Van itt köztetek olyan, aki kilépett a katolikus egyházból?

Én nem léptem ki, nem is tudom hogyan megy az, de nem különösen érdekel. Bérmálkoztam is amúgy, gyerekkoromban még vallásos voltam.

Amit Balu ír, azokhoz:

1. Szentmise: Igen, igazad van, ha halaszthatatlan dolgod van, elhagyható, bár mikor kisgyerek voltam ekkor is súlyos lelkiismeret furdalásom volt (pedig akkor is tudtam, hogy ha nem tudok, akkor imádkozhatok is), de ma már röhögök ezen utólag. Másrészt ma már az egészet marhaságnak tartom, Isten, ha létezik és tényleg jó és igazságos, akkor nem vár el idióta formaságokat, a protestánsok ezt nagyon jól látják, náluk az istentisztelet elsősorban Istennel való kapcsolatért és a közösségért van, nem azért, mert tudod, hogy ha vasárnap nem bírsz úrrá lenni a lustaságodon, akkor az halálos bűn, és ha nem gyónod meg, akkor örök szenvedésben lesz részed a pokolban.

2. Szentek: Ez az egyik leginkább gáz része a dolgoknak, mivel a naiv ember a szentet egy jámbor, közel bűntelen, igen jóindulatú embernek képzeli el. Ehhez képest a valóságban nem ez volt a szempont, a szent valójában nem más, mint az Egyház hőse, függetlenül attól, hogy mik voltak az eszközei, gyakorlatilag egy gyilkos is az lehetett, ha az Egyházért tette. A csodatétel meg vicc kategória, mert nyilván, amikor egy embert boldoggá akarnak avatni, arról sok száz millió hívő tud, és nyilván köztük a betegek mind meg akarnak gyógyulni, ezért imába fogják foglalni az illető nevét. 100%-os halálozási rátájú betegség meg alig akad, az orvostudomány pedig nem tart ott, hogy minden esetben meg lehet mondani a gyógyulás okát, egyébként pont a rák különböző fajtái pont ilyen betegségek.

3. Ebben igazad van, vettem is részt ilyen dolgokban, csak én úgy gondolom, ehhez nem feltétlenül kellene a vallásos maszlag.

4. Én meg azt látom, hogy igazi, elkötelezett hívők azok lesznek, akik felnőttkorukban döntenek a vallásukról. Egyébként ebben is nagy sumák a Katolikus Egyház, mivel nagyon nehézzé teszi azt, hogy valaki felnőtt korában keresztelkedjen, ezzel elérve, hogy a gyerekeit mindenki keresztelje, mert ha a jövőben úgy dönt, hogy vallásos lesz, akkor könnyen menjen neki. Az meg hogy összeveted a beszéd megtanulásával, nevetséges, ugyanis a vallás és a hit döntés kérdése, méghozzá az egyén döntése, attól, hogy saját maga dönthet, mikor már felelősen tud gondolkodni, még nem marad le semmiről.

Szia!

Már több mint 2 évtizede kiléptem a katolikus egyházból,amelybe gyermekként kereszteltek meg.

Úgy léptem ki, hogy elmentem a templomba és elmondtam a papnak, hogy egy ideje rendszeresen olvasom a Bibliát és meggyőződtem róla, hogy amit ez az egyház tanít, az nem egyezik a Szentírással.A 2Korintusz 6:14-18 verseire és a Jelenések 18:4-re hivatkoztam, ahol arra kér Isten, hagyjuk el a hamis imádatot, mert ha nem, amikor eljön Isten és megítél az egyházzal engem is, mivel "részestárs", vagyis tagja vagyok (még akkor is, ha soha nem látogatom, mert oda vagyok beírva keresztelésnél), annak az egyháznak.

Soha nem bántam meg a kilépésem, mert így tiszta lelkiismerettel élhetem Istennek tetsző(remélem) életemet.

