A katolikusok miben hisznek? Miért érzem távolabbinak őket a többi keresztény felekezettől? Miért volt reformáció? Miért lettek reformátusok? Miért szakadtak el a katolikus vallástól?

Ja, a bérmálással, elsőáldozással tisztában vagyok teljesen, ha figyeltél volna, erre írtam, hogy ez meghazudtolása Jézus egyszeri, és mindenkori áldozatának.

Soha többé nincs szükség áldozásra, főleg olyanra nem ,aminek köze sincs semmiféle Isteni rendszerhez.

(Úrvacsora teljesen más, csak ti ezt az ostyás izét szoktátok meg, bort meg a papotok issza csak.)

Keresztes háborúkról nem tudom mit kevertél össze, sohasem mondtam, hogy együtt harcoltak volna. Biztos nem figyeltél. Egyszerűen Pál leveleit el kéne olvasni, a zsidók ideiglenes elvetéséről, és főleg,. hogy nem végleg vetette el őke,t és nem véletlenül zajlik a helyreállása Izraelnek, mert ez is az utolsó idők jele, mikor is betelik a "pogányok ideje" Erről is sokat írt Pál a tudatlanoknak. Katolikus helyettesítő teológia okozta a zsidógyűlöletet már régóta, ebből indult ki a fasizmus eszméje is.

A félreolvasásaidból téves következtetéseid alapján az ítéleteid tévesek felém.

Az alábbi cikk sok kérdésedre elég kimerítő választ ad - hithű katolikus szemszögből. Nem árt tisztában lenni a protestantizmus elterjedésének kezdeteivel, mert nagyon sok mítoszt eloszlat a reformációval kapcsolatban.

[link]

jó nagy szédítés ez a cikk.

Egyet írok csak... zsidók a keresztényekre akarták a hagyományaikat, ünnepeiket, metélkedést kényszeríteni....

A körülmetélést az az Ábrahám vezette be, aki még a törvény előtt a hit embere volt, Pál levelében érdemes elolvasni, hogy a hit hőse volt...

Ünnepek. Isten adta az összes ünnepet a zsidóknak (nem a modernekre gondolok.) mindegyik prófétikus előkép. Utána kéne olvasnia annak aki ilyen marhaságokat beszél, hogy melyik mit is jelent, és rájönne, sokkal inkább újszövetségi ünnep mindegyik, mint ó.sz.-i!

Maga a katolicizmus szakadt el a Krisztusi egyházképtől, és ezért a lehető legjobb, hogy sokan vissza akarnak kerülni a bibliai alapokhoz.

Jézus soha, semilyen egyházat nem kent fel világi hatalomra!!! És nem is állt szándékában!

apostolok épp ezt kérdeték, hogy most állítja-e helyre Izraelt. Ő fogja, de nem a mi dolgunk tudni. Ezt nem értették meg a zsidók sokan, hogy először a bűnből kell megszabadulni, ez az evangélium üzenete.

kr.u. 300 körül, Konstantinuszi fordulattal lett végleg meglékelve a kereszténység. Isten szabadságát, szabad akarat, szabad lelkiismerettel az evangélium melletti döntést lecserélték kötelezőre, és erről 1500 évig tűzzel-vassal gondoskodott is az a maffia, aki a hatalomra került.

Reformátció nem véletlen indult, és nem véletlen a többi sem. Amúgy a katolikus egyház rendszeresen eltörölt sok olyan mozgalmat, akik Istent keresték. pl bogumilok, quékerek... nem véletlen menekültek európából, és lett amerika egy erős keresztény alapokon, alkotmányon nyugvó nemzet. Persze ma árnyéka csak a bűn miatt önmagának.

sok hasonló csoportot boszorkányperekkel, inkvizícióval eltűntetek a színről, sokukról majd csak a mennyben fogunk hallani. ezek vérétől részeg a nagy parázna, babilon.

De úgy látszik a bu.z.ipárti utolsó pápa tényleg szakadást fog hozni, szent Malakiás ír szerzetes próféciái szerint is, mert a b.u.z.i lobbi, aki hatalomra emelte, mert többségben vannak a bíborosi testületben, már átlépeti vele azt a határt, amit nem kéne.

Isten szolgájának nem saját , nem meleg lobbi véleményét kéne mondania, hanem, hogy az ilyenek, ha meg nem térnek, a pokolba mennek. Persze hogy minden bűnt megbocsájt Isten, de akkor, ha megtérnek belőle!!! Ha az igazság hirdettetik nekik, nem a romlott, újjá nem született, szentek vérétől részeg parázna lelkülete...

No akkor bemásolom a cikkből a legfontosabb részeket:

"MIK VOLTAK A KATOLIKUS EGYHÁZ HIBÁI A PROTESTANTIZMUS ELŐTT?

A katolikus egyház Nagy Konstantin után 1200 esztendőn keresztül szabadon fejlődött. Ereje és hatalma hihetetlen módon megnőtt. Fölötte állott a királyoknak és országoknak. A pápa adta a koronákat, s ha egy király eltért a törvényes úttól, a pápa felmentette népét a hűségeskü alól. (Ez történt pl. II. Endre magyar királyunkkal, amikor az adószedést, zsidókra és izmaelitákra bízta.)

