egy értelme van évtizedeken keresztül újra és újra megtenni, ha eljön az idő, mikor leesik a tantusz. Ilyenek voltak az ünnepek is. De ha rosszul teszik, (ahogy magatok is), akkor soha nem fog.
Az első gondolatomra visszatérve: Volt bárki is, aki örök életet kért Krisztustól? Mindenki gyógyulást, látást, hallást, bénaságából való gyógyulást kért. Egyedül a kereszten Krisztus mellett függő ember kért. És hogyan? Megtérve: „Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük:”
Majd kérte Krisztust hit által, mert hitt Krisztusban: „Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!”
És Krisztus mit nézett? A gyümölcsöt, amit a szeme láttára termett meg a hite. És válaszolt: „Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban.”
Térj meg (keresztelkedj meg), ismerd be, hogy bűnös vagy, és az egyetlen bűntelen halt meg érted, kinek a tulajdona az élet könyve és hited által kérd, hogy örök életed legyen (ingyen!).
Kedves 13-as válaszoló!
Nem igazán értem, miért próbálsz engem megtérésre buzdítani, és nem is tartom helyesnek ismeretlenül ilyesmit valaki fejéhez vágni, mindenesetre köszönöm ezt a kimerítő írást.
Azt sem értem, miért mondod el újra meg újra, hogy a jelképek ismerete nélkül felesleges bármilyen rendelés megcselekvése, hiszen ezt én is így látom, már párszor leírtam, erről nem szükséges győzködni engem.
A vízbemerülés szükséges dolog Jézus szerint, és ez nem azt jelenti, hogy kötelező, hanem azt, hogy akinek hite van, az ahhoz illő dolgokat fog cselekedni. A keresztség pedig ilyen hitbeli tett, aminek a testre semmi hatása nincs, ellenben az ember szellemét újjászüli ekkor Isten. Nem mintha enélkül a Mindenható nem lenne képes bennünket fiakká tenni, hanem annak érdekében, hogy az embernek is része legyen ebben a folyamatban, saját maga előtt is nyilvánvalóvá legyen a döntése (ahogyan pl. Ábrahámnak is végig kellett csinálnia a fia feláldozásának procedúráját az utolsó pillanatig, és nem azért, mert az Isten ne ismerte volna a szíve állapotát, hanem azért, hogy ő maga is megismerje azt). A megtérés megelőzi ezt, és éppen a megtéréskor kapott hit késztet bennünket a bemerítkezésre. Ha a lator nem halt volna meg a kereszten Jézus mellett, hanem mondjuk kegyelmet kapott volna a rómaiaktól, akkor ő is bemerítkezett volna, ebben a halál akadályozta meg.
A kenyér megtörése az úrvacsora alapításakor nem azt jelentette, hogy Jézus mindenkinek külön-külön a kezébe adott egy darab kenyeret, hanem hogy ő kezdte meg, ő törte fel először, és úgy adta tovább a tanítványoknak. Nekünk eddig még nem volt jelen egy Úrvacsoránkon sem a mi Urunk, így ő nem is kezdheti meg nekünk a kenyeret.
Amúgy van itt egy kis döccenő a gondolatmenetedben: Jézus azt mondta, AZ a bizonyos kenyér, amit ő megtört, az ő SAJÁT teste, és hogy nekünk is úgy kell cselekednünk, mint ő. Vagyis nekünk is a SAJÁT testünket kell halálra adnunk másokért, és ilyen értelemben nincs hiba abban, hogy mi magunk törünk a kenyérből, mert ezzel nem a Krisztust feszítjük meg újra, hanem saját magunkat (jelképesen).
válasza:"A kenyér megtörése az úrvacsora alapításakor nem azt jelentette, hogy Jézus mindenkinek külön-külön a kezébe adott egy darab kenyeret, hanem hogy ő kezdte meg, ő törte fel először, és úgy adta tovább a tanítványoknak."
Ezt honnan veszed?
Máténál:
"Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem."
Márknál:
"És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem."