A férjem. Ateista életet éltünk, még ritkán sem jártunk a templomba,(templomi esküvőnk sem volt), úgyhogy nem jelentett gondot a kilépésem. Annál nagyobb problémát jelentett az újonnan megtalált hitem. Rettenetesen vallásellenes a párom. Szerinte vérbűn terheli az egyházakat (keresztesháború,1,2 világháború) Káin óta. Úgyhogy megbeszéltük, hogyha károsan fogja a napi Bibliaolvasás befolyásolni a családi életünket (mint feleséget és édesanyát), akkor abbahagyom az egészet. Ennek 22 éve és boldog kiegyensúlyozott életet élünk azóta is. Sőt elismerte sokkal jobb anya és feleség lettem de ezt nem a Biblia hatásának, inkább "érettségemnek" ismeri el.

Amióta "vallásos" lettem, van életcélom, tudom miért élek és azóta állandóan törekszem elérni a valódi életet. Örömteli életet élek.

"Úgyhogy megbeszéltük, hogyha károsan fogja a napi Bibliaolvasás befolyásolni a családi életünket (mint feleséget és édesanyát), akkor abbahagyom az egészet."

Ezen behaltam.Feldobtad a napom.Ugyanakkor elkeserít, hogy hogy is fordulhat meg valakinek a fejében az, hogy a Biblia olvasás károsan befolyásolhat.

Már válaszoltam, de még egy lényeges dolgot hozzátennék: A Katolikus Egyházból nem tudsz kilépni. Ez nem úgy működik, mint egy horgászklub, hogy nem tetszik, aztán átmegyek egy másikba.

Ha csak meg vagy keresztelve, akkor áttérhetsz protestáns felekezethez, mivel a keresztség szentségét elismerik ugyanúgy. Viszont ha már bérmálkoztál is, akkor a Katolikus Egyház teljes jogú tagja lettél, innen kilépni jogilag nem tudsz.

@ "ma 08:29"

Ezt írod: "Állítom, hogy ha a Katolikus Egyházat otthagyó embereknek lett volna egy jó közösségük ott, akkor nem tértek volna át."

> Nézd, ami engem illet, én nem a közösség miatt hagytam ott a Katolikus Egyházat. Mint említettem, kizárólag teológiai okok vezettek erre, és nem személyes ok. És nem volt társasághiányom se.

Én is római katolikusnak vagyok keresztelve, elsőáldozó is voltam. Némi eltávolodás után kb. 4 éve tértem vissza a kereszténységhez, s igazán múlt évben mélyült el a hitem, a megértésem. Nem tudom a magaménak vallani a katolicizmust.

A protestantizmus fontos vívmányai a következők:

- Sola Scriptura elve, azaz térjünk vissza Jézus és az apostolok tanításaihoz, amelyet az Újszövetség rögzít

- a reformátorok szálltak síkra azért, hogy az emberek nemzeti nyelvükön olvashassák a Bibliát (ennek hiányában óriási hatalom volt a pápaság kezében)

- az egyház feje nem "Krisztus földi helytartója", azaz a pápa, hanem maga Jézus Krisztus (amint ezt az ÚSZ írja is)

Néhány hónapja elkezdtem eljárni a legközelebbi református templomba. Beszéltem a lelkésznővel is, hogy szeretnék bekapcsolódni. Nem elsősorban a templomba járás miatt, hanem mert szeretnék tenni Isten országáért. Már nem vagyok csecsemő szintű keresztény.

Kisebb csalódások is értek az elmúlt hónapokban. Pl. a lelkésznő nem válaszol az e-maileimre. Nem tudom, hogy ez túlzott elvárás-e? :) Azt is megtapasztaltam, hogy nem kell minden héten eljárni, mert akkor farizeusnak érzem magam. Annak örülök, hogy nemcsak idősek vannak. A hasonló korúakkal (20-30-asok) szeretném felvenni a kapcsolatot és aktivizálni őket. Nem fogok azért más gyülekezetet keresni, mert a lelkésznővel van némi kommunikációs gondom :)