Ellentmondas Jezus szemelyet iletoen?

A fent idézett cikkek világosan rámutatnak, hogy nagyon is érthető.

S hogy nevekben gondolkodni?

Nos ennél misebb fontosabb abban a tényben, hogy Jézus által tanított imában kihangsúlyozta mennyire fontos az Isten nevét megszentelni. annyira, hogy az ima elejére , kezdetére helyezte a mondani valóját ebben a vonatkozásban, és többször is kihangsúlyozta, hogy mindig meg is fogja szentelni ezt a nevet.

Ezt némely egyház atya is elismerte mint olvasható a zsinaton.

Ennél érthetőbben nem is lehet magyarázni, hiszen a teremtő, nem egy elvont misztikus háromság része, sosem volt az, és nem is lesz.

Dehogy akarlak én meggyőzni téged bármiről is. Feltettél egy kérdést, én meg válaszoltam. Ennyi. Ha tudnál a sorok közt is olvasni, rájöttél volna, hogy az első pillanattól kezdve tudtam, te tudod a saját kérdésedre a választ. Akkor miért válaszolok? Nem miattad! Azok miatt, akik esetleg véletlenül ide tévednek, és elkezdnek olvasgatni. Tudod, egy fajta misszió. Tisztességesebb, mint hívatlanul becsengetni, nem törődni azzal, éppen rá érnek-e vagy sem, ledarálni a kötelezőt, és kipipálva a "szolgálatot", elégedetten menni tovább. Itt mindenki önként olvasgat, akkor száll ki amikor akar, akkor száll be amikor akar, szóval ez nekem jobban bejön.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Sziasztok!

Áruld el nekem, hogy hol olvasol a Szentírásban arról, hogy aki keresztény az "monoteista"? Egyáltalán ilyen fogalom hol szerepel a Bibliában? A keresztény ember a szó szoros értelmében Krisztus követő.

Ha jól értem akkor magadat a "kereszténységbe" sorolod, és engem kizársz, mint aki elfogadja a Krisztus Isten voltát? Érdekes. Krisztust ugyanis éppen azért feszítették meg, mert "egyenlővé tette magát az Istennel." (Jn. 5:18). Ajánlom még Fil. 2:6...

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Kérded, hol van arról szó az Írásokban, hogy a monoteizmus a követendő. Nos, a teljesség igénye nélkül:

""Te hiszed, hogy az Isten EGY. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.""

""Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk EGY Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy EGY Isten van, és nincsen kívüle más. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától.""

""Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az EGYEDÜL igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.""

A hivatkozott János ev. idézet így szól:

""Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik""

Az a görög szó, amely az "egyenlő" helyén áll ezt jelenti a strong's szerint:

- 'agree, as much, equal, like. Probably from eido (through the idea of seeming); similar (in amount and kind)'

azaz

- egyetért, épp annyira, egyenlő, olyan mint. Valószínűleg az "eido" szótőből (a valamilyennek tűnik-értelemben); hasonló (mennyiségben és fajtában)

Tehát ez a kifejezés egyáltalán nem jelent istenségbeli azonosságot, egyszerűen azt értették meg a zsidók, hogy Jézus mennyei származását tette itt nyilvánvalóvá, ahogy a további magyarázat is erről szól (az Atyától tanult, látott, kapott mindent a Felkent).

A Filippi levélben is ugyanez a szó van, aminek helyes fordítása amúgy ez lenne:

""aki Isten alakjában nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget,""

nem pedig

"azt, HOGY Ő Istennel egyenlő", ez semmilyen szinten nem következik a görög szövegből. Vagyis a Krisztus indulata - ami szükséges, hogy bennünk is legyen - az, hogy nem akarja a saját erejéből megszerezni az Istenhez való hasonulást (legyünk tökéletesek, szentek, mint mennyei Atyánk), hanem beáll az Isten tervébe, rendjébe, és az Ő akaratát cselekszi engedelmességben mindvégig, vérig kitartva. Ezzel ellentétben áll Sátán lázadása, aki el akarta ragadni ezt az állapotot, erővel megszerezni azt a fennhatóságot, amit Isten amúgy is minden teremtménye számára előkészített és nekünk szán, de nem saját akaratunkból juthatunk hozzá, hanem kizárólag a Mindenható munkája által. Sátán ezt nem akarta kivárni, a maga kezébe vette a sorsát, így elbukott.

