Alámerítés vs. Leöntés kereszteléskor?

A csecsemőkori "vízkeresztség" nem biblia alapon fekszik, mivel egy kisbaba nincs tudatában jónak és rossznak döntésében. A bibliából kiderül az alámerítés valódi tartalma, célja és lényege. A vízkeresztség olyan szent cselekedet, amelyet Isten Igéje parancsol. A keresztségben a hívő teste teljesen a víz alá merül. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával.

A vízkeresztség feltétele a Jézus Krisztushoz való megtérés és a belé vetett hit.

A vízkeresztség eredményezi a bűnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Egyházba való belépést. A Bibliában több keresztelési formulát találunk, amelyek teljesen egyenértékűek.

Teljesen értelmezhetetlen számomra a kérdésed.

Ugyanis vallástól függő a keresztelés mikéntje. Másként keresztelnek a római katolikusok, másképp a baptisták (náluk van merítés/merítkezés pl.) és lehetne sorolni.

Tudod pontosítani a kérdésedet?

A bibliában csak az alámerítés szerepel, és olyan embereknél, akik saját maguk elhatározásával KÉRIK, vagyis ők maguk akarják. Az ószövetségben és az újszövetségben is ha beleolvasol (nem tudom, mennyire ismered a bibliát), tavak vagy folyók vizében tették mindezt.

A mai világban az ezt gyakorló egyházakban vannak erre kialakított fűtött meleg vizes medencék, de halottam már olyanról, hogy volt uszoda vízben, Balatonban.

Nem a hely a lényeg, hanem az alámerítés.

Ezeknél ez egyházaknál NINCS olyan, hogy keresztszülő.

A leöntés, azt a babák miatt teszik, ami tény és való, nem a saját akaratuk, hanem a szülőé, vagy a nagyszülőké.

Itt a templomokban a keresztszülő karjaiban fekvő baba homlokára csepegtetnek szentelt vizet. Erről sehol nem tesz említést a biblia.

Neked kell eldöntened, hogy Te melyiket fogadod el, melyiket tartod a hited szerint elfogadhatónak.

Meghatározás: A „keresztel” szóval fordított bapti′zein görög szó jelentése ’bemerít, bemárt’ (Liddell és Scott: A Greek-English Lexicon). A vízben való megkeresztelkedés külsőleges jelképe annak, hogy a keresztelkedő személy teljesen, fenntartás és feltétel nélkül átadta magát Jézus Krisztuson keresztül Jehova Isten akaratának cselekvésére.

Vízzel való meghintéssel vagy teljes bemerítéssel történik a keresztelés?

Márk 1:9, 10: „János megkeresztelte őt [Jézust] a Jordánban. És azonnal, ahogy feljött a vízből, látta, amint az egek szétnyílnak.”

Csel 8:38: „mindketten bementek a vízbe, Fülöp is, és az eunuch is, és Fülöp megkeresztelte [„bemerítette”, Csia; „vízbemerítette”, Vida] őt.”

Ezekből a Példákból láthatjuk,hogy az egész embert be kell meríteni a vízbe,nem elég csak meghinteni.

A csecsemők keresztelése.

Máté 28:19: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá . . . embereket, kereszteljétek meg őket.” Tehát először tanulmányozni kell Istenről és az Ő fiáról Jézusról és aztán megkeresztelkedni a Bibliavers szerint.

Csel 8:12: „Mikor azonban hittek Fülöpnek . . . , megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok egyaránt.” Az első században is azok keresztelkedtek meg,akik már megértették,azt amit tanultak,és ezáltal hitet tudtak kifejleszteni. De egy kis gyerek ezzel ellentétben még semmit sem tud a vallásáról, amibe megkeresztelik,sem Istenről, és így nem is tudja eldönteni,hogy melyik vallás az igaz.

Nálunk Jehova Tanúinál először tanulunk és ha már az életünket összhangba tudtuk hozni a tanultakkal,ez után keresztelkedünk meg, ahogyan Jézus is.

Szia!

Az eredeti bibliai szó (görög: baptidzo, baptiszma) jelentése bemeríteni, alámeríteni. A Bibliában megörökített keresztségek mind így történtek. Ma meghintéses formában gyakorolja a keresztséget a legtöbb egyház.

"Amikor egy bibliai rendelkezés megtartásáról van szó, a forma minden; mert amilyen mértékben megváltoztatják a formát, olyan mértékben rombolják le a szimbólumot." (George B. Taylor: Man. de theol. System, 1906, 149. o.)

A keresztség jelképes cselekedete az újjászületés lényegét ábrázolja, és azt, hogy Krisztus áldozata áll e lelki esemény mögött. A keresztvízben való alámerítés és az abból való kiemelés azt a "meghalást és feltámadást" ábrázolja, amely az újjászületés vagy megtérés időszakában az ember lelkében végbemegy Krisztus halála és feltámadása gyümölcseként, a Szentlélek munkája által.

"A vízbe leszállás mindig alámerülést, eltemetkezést ábrázolt, a vízből kijövés pedig feltámadást. A szó szerinti temetés a halál végleges elismerését jelenti, az utolsó szál elszakítását az ember és földi élete között. Ugyanígy a hívő keresztsége nyilvánosan megvallja meghalását a benne levő bűnnek hit által,azaz radikális szakítását régi, önző, világias életével."