Lukácsnál:
". És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
Az evangélium arra tér ki, hogy ő törte meg a testét és a megtört testet adta tanítványainak, nem azt mondja, hogy mindenki tört belőle. Vagy honnan veszed ezt?
Ha így akarnék csinálni, ahogy mondtad, akkor mindenkinek az asztalnál kellene lennie egy kovásztalan kenyérnek, ami jelképezi mindenkinek a saját testét és adnia mindenkinek belőle. (Nagy asztaltársaságnál jó alaposan be lehet lakmározni mindenkinek az egy falatjából) :)
Krisztus tört, és adott mindenkinek. Le tudod-e másolni ugyan ezt? Azt mondta, hogy EZT cselekedjétek...
Ki legyen a Krisztus? Érted?
Ahogy ti csináljátok, az nem az a cselekedet. Viszont ha megtöröm a testem másokért szó szerint, akkor azt cselekszem, nem?
Kedves 15-ös válaszoló!
A "megtörte és adta" kifejezés nem csak ebben az esetben szerepel, hanem pl. Máté 26:26-ban:
""És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.""
Itt pontosan ugyanazok a szavak vannak, mint az Úrvacsora kapcsán: "eklasen"-megtör, "edidous"-ad, "tois"--nak, "mathetais"-tanítványok
Ha azt feltételezzük, hogy az Úrvacsora alkalmával egyenként mindenkinek kiosztott egy kis darab kenyeret, akkor ugyanezt kell gondolnunk az ötezer ember megvendégelése esetére is. Ami kicsit nehézkesnek tűnik.
Azzal, hogy mi magunk törünk ugyanabból a kenyérből, nem mondunk ellent Jézus tanításának, hiszen az egyház egy test, a Krisztus teste, amelynek mindannyian tagjai, testrészei vagyunk.
De azt gondolom, úgysem fogok tudni semmi olyat mondani, ami megfelelő lenne neked ebben a kérdésben. Az a baj, hogy még mindig nem értem, miért zárja ki nálad a jelképek ismerete a gyakorlati, konkrét cselekvést. A kettő együtt tud csak érvényes lenni, hiszen
- mivel felismerem a szimbólumok jelentését, ezért helyes és értelmes módon, nem pedig csak szokásként, hagyományként cselekszem;
- és mivel megcselekszem hitből eredően a rendeléseket, megtanulom belőlük, általuk az Isten tervének részleteit, bámulatos nagyságát és tökéletességét, valamint magamat is ehhez szabom, vagyis betöltöm a törvényt, odaszánom az életemet másokért.
Vajon az apostolok miért tartották fontosnak ezt a dolgot megcselekedni, sőt, még feddést is írt Pál a korinthusiaknak, amikor nem szentül gyakorolták. Biztos ők sem értették a jelképeket.
válasza:A Lukács 22:7-15 szerint:
"Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kell áldozni a pászkaáldozatot; ekkor Jézus elküldte Pétert és Jánost, ezt mondva: 'Menjetek, és készítsétek el a pászkát, hogy megegyük.' Így szóltak hozzá: 'Hol akarod, hogy elkészítsük?' Ezt mondta nekik: 'Íme! Amikor bementek a városba, szembejön majd veletek egy ember, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt abba a házba, amelyikbe bemegy. És mondjátok ezt a ház urának: »A Tanító ezt kérdezi tőled: ‚Hol van az a vendégszoba, amelyben megehetem tanítványaimmal a pászkát?’« És ő mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve. Ott készítsétek el.' Elmentek tehát, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a pászkát.
Végül, amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és az apostolok is ővele. És így szólt hozzájuk: 'Nagyon kívántam már, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek'"...
Kérdésem a kérdezőhöz:
Most akkor ez rendes pászka volt, avagy nem? Mert nekem nagyon úgy tűnik Lukács leírása alapján.
Ugyanez Máténál rövidítve (Máté 26:17):
"A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: 'Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?'"
(Máté 26:20):
"Mikor aztán beesteledett, ő az asztalnál feküdt a tizenkét tanítvánnyal."
