Isten miért hagyja el az embereket?

Ezen már én is sokat gondolkodtam.

Most egyik film jutott eszembe, de már nem tudom, hogy melyik.

Indulj ki abból, hogy a világ gonosz, rossz, hallot.

Ha alkalmazkodsz hozzá, akkor vezet téged a pokolfelé.

Amennyiben nem vagy hajlandó alkalmazkodni, akkor amikor mész az utcán, hirtelen kifogsz tűnni a többi ember közül.

A világ viszont ezt nem tűri és mindent megtesz, hogy visszakapja a lelked vagy elpusztítson téged.

Isten soha nem hagyja el az embert.

De sajnos a világ ilyen. Benne van a halál, pusztulás.

Innentől kezdve felfogás kérdése, hogy kinek tetszik és kinek nem.

A lényeg egy. A pusztulástól nincs menekülés.

Akiben van egy csöpp empátia, vagy szeretet, az nem csak magával foglalkozik. De azért valljuk be. Az sem jó, ha az ember lemond az életről, mert abszolút semmit értelme nincs.

A legtöbb szenvedés oka a másik ember vagy éppen mi magunk.

A lényeg, hogy higgy, remélj, szeress és próbálj meg életetben maradni és életet menteni.

Hogy miért?

Hát az jó kérdés...

[link]

Ez a kép nekem tetszik.

Lk 16,13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.

1Jn 2,15 Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Adj barátot, adj barátnőt, adj munkát, adj pénzt, mert ha nem, akkor megölöm magam...

Hívő vagyok, megtértem... hova is?

1Kor 15, 18. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Mk 10,29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,

Mk 10,30 A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.

Elég lesz az idézetből, vagy kifejtsem a saját szavaimmal? De az nem lenne ilyen ütős :)

Csatlakozom a 6-os válaszolóhoz.

(Máté 6:31-33) 31 Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« 32 Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.

Egyébként is ha valaki átadta magát Istennek az nem tesz fel ilyen kérdéseket, mert tudja a választ rá.

A teremtő mindenkinek segít aki megfelelő módon közeledik hozzá.

Lehet, hogy nem egyből kapjuk meg a kéréseinket, mert a teremtő úgy látja, hogy erre vagy arra nincs szükség. a munkával kapcsolatban pedig saját tapasztalatokból tudom , hogy a megfelelő időben arról is gondoskodik.

Ismer minket és senkit nem hagy felettébb cserben mint amit elbír viselni, hanem a kivezető utat is megmutatja.

Nem egy testvérem van nálad sokkal nehezebb helyzetben és tudják hogy a teremtő nem hagyta el őket, és azt is hogy a megfelelő időben a megfelelő módon segíteni fog.

Nem egy testvérem van más országokban a családjával együtt börtönökben a Hite miatt, elvették a szabadságát útlevelét, sokan nem is tudnak arról hogy más országokban milyen dolgok folynak egyes keresztények ellen...

mint a Hitleri időszakban, sokáig nem akarták elhinni hogy egy nemzetet irtanak ki...

ELÉG csak egy pillantást vetnünk az újságok címlapjára, és látjuk, hogy valóban ’nyomorúságos időben’ élünk. És ha személyesen minket érint egy tragédia – bűncselekmény, súlyos baleset vagy egy szeretett hozzátartozónk halála –, megfogalmazódhatnak bennünk azok a kérdések, hogy Isten látja-e, mi történik, törődik-e velünk, és hogy létezik-e egyáltalán.

De felmerült már benned, hogy talán azért fordulnak meg ilyen kérdések a fejünkben, mert téves elképzeléseink vannak Istenről? Ennek szemléltetésére képzelj el egy kisfiút, aki mérges, mert az apukája dolgozni ment. Hiányzik neki, és azt kívánja, bárcsak hazajönne. Úgy érzi, hogy magára hagyta. Egész nap ezt kérdezgeti: „Hol az apu?”

Tudjuk, hogy a kisgyermek helytelenül ítéli meg a helyzetet. Végtére is az apukája éppen azért nincs vele, mert a családjáért dolgozik. Vajon lehetséges, hogy mi is helytelenül ítéljük meg a helyzetet, amikor azt kérdezzük: „Hol van ilyenkor az Isten?”

Néhányan például azt várják el Istentől, hogy ítélet-végrehajtó legyen, és azonnal büntesse meg azt, aki valamilyen helytelenséget követett el. Másoknak Isten alig több, mint egy égi Mikulás, akinek szerintük az a feladata, hogy ajándékokat osztogasson: egy jó állást, házastársat vagy akár egy nagy nyereményt a lottón.

Mindkét elképzelés azt feltételezi, hogy ha Isten nem szolgáltat igazságot azonnal, vagy ha nem adja meg, amit kérünk tőle, akkor az azt jelenti, hogy nem érdekli őt, hogy szenvedünk, és az sem, hogy mire van szükségünk. De semmi sem áll távolabb az igazságtól! Valójában Jehova Isten ebben a pillanatban is az emberi családért dolgozik, bár nem úgy, ahogyan azt sokan kérik tőle.

Nem ölheted meg magad, mert bánatot okoznál szeretteidnek, és az élet ajándékát visszaadnád Istennek, ami elég nagy tahóság. Isten sosem hagy el, csak a sátán mondja benned az ilyen gondolatokat. Ha életed üres, menj el önkénteskedni, vagy valami hasonlót, tegyél jót az emberekkel. Biztos, hogy ott barátokat is találsz.

Ha pedig megélhetési problémáid vannak, keress továbbra is állást szorgalmasan.