Hogyan kell értelmezni az alábbi Biblia idézetet? (Jn.1:1-3) Az "Ige" miért jelenti Jézust? Mi alapján?

Ha egy kicsit továbbolvasod, akkor világos lesz:

14 És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

15 János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

16 És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Az egyik bibliavers, melyet gyakran rosszul alkalmaznak, a János 1:1. A Katolikus fordítás szerint ez a vers így szól: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél [görögül: ton the·on′] volt, és Isten [the·osz′] volt az Ige.” Ebben a versben a görög the·osz′ (isten) főnév két formában is előfordul. Az első előtt a görög határozott névelő egyik formája a ton (az) áll, és ebben az esetben a the·on′ szó a mindenható Istenre vonatkozik. A második esetben azonban a the·osz′ szó előtt nincs határozott névelő. Vajon tévedésből hagyták ki?

János evangéliuma koiné nyelven, azaz görög köznyelven íródott, melynek egyértelmű szabályai vannak a határozott névelő használatát illetően. A. T. Robertson bibliatudós szerint, ha „mind az alany, mind az állítmány előtt van névelő, akkor mindkettő egyedileg meghatározott, egymással azonos, egy és ugyanaz, illetve felcserélhető”. Robertson a Máté 13:38-at hozza fel példaként, mely ezt írja: „a szántóföld [görögül: ho a·grosz′] a világ [ho ko′szmosz]”. A „szántóföld” (a·grosz′) és a „világ” (ko′szmosz) szó előtt határozott névelő (ho) áll. Így hát nyelvtani szempontból vizsgálva a verset megérthetjük, hogy a világ és a szántóföld ugyanaz.

De mit mondhatunk akkor, ha az alany előtt van határozott névelő, az állítmány előtt viszont nincs, mint a János 1:1-ben? Példaként idézve ezt a verset, James Allen Hewett tudós megjegyzi: „Egy ilyen szerkezetben az alany és az állítmány egyáltalán nem ugyanaz, nem egyenlő és nem azonos.”

Hewett példaként az 1János 1:5-öt említi, mely ezt mondja: „az Isten világosság”. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·osz′, tehát határozott névelő áll előtte. De a „világosság” jelentésű phósz szó előtt semmilyen névelő sincs. Hewett rámutat: „Azt mindig . . . mondhatjuk, hogy Istent a világosság jellemzi, de azt nem, hogy a világosság Isten.” Hasonló példákat találunk a János 4:24-ben, mely azt írja, hogy „az Isten Szellem”, és az 1János 4:16-ban, ahol azt olvassuk, hogy „az Isten szeretet”. Mindkét versben az alany előtt határozott névelő áll, de az állítmány, a „Szellem” és a „szeretet” szó előtt nem. Tehát az alany és az állítmány nem cserélhető fel. Ezeknek a verseknek nincs olyan értelmük, hogy „a Szellem Isten”, vagy hogy „a szeretet Isten”.

William Barclay bibliafordító ezt mondja: „Mivel [János apostol] nem tesz határozott névelőt a the·osz′ elé, így ez egy jellemzés . . . János nem azonosítja az Igét Istennel. Egyszerűen szólva, nem mondja azt, hogy Jézus volt az Isten.” Ehhez hasonlóan Jason David BeDuhn tudós kijelenti: „Ha a görögben egy olyan mondatban, mint a János 1:1c, nincs névelő a the·osz′ előtt, akkor az olvasók tudni fogják, hogy ez a szó itt azt jelenti, hogy »egy isten« . . . Mivel nincs névelő, a the·osz′ egészen mást jelent, mint a határozott ho the·osz′, csakúgy mint az angolban az »egy isten« és az »Isten«.” BeDuhn hozzáteszi: „A János 1:1-ben az Ige nem az egyetlen és egyedüli Isten, hanem egy isten, vagyis egy isteni természetű személy.” Vagy ahogy Joseph Henry Thayer tudós, az American Standard fordítás egyik készítője mondta: „A Logosz [vagy Ige] isteni volt, de nem maga az isteni Lény.”

. Vizsgáljuk most meg, hogy milyen társaságban volt Jézus az égben, mielőtt a földre jött volna. János evangéliuma azt mondja Jézus emberré válása előtti életéről, hogy ő volt „a Szó”, vagyis Isten Szószólója. János ezt írja: „Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt. Ez volt kezdetben az Istennél” (János 1:1, 2, NW). Mivel Istennek nem volt kezdete, az a kifejezés, hogy „kezdetben” a Szó Istennél volt, ez Isten teremtésművének a kezdetére kell hogy utaljon (Zsoltárok 90:2). Jézus „minden teremtménynek előtte született”. Tehát már a szellemteremtmények létezése és az anyagi világegyetem megteremtése előtt élt (Kolossé 1:15; Jelenések 3:14).