Márknál (Márk 14:12)
"A kovásztalan kenyerek első napján pedig, amikor fel szokták áldozni a pászkaáldozatot, a tanítványai ezt mondták neki: 'Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?'"
válasza:Jézus ezt mondta: "Nagyon vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a pászkát" (Lukács 22:15).
Most akkor ez a pászkavacsora marcipánból volt?
Ezután bevezette az Úr vacsoráját, amelyet a követőinek meg kellett tartaniuk az ő haláláról való megemlékezésül (Lukács 22:19, 20). A pászkát évente egyszer tartották meg. Ésszerű tehát, hogy az Úr vacsoráját is évente egyszer tartsuk meg. De mikor legyen ez?
Logikus, hogy tavasszal, a pászka idején. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikorra (a zsidó naptár szerint) Nizán hó 14-e esik, ahelyett, hogy mindig péntekre tennék azt, mivel ez volt a hétnek az a napja, amelyen Jézus meghalt.
Nizán 14-e volt tehát az a dátum, amelyre Pál gondolt, amikor ezt írta: "Valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg el nem jön" (1Korinthus 11:26).
Az azt követő két évszázad alatt sok keresztény ragaszkodott Nizán 14-éhez, úgy is ismerték őket mint quartodecimánokat, a "14-ét" jelentő latin szó alapján. M’Clintock és Strong ezt írja: "Kis-Ázsia egyházai a Nizán hónap 14-ének megfelelő napon ünnepelték Jézus halálát, vagyis amely napon az egész ókori egyház véleménye szerint a megfeszítés megtörtént."
Jehova Tanúi napjainkban a Nizán 14-nek megfelelő napon tartják meg az Úr vacsoráját. Vannak azonban, akik úgy vélik, hogy ez eltérhet attól a dátumtól, amelyen a zsidók a pászkájukat megtartották. Vajon miért?
A héber nap napnyugtától (kb. hat óra) a következő napnyugtáig tartott. Isten megparancsolta, hogy a pászkabárányt Nizán 14-én "a két este között" öljék le (2Mózes 12:6). Mikor volt ez? Az újkori zsidók ahhoz a rabbinikus nézethez ragaszkodnak, amely szerint a bárányt nem sokkal 14-ének a vége előtt kellett levágni, azon idő között, amikor a nap kezd lemenni (kb. három óra) és a tényleges napnyugta között. Ennek következtében a szédervacsorát napnyugta után tartják meg, amikor Nizán 15-e elkezdődött (Máté 1:32).
Jó okunk van azonban arra, hogy másképpen értelmezzük a kifejezést. Az 5Mózes 16:6 világosan megmondta az izraelitáknak, hogy "a pászkaáldozatot este, napnyugtakor vágják le" (Zsidó Tanakh változat). Ez azt mutatja, hogy "a két este között" kifejezés az alkonyati időszakra utal, napnyugtától (amely Nizán 14-én kezdődik) a tényleges sötétségig. Az ókori karaita zsidók így értelmezték, úgyszintén a szamaritánusok is mind a mai napig. Az egyik ok, amiért a mi emlékünnepi dátumunk néha eltér a zsidó dátumtól az, hogy elfogadjuk: a pászkabárányt "a meghatározott időben" áldozták fel és ették meg, azaz Nizán 14-én és nem Nizán 15-én (4Mózes 9:2–5).
Egy másik ok, amiért a mi dátumunk eltérhet a zsidókétól az, hogy ők egy előre meghatározott naptárt használnak, amely csak az i. sz. negyedik században vált rögzített rendszerré. Ezt használva évtizedekkel, sőt évszázadokkal előre meghatározhatják Nizán 1-jének vagy az ünnepeknek a dátumát. Azonkívül, az ókori holdnaptárnál szükség volt időnként egy 13. hónap hozzáadására, hogy a naptár az évszakokkal megegyező legyen. A mostani zsidó naptár ezt a hónapot meghatározott időpontokban adja hozzá; egy 19 éves ciklusban a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évhez.
