Keresztény fiatalok Ti éreztétek már azt, h teljesen kiábrándultatok a viágból, vagy épp fordítva teljesen magával ragadott?

Nem tudom eldönteni, hogy mi tart még életben, de sajnos azt sem, hogy mi okom lenne nemet mondani rá.

Amúgy nem igaz, mert azt sem tudom, hogy el tudom-e dönteni vagy sem, pedig már eldöntöttem. Csak valószínűleg nem nézek vele szembe, azért nem tudom.

Darabokra tört lelkemben, még ott van a szikra, melyet reménynek és hitnek hívnak talán, bár már ebben sem vagyok biztos. Élek is meg nem is. Holtan élek, és élve vagyok holt. Talán a halál életet adna, bár sokkal inkább elvenne.

Biztos...

El nem tudod hinni mennyiszer érzem ezt...A sok társam a szüleik párkapcsolati problémáit a nőkkel próbálja pótolni... Vannak nagy csajozós ismerőseim..Melyiknek jó a családi állapota? Egyiknek se. Nekem se, ezért csajoztam rengeteget...

Szar látni hogy a fiatalság egyfolytában keresi az élvezetet, részegség, drogok, nők, révület, de mindig csalódnak, és ez a szörnyű világ sose fogja kielégíteni a vágyaim, azokat csak Isten tudja, az ő igéje a legkirályabb dolog az egész földön, az az amire azt mondom hogy érdemes élni miatta.

15/F

Keresztények is emberek. Így végletek is előfordulnak az életükbe is. Kiábrándultság, és a világ magávalragadása.

De a lényeg nem itt van. Hanem hogy belássa, és Isten nem ezt az életet szánta neki.

Hiszen nincs bűntelen ember egy sem. Miért gondolod, hogy a keresztény fiatalok ez alól kivétel?

Istenem bocsáss meg, mert vétkeztem ellened. A kérdés inkább az, hogy ezt ki tudják-e mondani,és soha többé nem kerülni az adott helyzetbe.

Szerintem saját magára. Küzd. Tegyed a jót, még akkor is, ha az kellemetlen, rosszul esik, fáj, kínlódsz....

rövid távon lehet, hogy rossz, de hosszabb távon megéri!

Ez hát sajna azt kell mondanom hogy természetes. Én számítógép-játék függő voltam megtérésem előtt. Teljesen átadtam neki az életem, mást nem akartam kezdeni az életemmel - csak játszani. És aztán kiutat kerestem, elkeseredetten - és én is rájöttem, hogy nincs más, csak Isten. Figyelj, az ilyen ismerősödnek el kell mondanod, hogy mindenki bűnös. Aztán, hogy Isten azt mondta Jézusról, hogy ő a Fia, és az ő áldozata elég neki a bűneinkért. És ha Jézusban hisz, Isten megbocsát neki - mindenért. (A fejem tele van bibliai idézetekkel, ha kéred mindkezekhez még leírom azokat is ;) )

Viszont miután megtértem, sokszor visszaestem. Pillanatnyilag élveztem, de azután mindig ledöntött a felismerés: most már, hogy Istent ismerem, ő nem ezt akarja az életemmel.

Ez a téma a Római levélben van leírva - amikor az ember küzd ugyanazokkal a kívánságokkal megtérése után is. Mielőtt idézek, elmondom, egy biztos: ennek nem lesz vége itt a földi életben. Ugyanis amíg testben itt élünk, az a testünk ugyanaz, ami anno a bűnt szolgálta. Az nem változott meg - maga a test. Szóval a test még ugyanazokat kívánja. Így miután a test majd meghal, bekerülünk az örökkévalóságba, és eljön a feltámadás, amint azt Jézus megígérte. (1Kor 15,12-34)

A kérdés témájában pedig szerintem olvasd el a Pál rómaiakhoz írt levelének 6-7. részét, ha van olyan Bibliád, ami nem régi nyelvezetű (mert abban nehezen érteni). Ha nincs, itt van neten: [link]

"Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének." (Róm 7,14-25)