Keresztény fiatalok, hogyan álljátok meg a helyetek a világban?

Megtérésem után voltak összezörrenések az akkori barátaimmal, akik teljesen őrültnek tarottak, és főleg a szexuális élet szabályozásán nem bírtak napirendre térni. Egy idő után kezdték megszokni a dolgot, mert látták rajtam a változtást, és hogy komolyan veszem, nem csak egy újabb hóbortról van szó. Sajnos kénytelen voltam megszakítani velük a kapcsolatot, mert egyre kevésbé találtuk a közös hangot, nagyon eltérő úton mentünk tovább.

Én ezután is kertelés nélkül elmondtam másoknak, hogy miként gondolokdom ezekről a dolgokról, és ezért néhol próbáltak megszégyeníteni, de általában elnézőek, vagy legalábbis diplomatikusak. Vannak olyan ismerőseim, akikkel nagyon jó a kapcsolatom, és teljesen elfogadtak, sőt - nem szerénytelenségből mondom - példaként tekintenek rám.

A munkahelyem is elég hamar kiderült, hogy nem szokványosan élek, de (és ezért hálát adok az Úrnak) soha nem akartak rámkényszeríteni számomra vállalhatatlan dolgokat.

Kősziklára építettem a ő házamat:)

Egyébként nyílván nem fogok olyan dolgot tenni, amit nem akarok megtenni. Amit meg megszeretnék tenni vagy tudom, hogy meg kell tenni, azt meg fogom tenni.

Nyílván ennél sokkal bonyolultabb a dolog.

De nem vagy sem társfüggő és többnyire önértékelési problémáim sincsenek. Nagyjából van egy igen stabil személyiségem, de jól tudok alkalmazkodni. Ami pedig a szívemen van, előbb az agyamon is átpörög.

Amúgy inni szoktam. 1x-2x előfordult, hogy elég rendesen.

Viszont beláttam, hogy nincs értelme ennek, mert csak rosszabb lesz tőle és úgy sem érem el vele, amit akarok.

A kis mennyiséget meg soha nem is tartottam bűnnek ez evidens.

A ciginek meg nagyon jó illata van. Vonz az a mérgező füst, de már megfogatam, hogy ha eddig nem próbáltam ki, akkor továbbra sem fogom. Amúgy azzal sincs bajom.

Párkapcsolat. Bocsi, de ha valaki megmondja, hogy ki legyen a barátnőm az arcon röhögöm.

És bocsi a bunkó kommentért:)

Egész jól megy, amúgy nem érzem, hogy annyira szemben úsznék... Csak sok mindenben más az életszemléletem, mint amit ma a liberálisok elvárnak. Na és? Amúgy semmi közük hozzá..

Nekem is van párkapcsolatom (vagyis egy hete szakítottunk, illetve nem tudom, most képlékeny a dolog, de ez mind1), ez sehol nincs tiltva, csak nem élünk együtt, azt majd házasság után. Bulizni szoktam, csak nem iszom le magam, de ugyanúgy ihatok alkoholt, csak én jobban vigyázok (ez nem valami megterhelő, és nem is a vallásomtól függ, alapból nem látom értelmét annak, hogy berúgjak, mert tudom, hogy utána rosszul leszek). Dohányozni tényleg nem szoktam, azt se feltétlen vallási okokból, hanem mert a szagától is rosszul vagyok, fulladok. Nem ítélem el, aki cigizik, egy rossz szokásnak tartom.

Hátrány még nem ért, max. kiröhögtek, de az nem számít. Röhögjön, nekem legalább van valami értékrendem, amihez próbálok igazodni..

Alapvetően keresztény nevelést kaptam, ezért például káromkodni publikusan sosem káromkodtam, még szívből való megtérésem előtt sem, amire már önmagában sokszor felfigyeltek, különösen ha félrehallottak tőlem valamit és azt hitték káromkodtam akkor aztán ment a "júúúj" de el kellett hogy "keserítsem" őket, nem az volt amit hallottak:)

Megtérésem után szerintem inkább már a viselkedés, dolgokhoz/emberekhez való viszonyuláson is jól meglátszik hogy milyen vagy. Pl nem örjöngök hogy visszadobják a beadandóm vagy nem lesz meg egy ZH stb.

De leginkább a beszélgetések során jön elő a világnézet, amikor dolgokról kell a véleményünk megformálni. Ilyenkor én mindig kiálltam a bibliai világkép mellett, még akkor is ha nyíltan nem is mondtam hogy ez a Bibliából van. Ha mélyebben belementünk akkor elmondtam hogy keresztény vagyok, komolyan is gondolom. Leszólni senki nem szólt még le, konfliktusra sem emlékszem úgy igazán emiatt, max néha látni az emberek szemében hogy azt gondolják mekkora marha vagyok:D De ez a legkevesebb.

Sok világi kapcsolatomat megszakítottam én is, mert már nem azonos a gondolkodásmódunk, de senkivel nem vagyok rosszban emiatt, maximum kevesebbet találkozunk. Ha valakinek sok gyülekezeti ismerőse van akkor ez annyira nem is nagy tragédia, főleg hogy az sokkal inspirálóbb környezet.

#3

Szerintem az alapvető, hogy egy szívből megtért keresztény más legyen, mint a világi ismerősei. Hiszen mi Isten dicsőségébe vagyunk elhívva, az ő bizonyságtevőiként élünk ebben a világban. Jézus sokszor hangsúlyozta ezt, és ezért igyekszem a szerint is élni a mindennapjaimat.

Kedves Kérdező:

A biblia lapjain többször olvashatjuk, hogy egy keresztény nem hasonlít egy nem keresztényre.A különbség szemmel látható

(Malakiás 3:18) 18 Ti pedig újra látni fogjátok a különbséget az igazságos és a gonosz között, aközött, aki szolgálja Istent, és aközött, aki nem szolgálja őt.”

Ki az aki megtartja Isten Irányadó mértékeit, és ki az aki nem tartja meg.

Hiszen a tettei fogják azonosítani azon a napon, hogy valóban keresztényként élt, vagy csak névlegesen keresztény a valóságban nem

Ez fogja meghatározni, hogy jelképesen "juhok vagy kecskék osztályába tartoznak".

ahogy Jézus mondta, vannak akik szájukkal dicsérik az Istent de a tetteikkel pedig megtagadják őt, S ez hiába való nem fogadja el Jézus semmilyen áldozatukat, tehetnek bármit.

(Máté 15:8) 8 »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.

Egy kereszténynek bár nem könnyű, főleg ha fiatal, mert a társaktól jövő nyomás hatalmas lehet:

"mi van nem mersz rá gyújtani?- nem látja senki...

De igen Jehova mindent lát.

vagy -Hú te még szűz vagy ? De ciki...

Nem nem ciki....

Az életem múlik ezen, és többre becsülöm az életemet mint hogy egy nemi aktusért el adjam a tisztaságomat az ördögnek.

Semmilyen hátrány nem érhet, mert hasonló gondolkodású emberekkel, fiatalokkal vagyok, azokat pedig akik nem így gondolkodnak kerülöm, nincs közös érdeklődési kör nincs közös cél.