Ateisták! Mi a véleményetek a buddhizmusról?

Nekem személy szerint nem jött be, hogy Buddha szerint elnéző mosollyal kellene végignéznünk, ahogy a szemünk láttára agyonverik valamelyik barátunkat (igen, ez így, ebben a formában le van írva), de, a kérdés szempontjából, vitathatatlan előnye, hogy van ateista ágazata is.

(Bár maga Buddha a hindu istenekben hitt megvilágosodása előtt, de teljesen lényegtelennek nyilvánította őket az ember lelki fejlődésének szempontjából).

Én nem vallom magam kifejezetten ateistának, inkább rendíthetetlen határeset vagyok, mert szeretek biztosra menni, s amíg ugyan olyan mértékben feltételezhető bármelyik elképzelés, addig nem állítok s nem tagadok.

Véleményem természetesen van, a "hitvallásom" mellett . Azt gondolom, hogy nem szerencsés Magyarországon túlzottan erőltetni a Budhizmust mint vallás gyakorlást.

Ha hagyomány őrző egyházról beszélünk, a Keresztény jöhet szóba csupán, hiszen a keresztény irányelvek hagyományosak nálunk. Sokszor ezt az egy egyházat is nehéz tolerálni, de tekintsük hagyomány őrzésnek.

A Budhista vallás gyakorlása azért nem szerencsés Magyarországon, mert egy másik irányt mutat, éppen ellentéteset a céljainkkal, ha tényleg cél, hogy technikailag és minden téren korszerű társadalomban éljünk. Persze nem mondom, hogy tiltsák be a különböző vallási közösségeket, de minden képen korlátozni kellene működésüket, gondolok arra, hogy olyan elmaradott falvakban ahol sok a hátrányos helyzetű család ne üzemeltethessenek általános iskolát, mert a társadalmi elvárások ellen nevelik a fiatalokat, akik egyébként is nélkülöznek.

Nem kell különösebb vallás ismeret, hogy lássuk a buktatókat. Az elmúlt néhány évtizedben Magyarországon is elérhetőek olyan információk,melyek az előtt nem voltak magyarul közzé téve. Ezekből tudhatjuk, hogy a Budhista és egyéb keleti vallások eredeti helyein, azokban az országokban, ahol e vallások hagyományosak, nem éppen ígéretes a hétköznapi életminőség. Ezekben az elmaradottnak minősített országokban, általában e vallások irányelvei szerint élnek a népek napjainkban is. (Tehát nem úgy van mint nálunk, miszerint muzeális értéknek tekintjük a templomokat általában). Szét kell nézni keletebbi-délebbi országokban, s fel kell tenni a kérdést : Akarunk e hozzájuk hasonló élet színvonalon vegetálni, s hagyjuk a budhista közösségek közéletben való ténykedésüket korlátlan, olyan községekben ahol inkább az ellenkező irányt kellene célkeresztbe tenni?

Én azt mondom, ha már fel vannak fedezve s elérhető távolságban vannak olyan eszközök, melyek segítenek,hogy az ember hétköznapjaiban zökkenő mentesebben boldoguljon, és egészségesebben élhessen, azokat használni kell.

Lehet, hogy csak tájékozatlanok, s tudatni kellene velük, hogy valójában ők szorulnak segítségre hozzánk képest, s

a szeretet az, ha valaki hasznos dolgot állít elő, olyat aminek használatával mások is előre tudnak lépni, kímélik a szenvedésektől stb.

"fel kell tenni a kérdést : Akarunk e hozzájuk hasonló élet színvonalon vegetálni"

Nem tudom, szerintem sokan szívesen elvegetálnának a japán szinten, merthogy ők is buddhisták.

Japán lakosságának nagy része már ateista, a buddhizmus jelen van, de nem meghatározó Japán vallási térképén. Az utolsó előtti hozzászólónak annyit, hogy egy részt érdekes amit ír, de én nem gondolom hogy a keleti országokat kéne "felhoznunk" a mi szintünkre. Merthogy morálisan semmilyen szinten nem vagyunk, a az ipari, gazdasági fellendülés pedig többnyire a természetes életmód ellen működik. Szerintem nekünk lenne szükségünk olyan vallásokra és filozófiákra amelyek a békés, természetes életmódot hirdetik (taoizmus, például) és a világi javakról való lemondást illetve azoktól való függetlenséget (buddhizmus, kereszténység). Mivel a legtöbb bűntény alapja az anyagi javakért és hatalmi pozícióért folytatott harc. A "ne kívánd" az egyik legaktuálisabb parancsolat a ma embere számára. Persze, ehhez valóban nem kell buddhistának lenni. Te szerintem a technikai fejlődést vissza kellene kicsit szorítani a morális fejlődés javára.

