Mi a különbség az Isten és az Atya, valamint a Szent Lélek közt keresztény szempontból?

Szia!

A teremtésben az Atya volt a tervező, a Lélek mint életadó „lebegett a vizek felett” (1Mózes 1,2), és a közvetlen kivitelező „mint kézműves”, a Fiú volt (Példabeszédek 8,30). Mózes I. könyve 1. fejezete is sejteti együttes jelenlétüket: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (26. vers).

Burkoltan már az Ószövetség is szól az Istenség három személyéről, az ún. Szentháromságról. Az Újszövetség pedig egészen nyilvánvalóan, néven nevezve tesz bizonyságot a három különálló isteni személyről. Jézus nevezetes felhívásában pl. ezt találjuk: „Elmenvén széles e világra, tegyetek tanítvánnyá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” (Máté 28,19)

Atya, Fiú, Szentlélek – éppen olyan valóságosan különálló személyek, mint ahogyan minden ember egy-egy különálló személyiség, egyéniség. Isten jelleméről így szól a Szentírás: „Isten a szeretet” (1János 4,8). Ahol teljes a szeretet, azaz teljes önzetlenség uralkodik, ott teljes az egység is. A Szentháromság személyei közötti egység ilyen lelki, erkölcsi, szereteten alapuló egység. Gondolatban, érzésben, akaratban ők mindig egyek, bár különálló személyek és különböző munkát végeznek.

A minden emberben meglévő önzés miatt ilyen egységet mi két ember, még a legjobb házastársak között sem tudunk elgondolni. Azért mondja az Írás, hogy egy Istenünk van, mert különben átvinnénk a Szentháromság személyeire a mi önzéstől megrontott fogalmainkat. A Szentháromság személyei közötti egység önmagában is hirdeti: Isten a szeretet. A három különböző személy egymáshoz való viszonya a szeretet teljességének bemutatása és követendő mintája minden teremtmény számára. Hogy valóban így kell értenünk az Atya, Fiú és Szentlélek egy voltát, az kitűnik Jézus ún. főpapi imájából, amelyben így könyörgött tanítványaiért: „Szenteld meg őket a te igazságoddal..., hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.” (János 17,17. 22)

Üdv. Péter

Kedves kérdező! Az "Isten", mint rangjelző szót a Biblia a legtöbbször a Mindenhatóra alkalmazza, de emberekre, azaz magas rangú személyiségekre is, angyalokra is, Sátánra is, sőt nem létező hamis istenekre is. Jézus gyakran nevezte a Mindenható Istenét "Atyjának", hiszen Ő Isten fia volt. Ezt a Mindenható Istent a Héber Iratok négy héber mássalhangzóval írták le, amit Ő maga nyilatkoztatott ki magáról: JHVH, vagyis mai ismert kiejtésében Jehova, vagy Jahve.

Jézus ezt a Mindenható égi Atyját, az "egyedüli igaz Istennek" nevezte, tehát még véletlenül sem nevezhető a háromságos értelemben "egyenlőnek" vele, hiszen ha te valakit valamely tulajdonságában "egyedülinek" nevezel, nem lehetsz vele egyenlő.

A szent szellem pedig nem személy a Biblia szerint, hanem Isten tevékeny ereje, mely külsődlegesen hat, és ezért kisebb részben megszemélyesítik, mintegy költői képpel élve a Bibliaírók. A legtöbbször személytelen erőként írja le a Szentírás. Ezért a Péter által idézett gondolat: „Elmenvén széles e világra, tegyetek tanítvánnyá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” (Máté 28,19), nem pontosan értelmezett vers. Ugyanis Isten szellemének, a szent szellemnek nincsen valódi "neve". Ez egyszerűen azt jelenti, hogy mindhárom "elismerésével" (vagyis "nevében") kell megkeresztelni az embereket.

"Burkoltan már az Ószövetség is szól az Istenség három személyéről, az ún. Szentháromságról."

Miért lenne a Szentírás ilyen titokzatos, miért beszélne erről a legalapvetőbb(!!) kérdésről csak "burkoltan"??? A valóságban burkoltan akarták belecsempészni a bizonyíthatóan pogány háromság filozófiáját a Bibliába.

"A Szentháromság személyei közötti egység ilyen lelki, erkölcsi, szereteten alapuló egység. Gondolatban, érzésben, akaratban ők mindig egyek, bár különálló személyek és különböző munkát végeznek."

Jézus és Atyja, Jehova Isten esetében beszél erről az akarat, vagy szándékegységről a Biblia, de a szent szellem esetében természetesen NEM!

És erre élő bizonyíték, amit Péter a végén idéz: "Hogy valóban így kell értenünk az Atya, Fiú és Szentlélek egy voltát, az kitűnik Jézus ún. főpapi imájából, amelyben így könyörgött tanítványaiért: „Szenteld meg őket a te igazságoddal..., hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk.” (János 17,17. 22)"

Vajon itt a szent szellemmel való ugyanilyen "egységükről" is beszél Jézus, vagy csak az Atyja és közötte lévő egységet állítja referenciának??? Természetesen itt sincs szó a szent szellemmel való ugyanilyen egységükről, mivel az nem személy, mint Ők.

Az 5. válaszolóval értek egyet.

Minden Egy. Ami nem-Isten(i), az mind káprázat, múlékony tünemény, nem több.