Most akkor melyik tanítás az igaz a halottak feltámadásáról?

Egyrészt nem lehet tudni, van aki így gondolja, van aki amúgy, nem lehet egyértelműen megmondani a Biblia alapján.

Másrészt mindkettő igaz lehet, nem zárják ki egymást. Azt is mondják, hogy Jézus halálakor az ószövetségi szentek (akik a helyettes áldozat képében Krisztusban haltak meg), kiszabadultak a Seolból és már a mennyben vannak.

De a hívők hamarabb fognak feltámadni, mint a nem hívő halottak, akik csak Jézus ezer éves földi uralkodása után.

Szóval sokféle verzió van, nem tudhatjuk a pontos menetrendet. Ha belegondolsz, akkor az élők szempontjából ez nem sokat számít, a halottak meg már úgyis az időtlenségben vannak, ha emitt, ha amott.

Szia!

A kérdés inkább az, hogy milyen alapokon nyugodnak ezek a tanítások. Az első pontban megjelölt tanítás bibliai alapokon nyugszik. Maga Jézus Krisztus tanítja ezt az evangéliumokban, és az apostolok is megerősítik ezt a leveleikben, ill. jelenések könyvében is erről olvashatunk, mely önvallomása szerint "Jézus Krisztus kijelentése". Az egész feltámadásnak csak ebben az esetben van értelme.

A második pontban megjelölt tanítás a görög platonista felfogás szerint szivárgott be a kereszténységbe és foglalta el a feltámadásba vetett hit helyét. Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén. Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább felhígult, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember. A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale1 látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést. A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy platoniatlanítani kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet. Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a keresztény tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Üdv. Péter

Három ige jut eszembe, amit szerint nem megy mindenki a pokolba (seol- holtak hazája).

Mt 16,18 - Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol (SEOL) kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.

Jel 6,9 - És amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.

Jn 5,24 - Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

Meg a szegény Lázár története is, aki Ábrahám kebelére kerül, míg a gazdag a seolba.

Ez szerintem azt mutatja, hogy a Krisztusban elhunytak nem a seolba(pokol, hádész) kerülnek, hanem Isten elé.

Az nem teljesen világos, hogy ez általános érvényű-e minden Krisztusban elhunytra, vagy csak a mártírokra, mert őket külön emeli ki minden helyen. De én úgy értem, hogy ez minden Krisztusban kitartó hívőre érvényes.

Jel 20, 4És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. 5A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.

Majd később ezt írja:

10Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké. 11És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. 14És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. 15Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

Mindenesetre nem vagyok teológus, nem ismerem annyira ezt a témát.

Egy kis tanítás erről:

[link]

Az, hogy ez a tanítás nem volt része, már sokat hallottam, de nem magyarázza a fentebb leírt igéket. Hiszen azok is benne vannak. Nem szeretem a szájba adott tanítást, véleményeket.

Honnan tudjuk, hogy mi volt része? Élt már akkor valaki közülünk, aki emlékezhetne erre?

Nem érdekel, mit mondanak a teológusok, sem a régészek, semmi ilyesmi. Az jobban érdekel, ami BENNE VAN az igében.

(csak példaként: a szentháromság tanát sem tanították úgy, ahogy ma is elfogadjuk. Ugye az még benne sincs az igében, leírva. Mégis, elfogadjuk (helyesen).)

Egy szerető Isten nem kínoz senkit örökké.

A gonoszok meg fognak semmisülni: Róm 6:23, Zsolt:37:9,34, 37:20, Mal 4:1 Mát 13:30 2Pét 3:10, Zsolt. 145:20, Zsid 2:14, Zsolt 104:35.

Az örökkénél használt görög szó az aionios. Istennél ez örökkét jelent: örökké élt, és élni fog, halhatatlan. Az embereknél azt jelenti, hogy addig, ameddig az illető él:

Júdás 1:7 - örökké ég Sodoma és Gomora - ma már nem égnek (2 Péter 2:6)

Jer 17:27

I Sámuel 1:22 - amíg meg nem hal

Amikor a Biblia örökké való tűzról ír (Mát 25:41) vagy örökkévaló gyötrelemről (mát 25:46) a hatása lesz örökkévaló (mint az ítéletnél - Zsid 6:2, vagy az örök váltságnál - Zsid 9:12)

Egyszerűen: Az emberek addig égnek, amíg meg nem halnak (ainios), a hatása örökké fog tartani - nem lesz többé bűn

Nem is szólva arról, hogy képzeld el, hogy a Mennyben élsz, de örökké látod azokat, akiket szeretsz szenvedni. Lenne úgy boldogság?

Másrészt pedig az ember a bűnnel elvesztette a halhatatlanságát, és az örök élet csak az igazaknak járt. Ha a gonoszok is örökké élnének, akkor Sátán igazat kellett volna hogy mondjon az Édenkertben: "Bizony nem haltok meg", ami hazugság volt