6 Tudományos becslések szerint az anyagi világegyetem legalább 12 milliárd éve létezik. Ha ezek a becslések közel állnak az igazsághoz, akkor Isten elsőszülött Fia Ádám teremtése előtt már mérhetetlenül hosszú időn át szoros kapcsolatban volt az Atyjával. (Vesd össze: Mikeás 5:2, Újfordítású revideált Biblia.)

15 A János 1:3 kijelenti: „Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.” A Kolossé 1:16 azt mondja, hogy „ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön”. A János 1:4 szerint „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága”. Tehát a Szó által teremtetett az élet minden más formája, s Isten a Fia által tette lehetővé a bűnös, haldokló emberiség számára az örök élet elnyerését

Az Ige= Isten kijelentése Önmagáról.

2 fajtája van: írott= Biblia, amit szintén nevezünk Igének.

és a testet öltött= Jézus Krisztus.

Fel szokták hozni példának János

apostol szerinti első fejezetet Jézus = Isten bizonyságára.

Nézzük meg, hogy ott Krisztus

van e? Szerintem ott az ige szó

szerepel. Krisztus egyenlő ige?

Ha János Krisztust akart volna

írni, akkor azt írt volna, viszont

ott "ige" van.

Vessétek össze:

5Móz 18:18 "Prófétát támasztok

nékik az ő atyjokfiai közül, olyat

mint te, és az én ÍGÉIMET adom

annak szájába, és megmond

nékik mindent, a mit

parancsolok néki."

Zsolt 33:6 "Az Úr SZAVÁRA lettek

az egek, és szájának leheletére

minden seregök." (Kezdetben volt

az ige...)

Jel 19:13 "És vérrel hintett

ruhába vala öltöztetve és a neve

Isten ígéjének neveztetik."

Isten beszéde és cselekedetei

lettek testté!

Jézus mondta, hogy Ő és az

Atya egy.

Mit is ért ez alatt?

János Evangéliuma 17. rész 21:

"Hogy mindnyájan egyek

legyenek; a mint te én bennem,

Atyám, és én te benned, hogy ők

is egyek legyenek mi bennünk:

hogy elhigyje a világ, hogy te

küldtél engem."

Szerinted a tanítványok között

szent ezresek vannak, amiképpen

az Atyában a Fiúban és a

Szentlélekben szenthármasság?

Hogyan lehet Isten az, kit a

másik isteni személy szolgának és

teremtményként ábrázol, ki a

saját elmondása szerint nem jó,

mert az egyetlen jó az Isten. Ki,

miután alá lesz vetve minden, ő

magát is aláveti, annak, aki

mindeneket alávetett, hogy az

Atya legyen mindenek felett.

Milyen hármasságról beszélünk?

Isten az egész Bibliában az Ő

egyedüliségéről tesz bizonyságot.

Egy az Isten, és egy az Úr.

(Timótheushoz írt I. levél 2. rész

5. vers)

"Mert egy az Isten, egy a

közbenjáró is Isten és emberek

között, az ember Krisztus Jézus"

És azért mondjuk, hogy Jézus

Isten fia, mert Ő Isten fia.

Minden hatalom mennyen,

földön az övé, mert neki ADTA a

mennyei Atya. Ő az Úr.

Olvasd el Mózes IV. könyve 21.

részét, ott olvashatsz a

rézkígyóról, melyet Mózesnek

kellett csinálnia.

Krisztus ezt mondta: Jn 3,14 "És

a miképen felemelte Mózes a

kígyót a pusztában, akképen kell

az ember Fiának felemeltetnie."

Ott, a pusztában hit által, a

kígyóra nézve menekülhetett meg

bárki is. Hiába csinált bármit,

nem volt más lehetősége. Krisztus

azt mondta, hogy most sincs más

lehetőség, csak ez.