#10/26 Válaszolónak:

Nem mindenki JT, aki egy Istenben, egyszemélyűben hisz, lásd pl. az unitáriusok sem JT-k. (kis ismeretet még szedj magadra)

Igaz, és az unitáriusok is tagadják Jézus Istenségét, de ők nem igen szoktak megszólalni itt. (én legalábbis még nem találkoztam velük) JT-vel annál inkább, ezért gondoltam a kérdezőt is annak. Mert egy református emberről fel sem merült, hogy Jézus Isten voltát tagadja. 10 évig voltam tagja a Debreceni Széchenyi-kerti Református gyülekezetnek, de Jenei Zoltán nagytiszteletű úr sem prédikált mást, és Cseri Kálmán is vallja, sőt hirdeti Jézus Isten voltát, Végh Tamás a fasori gyülekezet pásztora se tanít mást, és református lelkészek sorát említhetném még. (Debrecen a kálvinista Róma!) Nagyon elszomorított kedves kérdező, hogy reformátusnak vallod magad, mert ha JT lennél, akkor érteném. Így teljesen értetlenül állok a helyzet előtt. Mondanám, hogy nem igen járhatsz gyülekezetbe, de félek, hogy megint megcáfolsz, hát marad a teljes értetlenség a részemről.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Kedves munyamunya!

Akkor nyelvészkedjünk. Magyarázd meg nekem légyszíves, hogy Izráel fő hitvallásában, amely így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (V.Móz 6:4) hogy Mózes miért nem a "jachid" kifejezést választotta, amellyel a magában álló "egy" fogalmát fedte volna le, és miért az "echad" héber kifejezést választotta amely az összetett "egy" fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető "egy"-gyel szemben?

Érdekességképpen megemlítem, hogy ugyanaz az "echad" szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik "egyek" lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: "És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (I. Móz 3:22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (I.Móz 11:7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6:8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63:9-10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mt. 28:19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (II.Kor. 13:13) V.ö.:I.Kor. 13:14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne. "János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által." (Jel 1:4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt. 3:16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: "Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van" (Jn. 14:10-11)

Üdv. Péter

A Britannica Hungarica ezt írja: „ A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást (Semá): »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!« (MTörv 6,4) . . . A dogma . . . csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át, heves viták közepette . . . a IV. század végén . . . a szentháromságtan megkapta klasszikus megfogalmazását, melyen azóta sem változtattak” (XVII. köt., 146. o.).

A New Catholic Encyclopedia kijelenti: „ Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak. De pontosan ez a megfogalmazás volt az, amelyre elsőként használták a háromság dogmája címet. Az apostoli atyák körében még csak távolról sem volt ilyen felfogás, illetve elképzelés” ([1967] XIV. köt., 299. o.).

A The Encyclopedia Americana így ír: „ A keresztény hit a judaizmusból ered, a judaizmusra pedig szigorúan az egyistenhit jellemző. Az út, amely Jeruzsálemből Niceába vezetett, aligha mondható egyenesnek. A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól” ([1956] XXVII. köt., 294L. o.).

A Nouveau Dictionnaire Universel szerint „úgy tűnik, hogy a platóni háromság — mely pusztán újrarendszerezése a korábbi népek idejére visszavezethető régebbi háromságoknak — nem más, mint bizonyos tulajdonságok racionális filozófiai háromsága, amely életre hívta a keresztény egyházakban tanított három hiposztázist, vagyis isteni személyt . . . Ennek a görög filozófusnak [Platónnak, i. e. negyedik század] a felfogása az isteni háromságról . . . minden ókori [pogány] vallásban megtalálható” ([Párizs, 1865—1870] M. Lachâtre szerkesztésében, 2. köt., 1467. o.).

John L. McKenzie, S. J., a Dictionary of the Bible című művében ezt írja: „ A személyek háromsága az egységes természeten belül a »személy« és a »természet« kifejezésekkel, azaz gör. [görög] filozófiai fogalmakkal határozhatók meg; ezek a kifejezések tulajdonképpen nem találhatók meg a Bibliában. A háromsághívők meghatározásai hosszas viták után születtek meg, amelyek során ezeket és más fogalmakat is, például a »lényeg« és a »szubsztancia« fogalmát néhány teológus helytelenül Istenre vonatkoztatta” ([New York, 1965] 899. o.).