Emil Schürer azonban azt mondja, hogy "Jézus idejében (a zsidóknak) még nem volt rögzített naptáruk, csupán tapasztalati megfigyelés alapján kezdődött minden új hónap az újhold megjelenésével, és hasonlóképpen a megfigyelés alapján" adtak hozzá egy hónapot, ahogy a szükség megkívánta. "Ha... az év vége felé megfigyelték, hogy a pászka a tavaszi napéjegyenlőség (kb. március 21.) előtti időre esik, meghirdették az egy hónap beiktatását Nizán hónap elé" (The History of Jewish People in the Age of Jesus Christ 1. kötet). A többlet hónap így természetes módon nem önkényesen kerül hozzáadásra.
Kedves 17-es válaszoló!
Nem hinném, hogy az evangéliumok szerzői összevissza beszéltek. Egyszer azt mondják, hogy páska volt, másszor meg, hogy nem az? Valami itt nincs rendben.
Azt gondolom, hogy az általad idézett helyeket a kor szokásainak, és a bibliai időszámításnak az ismeretében lehet megérteni.
A kovásztalan kenyerek első napja az Niszán hó 15-e, ez így van megadva a törvényben, a bárány leölésének ideje viszont 14-e. (3Móz.23:5-6). Vagyis amikor Lukács arról írt, hogy elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor le kell ölni a bárányt, akkor nyilván nem 15-éről beszél, hiszen a páskabárányt 14-én kellett feláldozni. A judaizmus keretében a zsidók már az ünnepet megelőző napot is a kovásztalan kenyerekhez számolták, ezért mondhatta így Lukács is. (Flavius is használja a "kovásztalan kenyerek" megnevezést mindkét nap esetében.)
Ha tehát az utolsó vacsora napja 14-e volt, akkor helytálló az a kitétele Lukácsnak, hogy ezen a napon kell megölni a bárányt, hiszen a bibliai időszámítás szerint a nap a naplementével ér véget, és sötétedéskor kezdődik a következő nap: így 14-e estéje valóban annak a napnak a kezdete volt, amelyiken később, már nappal, le kellett vágni a páskabárányt.
""Elmentek tehát, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a pászkát.""
Ez nem pontos fordítás, a görögben nem "elkészít", hanem "ELŐkészít" szerepel, ami azért különbség.
Sok utalást találunk mindegyik evangéliumban arra, hogy ez a nap a páskabárány vacsorát megelőző nap volt:
János 13:1 ""A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.""
János19:14 ""A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: "Nézzétek! Itt a királyotok!""
Máté 27:62 ""Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok""
Márk 15:42 ""Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombatelő""
Lukács 23:54 ""Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok""
Ami Jézus szavait illeti, miszerint szerette volna megenni a páskát a tanítványokkal, itt a megnevezéssel talán csak általánosan utalt az egész ünnepi periódusra, ahogyan az gyakori volt úgy a zsidók, mint az ünnepeket megtartó keresztények köreiben. Illetve azt is tudta, hogy eljött a meghatározott idő, és tanítványainak kinyilvánította azon vágyát, hogy ezt az ünnepet még szerette volna velük megtartani. Vagyis annak tudatában mondta ezt, hogy az már nem fog megtörténni.
Amúgy magának a vacsorának a "menüje" is azt mutatja, hogy ez nem lehetett a páska, hiszen valamiféle szószos dologba mártogattak a tanítványok a kenyérrel, a páska ellenben tűzön megsütött bárányból és keserű füvekből áll, amelyhez kovásztalan kenyeret esznek.
válasza:"Maradjon az oltalmatok alatt a hónap tizennegyedik napjáig, és Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le."
"Két este között." Néhány tudós szerint, valamint a karaita zsidók és a szamaritánusok szerint ez a napnyugta és a sötétség beállta közötti időszak. A farizeusok és a rabbinikusok szerint ez másra utal: az első este az, amikor a nap kezd lehanyatlani, a második pedig maga a napnyugta.
