Tudnátok nekem segíteni, hogy mit tegyek ebben a helyzetben?

A szerzetesi élet szép,de nehéz hivatás. Nagyon sok lemondással jár.

Még fiatal vagy. Javaslom,hogy menj be a katolikus Plébániára,mondd el,hogy szerzetes szeretnél lenni. Segítségükkel ismerkedj meg a különböző szerzetesrendekkel,a követelményeikkel stb.

Utána dönts.

Ismerek egy fiatal lányt,aki belépett az egyik rendbe. Néhány év után rájött,hogy még sem bírja azt az életet. Kilépett,és férjhez ment,de Istenhívő maradt.

Nézd, szerzetesek is azt mondanák, hogy nagyszerű, szép gondolat, de térjünk vissza rá később, ha még mindig fennáll a vágy. Mindezt azért, mivel friss megtérő vagy (jól értelmezem?), és sokan összetévesztik az első nagy és mély istenélményeket a szerzetesi hivatással.

Ez azonban nem akadály ahhoz, hogy ismerkedj rendekkel - akár neten, akár személyesen.

A szüleidnek pedig egyelőre semmi köze ehhez, főleg, amíg csak megfordul ilyesmi a fejedben, és magad sem tudod, mit akarsz.

Mindenképp nagyon fontos jel az, hogy boldog vagy, szabad és kinyílófélben. Ha továbbra is így marad, és a szerzetesség gondolata erősít, tényleg megfontolandó.

Hosszú távon mindenkinek az a legjobb, ha boldog vagy. Milyen lennél boldogtalan családosként, vagy olyan érzéssel, hogy "miért nem a SAJÁT életem élem?"? A szüleidnek el kell engedniük és hagyni, hadd éld a saját életed majd, ha ez harcokkal is jár. Nem azért neveltek, hogy magukhoz láncoljanak akaratilag, hanem azért, hogy boldog légy. Ha Te majd szerzetesként leszel az, akkor úgy.

Fiú vagy különben, vagy lány?

Ha gondolod, és szívesen csetelnél a témáról, írj privátot skype vagy gmail-címmel. "Enyhe érintettségem" van benne. :) Egybefüggő levelet viszont nem tudok írni, túl sok maillel tartozom már, nincs energiám egybefogalmazni.

Azért, hogy különleges légy, azért viszont nem lehetsz szerzetes. A szerzetes a legkevésbé különleges ember, és ezt meg kell értenie és elfogadnia.

Ja és mit tégy? IMÁDKOZZ, mindent Istennel beszélj meg! És ha nincs lelkivezetőd, LEGYEN minél hamarabb! Ha megoldható, legjobb, ha a gyóntatód személyében.

És tanulmányozd, milyen rendek tetszenek és miért. Aztán vedd fel velük a kapcsolatot, akár egyszerre többel is.

Olvasd ezt el: [link]

És itt "A hivatásról" nevű doc-ot főleg.

Jó volt olvasni a tanuságtételedet a bibliaolvasásról.

Ha én lennék a helyedben akkor azt hiszem még várnék egy kicsit, mondjuk egy évet. Keresnék munkát, elmennék önálló albérletbe és így függetlenednék a szülőktől. Ez azért is jó mert békésebb körülmények között tudsz majd kolostorba vonulni, nem lesz nagy veszekedés a szülőkkel. Közben kérnék jelet Istentől hogy valóban az-e a terve veled hogy szerzetes legyél? Azért fontos tudni ezt mert egyedül úgyse fog menni a dolog :)

Zsolt 127,1 - (Zarándokének - Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.

Egyébként kívánom hogy áldjon meg Isten és jó szerzetes legyél akinek az imáival és áldozataival Jézus nagyon sok lelket ment meg!