Ateisták, miért mondjátok ezt, és gondolkodtok így?

(Nem provokációnak szánom, és nem is szeretnék veszekedni)

Az ateisták ugye azt gondolják, hogy akiben én hiszek, az nem létezik. Engem életem során nem igazán érdekelt Isten szava. De olyan mélyre kerültem, és úgy megreccsentem, hogy azt gondoltam, 2 esélyem maradt csak. Az egyik a halál, a másik, hogy adok egy esélyt Istennek, hátha segít, hiszen már nincs mit vesztenem.

Megtapasztaltam Isten szeretetét, pedig nem hittem, hogy segíteni fog, de mikor hozzá fordultam teljesen őszintén, akkor Ő megváltott.

Ezt a megtapasztalást nem értheti senki, csak aki átélte ezt, tehát megtért.

Mégis az ateisták szerint pedig ez nem igaz, mert Isten nem is létezik.

Miért mondjátok azt, hogy márpedig amit én megtapasztaltam, az nem is igaz? Holott én tudom, hogy ki voltam és ki lettem, és mit tett velem Isten.

Ha valaki szerelmes egy lányba, akkor azt csak ő érzi, és a társai nem, és mégis azt mondják neki, hogy nem, te nem vagy szerelmes abba a lányba. Nem érzel semmit, és soha nem is éreztél iránta semmit.

Talán nem a legjobb a példám, de aki meg akarja érteni, az érti, hogy olyan dologról mondjátok nekem, hogy nem létezik, amit ti soha nem tapasztaltatok meg, én pedig igen.

Hiába mondjátok, hogy persze, kiborultál, és jól kisírtad magad, és megkönnyebbültél. Én erre azt mondom: ember, te jobban tudod mi történt velem? Te nem érted akkor, hogy mi történt velem.

Én nem olvasgattam a Bibliát amikor megtértem, nem beszéltem lelkésszel aki elmondta volna, hogy hogy kell megtérni. De ez megtörtént velem.

Ha én lennék az egyetlen, de a világon rengetegen vannak akik megtértek, és ti azt mondjátok: egyikőtök sem

tapasztalhatott meg semmit, hiszen Isten nem létezik.

Sok ember szinte bármit megtenne, csak hogy helyre jöjjön az élete, és hogy boldog életet éljen. Ha esélyt adtok (hiszen esélyt adtok) az alkoholnak, a drogoknak, vagy bárminek amitől úgy vélitek jobb lesz az életetek, miért nem adtok egy esélyt Istennek is?