""Elmentek tehát, és úgy találták, ahogy megmondta nekik; és elkészítették a pászkát.""
Ez nem pontos fordítás, a görögben nem "elkészít", hanem "ELŐkészít" szerepel, ami azért különbség."
Ezt a verset a Károli és az Új fordítású Biblia is úgy fordítja, mint az Új Világ fordítás. Ennek a párhuzamában viszont Márknál azt olvassuk, hogy "A kovásztalan kenyerek első napján pedig, amikor fel szokták áldozni a pászkaáldozatot, a tanítványai ezt mondták neki: 'Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?'"
Tehát itt "előkészületről" van szó, de ez meg azért logikus, hiszen a tanítványok MAGUKNAK készítették elő ezt az ünnepet niszán 14-e estére. És mivel a fogalmazás egyértelműen azt mondja mint pl. "Hol van az a vendégszoba, amelyben megehetem tanítványaimmal a pászkát?", nehéz elképzelni, hogy másféle pászka vacsorát fogyasztottak, mint az előírt kovásztalan kenyeret, egészben sült bárányt és keserűfüveket. Vagy tudsz másfajta pászka vacsoráról, ahol más volt a menü?
Meg aztán Jézus megtörte a kovásztalan kenyeret ezen alkalommal, ami az egyik kelléke volt az ünnepnek. Honnan volt ott ilyen, ha nem az igazi pászkavacsorára készültek és nem azt fogyasztották?
Jézus egyértelműen a "pászka elkészítésére" utasította a tanítványait, vagyis annak az előkészítésével foglalkoztak.
"Ami Jézus szavait illeti, miszerint szerette volna megenni a páskát a tanítványokkal, itt a megnevezéssel talán csak általánosan utalt az egész ünnepi periódusra..."
Ehhez képest igen konkrétan fogalmazott, hiszen a "pászka elfogyasztásáról" beszélt, nem csak általánosan az ünnepi hangulatról.
"Illetve azt is tudta, hogy eljött a meghatározott idő, és tanítványainak kinyilvánította azon vágyát, hogy ezt az ünnepet még szerette volna velük megtartani. Vagyis annak tudatában mondta ezt, hogy az már nem fog megtörténni."
De megtörtént, mert azt olvassuk utána, hogy "ették" a pászkát - mi mást ettek volna, ha egyszer ennek elkészítésével bízta meg a tanítványait?! Libacombot? És ez után közölte a tanítványaival, hogy valaki elárulja majd.
Az évenkénti ünnepek közül, a kovásztalan kenyerek ünnepét, közvetlenül a pászkavacsora után tartották meg Abib vagy Nizán hónap 14-én. A kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át tartották, Nizán 15-től Nizán 21-ig, a 21-ét is beleértve. Ennek az ünnepnek az első napja szombat volt, amely a pászkavacsora megtartása után következett. Az ünnep második napján, vagyis Nizán 16-án, az izraelita főpap Jehova templomában, Jeruzsálemben felajánlott Istennek egy kévét az újonnan érett árpatermésből. — 3Móz 23:11–16.
A pászka önmagában véve is ünnepnek számított, de mivel ez a nap oly szorosan összefonódott időben a kovásztalan kenyerek ünnepével, a kettőről együtt gyakran úgy beszéltek, mint a pászkáról (Máté 26:17; Márk 14:12; Lukács 22:7).
"A kovásztalan kenyerek első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és ezt kérdezték: 'Hol akarod, hogy előkészületeket tegyünk arra, hogy megedd a pászkát?'" (Máté 26:17)
Az "ünnepnek" fordított héber chagh szó feltehetőleg abból az igéből ered, melynek ’körözni, kör alakúnak lenni, körtáncot járni’ a jelentése, és ebből következően ez a szó időszakos ünnep vagy ünnepség megünneplését jelenti. A chagh szót gyakran akkor használják, amikor kizárólag a három nagy ünnepre utalnak, mely szó jelentése nem csupán egy periodikus eseményt foglal magában, hanem a nagy örvendezés időszakát is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!