Kérdező, mivel nem vagyok ateista, nem tudok neked válaszolni. De keresztényként is nagyon tisztelem a buddhizmust.

Japán eredetileg sintoista, a buddhizmus csak később került a képbe, de, ahogy a mondás is tartja:

"a japánok sintoistának születnek, konfuciánusként élnek, keresztényként házasodnak és buddhistaként halnak meg".

A vallást többségük csak hagyománynak és látványos szertartások sorának tekinti, ugyanis elsöprő többségük ateistának vallja magát.

A japánok úgy sintoista-buddhisták, ahogyan a magyarok keresztények. A szertartásokat megtartják, de a doktrínákat már nem ismerik el lelkesen.

[link]

A budhizmus szülőföldje India. Yamamura Hatsuharu weblapján olvastam : "Sokan ezt így fogalmazzák meg: a sintó az élet vallása, a buddhizmus a halál vallása."

# 6/8 Időpont tegnap 16:04 :

"Az utolsó előtti hozzászólónak annyit, hogy egy részt érdekes amit ír, de én nem gondolom hogy a keleti országokat kéne "felhoznunk" a mi szintünkre. Merthogy morálisan semmilyen szinten nem vagyunk, a az ipari, gazdasági fellendülés pedig többnyire a természetes életmód ellen működik. Szerintem nekünk lenne szükségünk olyan vallásokra és filozófiákra amelyek a békés, természetes életmódot hirdetik (taoizmus, például) és a világi javakról való lemondást illetve azoktól való függetlenséget (buddhizmus, kereszténység). Mivel a legtöbb bűntény alapja az anyagi javakért és hatalmi pozícióért folytatott harc. A "ne kívánd" az egyik legaktuálisabb parancsolat a ma embere számára. Persze, ehhez valóban nem kell buddhistának lenni. Te szerintem a technikai fejlődést vissza kellene kicsit szorítani a morális fejlődés javára."

Véleményem szerint, idézett elméletnek (is) meg van a maga ideje és helye. Magyarországon nem jellemző az általános tékozlás. A dőzsölő, élvezeteket habzsoló közösségek szorulnak arra, hogy önmérsékletet tanusitsanak, s MÉRTÉKLETESSÉGET tanuljanak.

A technikai fejlődést nem lehet vissza szorítani, nem is lenne logikus ezt tenni. Az ESZKÖZÖKET kellene elérhetővé tenni minden ember számára, függetlenül attól melyik ország lakosa a Föld kerekségen, mert az embert (többek közt) az aktuális-eszköz használata teszi emberré az ősember megjelenése óta.

A "morális fejlődés"ről annyit, hogy a technikailag szegényebb országokban olyan erkölcsi posvány van jelen ÁLTALÁNOSAN, melyről kevés információnk van, s képekben nem is igen hirdetik mifelénk, mert a "nyugalom megzavarására alkalmas" hírnek számít!

Kínában pl. napjainkban is virágzik a gyerekkereskedelem.

Ázsia délibb, legszegényebb részein maguk a szülők adják el 10-12 éves lányaikat prostituáltnak, s akkor még enyhítve van a bűncselekmény, mert mifelénk ez már pedofilia.

Ahol nincs bűncselekménnyé nyilvánítva, vagy nincs hatékony törvény és büntető törvénykönyv, ott nincs bűnözés a statisztikák szerint. Ragaszkodom az európai közerkölcsökhöz, igényem van ezekre.

A Keresztény papok már maguk beszélnek szexbotrányokról, ebből is látszik, hogy itt nincsenek tabuk, s az EU morál szerint papolnak.

Utolsó, igen, egyfelől igazad van. De én nem úgy gondoltam, hogy technikai elmaradottság = morális fejlettség, hanem hogy a morális fejlődésre kellene jobban koncentrálni, nem annyira a technikaira.

A vallások csak addig érnek bármit is, amíg betartják őket. A keresztény moralitás tökéletes, de ki tartja be? Nem sokan. És én nem arról beszélek, hogy valaki mennyit olvassa a Bibliát és milyen ügyesen idézgeti, hanem hogy az életét áthatja valami magasabb, több, valami fényes, valami tiszta. Ahogy Müller Péter mondja: "felfelé él". Ezt egy nem keresztény is meg tudja csinálni, de kevés ember adja át magát így a szellemi-lelki fejlődésnek, mert az általában előbb-utóbb az anyagi javakról való több kevesebb lemondással jár. Csak ennyit akartam mondani, de más szemszögből nézve igazad van.