Isten és a szava egy és ugyanaz, csak azért nehezen érthető, mert a minket kötülvevő világban nem láthatunk hasonlót és úgy szocializálódunk, növünk fel, hogy vizuális képeket fordítunkm vagy inkább képezünk le a meglévő és gyarapodó információink alapján. Tehát: ha egy középkori ember feje fölött elsuhant volna egy vadászgép, az általa ismert világból vett hasonlatokkal próbálta volna meg leírni, vagy szavakba önteni és persze magának is megmagyarázni, amit látott. Lehet, hogy azt mondaná, szárnyas ekét lázott, ami szántotta a felhőket, vagy tudomisén:) Így vagyunk mi is Istennel. Be vagyunk zárva a testünkbe, rövid az életünk, nem látunk bele a szellemvilágba és néha még azt sem értjük, hogy a dobozos tejből miért nem lesz egy hét alatt sem aludttej, meg egymás gesztusait sem olykor.

Isten, amikor szól, "kimegy az ő igéje és nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi, amit mondott". Ez az emberre nem igazán jellemző nem? Ahogy az sem, hogy az igével együtt kimegy a "lehellete" is, vagyis a szelleme. Mindkettő az ő részét képezi és egyek mindhárman, tulajdonképpen, de ezt emberként nagyon nehéz, ha nem lehetetlen elképzelni, vagy felfogni is. A teremtéskor Isten Szelleme lebegett a vízek felett, Isten szólt és az Ige megcselekedte. Jézus, egész földi szolgálata alatt ugyanígy cselekedett, csak testben. Mindig az Atya akaratát cselekedte Isten Szelleme által.

Kezdetben volt az Ige és az Ige volt Istennél és=Isten volt az Ige. Ádám bűnbe esése után kiüresítette magát Isteni hatalmából (hatalom/erő forgd fel normálisan) és véleményem szerint Ő találkozott Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, ahogy Mózessel, Dániellel és a többiekkel is. Azután emberré lett, hogy elvégezze azt, amit csak ő tud és képes: hibátlan és hibátlanul tiszta, maradéktalan ellenértéket adott az emberért, válaszul a vádló (addig jogos) követeléseire, helyettesítve az egész emberiséget, magára véve a büneinket és azok átkait, büntetéseit, betegségeit is egyszerre és nem csak jelképes értelemben, majd átvette az ember legnagyobb büntetését, a halált, az Istentől való elválasztottságot, utána pedig a fizikai halált is, majd lement a pokolba, de a pokol és a halál nem volt ellenfél:)

Emberként nem mondhatsz semmit, amire előtte ne gondoltál volna. Minden szavadat megelőzi egy gondolat a fejedben, ami végülis összhangban van veled (jó esetben) vagyis valahol TE vagy. Amikor beszélsz, a szavakkal együtt kilélegzed a levegőt, a lehelleteted is, de ez az ember esetében nem igazán úgy működik, mint Istennél, bár ez csak egy hasonlat volt egy amúgy leírhatatlan és felfoghatatlan dologra.

Mi most olyanok vagyunk, mint anno Éva. Ádám látta Istent, hogy cselekszik, Éva csak utána lett teremtve és nem nézte végig. Olyasmit próbálunk "természetes" dolgokra beállt agyunkkal felfogni, ami ilyen módon nem befogadható és nem is értelmezhető a jelenlegi, tapasztalati tudásunkhoz mérten. Az senkinek nem jut eszébe, hogy egy 6 éves gyereknek próbálja elmagyarázni a quantumfizikát, de az számtalan embernek eszébe jut napi szinten, hogy megmagyarázza Istent, miközben pár évszázada még, ha bárkit megkérdez az ember, azt válaszolták volna, hogy a testek természetes állapota a nyugalom, hiszen a feldobott kő visszaesik a "helyére" és ott is marad, ha nem piszkálják. Ha akkor megpróbálod elmagyarázni valakinek, hogy minden állandó mozgásban van, még a testünk részecskéi, a szék, asztal stb is "vibrál" és mozgásban van velünk együtt egy gigantikus sárgolyón, valószínűleg hülyének néznek, vagy elégettek volna máglyán, hogy megszállt az ördög.

Isten nem csak új életre (AZ! életre) hívott el, ez a világ időleges és deformált, rövid idő múlva már nyoma sem lesz, senkit sem fog érdekelni. Arra hívott el, hogy megismerjük őt úgy, ahogy van és könnyen elképzelhető, hogy erre egy örökkévalóság is kevés:) (tudom, hogy paradoxonnak hangzik, nem ér kötekedni)

Ugyan azt jelenti mint a másik vers ,Én vagyok az élet az igaszág és az út .tehát Jézus az ige ő testé lett mert eljött közénk de már a teremtésnél is ott volt .

és a vége ,én vagyok az alfa és az omega ,tehát kezdet vég .