Mit gondoltok a hitről?

Szia!

A Biblia hitnek nevezi az ember helyes viszonyulását Istenhez. A közvéleményben, sajnos, egy egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában "elhivésnek, hiszékenységnek" értelmezik. Az hisz, aki "elhiszi" Isten létezését, esetleg még Krisztus isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, és ezért csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hit-fogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A hit szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazsága felől, a Szentírás igazsága felől. "A hit pedig a remélt dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsidókhoz 11:1). A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan "elhivés".

A hit természetes velejárója a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

Nincsen hit alázat nélkül. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, és ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amely ezzel együtt érvényesül, annál inkább felismeri a maga gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

A hit döntő lépése azonban a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2:17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőkből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az ő ígéreteiben, nincs bizalma viszont önmagában – a maga értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjék benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit nagyon lényeges eleme a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára való viszont-áldozatként adva oda egész lényét, életét és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez a lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat a maga számára, de nehezen fogja fel és vállalja az ennek megfelelő viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán a szívében belül, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az én-szeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

A hit valaminek elfogadása bizonyíték nélkül. A hit valaminek az elfogadása, mert egy könyv,egy ember vagy éppen sok ember azt mondja. Hinni valamiben bármi alap nélkül egyszerűen butaság.

Na de miért hisz bárki is, ha butaság. Mert a vallások úgy tálalják a hitet, mintha nem értelmetlenség lenne, hanem követendő példa. A hit jó, a hit egy erény. Ha jó szilárd a hited az ám a jó. A hit, mint egy nagyon jó tulajdonság, sőt ez a legszentebb, legelemibb blablabla... Egymást és önmagukat győzködik a "hívők", hogy hát a hit az mennyire jó.

"A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése."

Mi a jó a hitben? Miért akarja Isten, hogy higgyünk benne? Egyáltalán kinek jó a hit? Most komolyan Istennek már miért lenne jó ha hinnék benne? Nem az lenne jó, ha jókat cselekednék? Miért ennyire fontos a hit?

Miért pont a hit? Ha én ugyanolyan jól élek életemben, akkor én kevésbé vagyok jó, mint egy hívő?

Semmi értelme.

Sokféle hit van. Például az is hit, hogy meg vagyok győződve az emberek alapvető jó szándékáról annak ellenére, hogy vannak rossz tapasztalataim is.

Bizonyos hitek tanulás, neveltetés, tapasztalat alapján alakulnak ki. Nagyon fontos ok a félelem és a bizonytalanság. Az ember társas lény, ha nem érti a környezetét, igen erős belső ingert érez, hogy tartozzon valahová, ahol megnyugvást lel. Ahol akár a felelősséget is átháríthatja.

Lehet hinni a jóságban, a gazemberségben, a tanulás és tudás erejében, vagy valami felsőbb lényben, aki helyettünk dönt, leveszi a vállunkról a felelősséget (mert magunk nem merjük vállalni).

Bizonyos hitek ellentéte a racionális gondolkodás, de ez nem minden hitre igaz, sőt egyes esetekben az erős tapasztalás és racionális gondolkodás által lesz valamiben hitünk.

Nagyon sok szép gondolatot olvastam itt.

És többekkel egyet értek.

A biblia szerint

(Héberek 11:1) 11 A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása.

az az annyira elhisszük a még nem látott, vagy meg nem történt dolgokat eseményeket, mintha már látnánk, vagy megtörténtek.

Zsömle/lány

Zsömle írásával egyetértek.

A hit nem vak, hanem valós bizonyítékokon és megtapasztalásokon alapszik. Én azért hiszek, mert Isten számtalanszor bebizonyította, hogy hihetek.

Számomra a hit az, amikor előre hálát adok az Úrnak a még meg nem történt dolgokért, mert tudom biztosan, hogy meg fognak történni, és úgy, ahogy a legjobb lesz!