(Frédéric Godet: Commentaire sur l’épitre aux Romaines 2. köt.181. o.)

"Az ősegyházban tehát a halálon át elnyerhető üdvösség jelképe volt a keresztség. Azt tartották, hogy az alámerített, halálra adott ember elveszett a vízben, ahonnan azután egy új ember, egy új életre, szentségre és igazságosságra rendelt ember emelkedik ki. A keresztény keresztség tehát a kereszténység alapvető tanításait mutatta be, mintegy összefoglalóan. A hívő számára pedig hitének megvallása volt." (Emmanuel Pétavel-Olliff: Le probleme de l’ Immortalitae 1891, 1. köt. 208. o.)

Jézus misszióparancsának, illetve tanítványai keresztelési gyakorlatának (Jn 4,1-2) Keresztelő János keresztsége volt az előzménye. A keresztség eredetileg az un. prozeliták (zsidó vallásra áttért pogányok) tisztulási szertartása, mintegy beavatási rítusa volt. János keresztségének az volt a megdöbbentő üzenete, hogy az izraelitáknak – akik Ábrahám gyermekeiként eleve az üdvösség várományosainak tartották magukat – éppúgy alapvető megtérésre, teljes megtisztulásra van szükségük, mint a pogányoknak (Mt 3,8-9). Keresztelő János nem magától kezdte el keresztelési gyakorlatát, hanem hivatkozott arra, hogy Isten utasította őt erre (Jn 3,33). Azt kellett hirdetnie ezáltal, hogy a Messiás megjelenése előtt, valamint Izrael kegyelemidejének a lejárta, és az ezzel összefüggő "rostálás" előtt, minden izraelitának komoly lelki előkészületre, megtérésre van szüksége. (Jn 1,33, Mt 3,10-12)

Jézus halála és feltámadása nyomán a keresztség új tartalommal bővült. Jól érzékelteti ezt Ap csel 19,1-5.

A keresztség az újjászületés vagy megtérés megpecsételése, nem pedig a testi születésé. Nem kapcsolható a testi születéshez az, amit Jézus a "Lélektől születéshez" kapcsolt. Továbbá csak az alámerítéssel történő keresztség fejezi ki a szertartás értelmét az újjászületés lényegének kiábrázolásával. A gyermekkeresztség bevezetésének, és ezáltal a keresztség újjászületés tapasztalatától való elválasztásának az a legnagyobb kártétele, hogy tömegek számára elhomályosult Jézus tanúságtétele, amely pedig egyértelműen az üdvösség feltételeként szól az újjászületés szükségességéről: "Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát... Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,3.7).

Jézus misszióparancsa egyértelműen felnőtt keresztségre vonatkozik, ez kitűnik abból, hogy a keresztség a tanítvánnyá válást, pecsételi meg. Isten mindig tiszteletben tartja az ember szabad választását. Csecsemő-keresztségnél nem lehet szó erről. Jézus "mintegy harminc esztendős volt", amikor megkeresztelkedett – példaadásul követői számára. Az apostolok felnőtteket kereszteltek. A Szentírásban egyetlen példát sem lehet találni csecsemőkeresztségre.

A keresztény egyház történetének első századaiban felnőtteket kereszteltek. A keresztségre készülőket katekumeneknek (tanítandóknak) nevezték. Csakis az un. katekumenátus-ban eltöltött idő, illetve az ott nyert tanítás után keresztelték meg őket. A gyermekkeresztség a IV. századtól lett általános szokásossá és végül egyeduralkodóvá. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a kereszténység államegyházzá lett (380), és minden római állampolgár számára kötelezővé tették a kereszténység felvételét.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A baptisták attól baptisták, hogy a felnőttkeresztségben hisznek. Nem lehet senki baptistává úgy, hogy pont ezt nem fogadja el.

Tudod az az érdekes, hogy az alámerítésre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Jézus - amikor elment keresztelő Jánoshoz - nem azért merítették alá, mert szükséges lett volna lemosni a bűneit, vagy meghalni a régi életének, hanem mert példát akart adni, "mert így kellett neki minden igazságot betölteni". Hasonlóan a teremtéshez, amihez elég lett volna egyetlen szempillantás is, Isten még is hat nap alatt teremtett, hogy példát adjon, de még sorolhatnám az úrvacsorát...stb.

Aki nem látja be, hogy szüksége van az alámerítéssel való felnőttkeresztségre, az inkább ne is gyakorolja, mert éppen azt veszíti el vele, amire rendeltetett.

Üdv. Péter

Miért nem helyes a gyerekkori keresztelés?

Ha megfigyeled a Máté 28: 19, 20 szavainak felépítését, ebből is láthatod az okot: Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”

Tehát egy személy csak azután keresztelkedhet meg, miután már ismeretet szerzett (logikus, hogy azt el is fogadja). Ha a keresztelkedés csecsemőkorban történik, akkor ez nem lehetséges, s mint ilyen akkor nem is Írás szerinti, tehát helytelen eljárásmód