A gazdag Egyház

A hatalommal együtt járt a gazdagság. Mivel a papság vezetése mellett épültek a templomok, iskolák, kórházak, szegényházak, a katolikus vallás vezetett az építészetben, művészetben, irodalomban, népnevelésben, sőt óriási befolyása volt a hadvezetésre (pl. a keresztes hadjáratokat, a törökök elleni háborúkat a pápa szervezte és támogatta) igen sokan igen nagy vagyonokat bíztak az Egyházra. Ha ez az óriási vagyon és hatalom kizárólag csak arra a célra fordíttatott volna, amire az alapítók szánták, nem lett volna baj. Azonban a papok is emberek voltak. A nagy hatalommal és gazdagsággal együtt járt, hogy nem egy egyházi férfiú is kezdett fényűző, kényelmes életet élni, úgy mint a világi magyarok. A nagy birtokkal együtt járt az ország védelmének kötelezettsége, a hadviselés. Így a papok lelki hivataluk mellett katonáik vezérei is lettek.

A hatalmas, előkelő családok papokká nevelték gyermekeiket, hogy a hatalmas papi birtokokba beleülhessenek. Sőt a századok folyama alatt lassankint arra törekedtek, hogy az előkelő papi állásokba ők maguk nevezzék ki a maguk embereit, rokonaikat vagy velük egyetértő jóbarátaikat. Sok főpap nem elégedett meg egy állással, hanem több püspökséget, apátságot stb. is kezelt, természetesen nem a velejáró kötelességért, hanem a jövedelemért. (Mátyás király a 7 éves Estei Hyppolitot tette meg a pápa ellenére esztergomi érseknek.) A fejedelmek még a pápai szék betöltésébe is döntő befolyást akartak gyakorolni. Ezek miatt volt a nagy összeütközés a világi hatalom és VII. Gergely pápa (1073-1085) között, aki az Egyház lelki erejét nem akarta kiszolgáltatni a világi uraknak. Az ö mélyreható újításai századokon keresztül éreztették is tisztító hatásukat.

Proletár papság

A főpapok mellett gazdagok lettek maguk a templomok is. Sok ember tett alapítványokat azért, hogy a lelke üdvösségéért szentmiséket mondjanak. Mivel sok ilyen misealapítvány volt, sok pap is kellett. Mivel a jobbágy gyermekéből is lehetett pap, természetesen sok szegényember fia ment a papi pályára. Így lett egyes helyeken túlságosan nagy a papok száma. Pl. Kölnben 5000 volt a papok és apácák száma. Straßburgban a székesegyház szolgálatában volt 36 kanonok, 38 káplán és 65 olyan pap, akinek csak a misemondás volt a kötelessége. Az alapítványok eleinte tisztességesen eltartották a papokat, később, mikor a pénz elértéktelenedett, az alsó papság közül sokan nyomorogtak. Tehát a főpapság nagyon gazdag, az alsó papság pedig igen szegény volt. Ezek lettek a proletár papok, akik tele voltak elégedetlenséggel, panasszal, sőt a lázadás szellemével, s ha a sors úgy hozta, szívesen állottak azok mellé, akik jobb megélhetést ígértek nekik. Csak vezér kellett s ők szívesen tódultak a zászlaja alá.

A pogány irodalom

A régi görög és római pogány világnak nagyszerű művészete és irodalma volt. A reformáció előtt divatba jöttek ezek a pogány költők és művészek. A királyok, fejedelmek fölkutatták a régi költeményeket és műtárgyakat. Természetes, hogy a főpapság sem maradt mögöttük, hiszen ha valaki, az Egyház mindig támogatója volt az irodalomnak és művészeteknek. A kolostorokban nemcsak a szentírást és a szentatyák műveit másolták, hanem a pogány írók műveit is. Ezzel együtt járt, hogy a pogány szellem megrontotta a kereszténység tiszta gondolatvilágát.

Az erkölcsök hanyatlása

Mindezekből következett az erkölcsök hanyatlása. A pogánysággal, háborúskodással, katonáskodással foglalkozó papság nem élte azt a tiszta életet, amelyet Krisztus és az Egyház szelleme tőle követelt. A romlottság még a pápai udvarban is felütötte a fejét és főleg VI. Sándor alatt sötét példát adott. VI. Sándor mint nős és gyermekes családapa ment a papi pályára. Kitűnő politikai tehetség volt, azonban ezt elhomályosította az a körülmény, hogy nagyon szerette gyermekeit, akik botrányos életet folytattak, sőt a mérgezések, orgyilkosságok sem hiányoztak az életükből. Mennél előkelőbb volt a pápa állása, annál nagyobb árnyékot vetettek rá ezek a botrányok. Igaz, hogy az Egyház ellenségei sok mindenfélével meg is toldották ezeket a szomorú dolgokat, azonban VI. Sándor pápa uralkodása (1492-1503) a katolikus Egyház legsötétebb lapjaira tartozik."

MIRE LETT VOLNA NAGY SZÜKSÉG?

Reformra. Egy olyan pápára, aki mint VII. Gergely, megtisztította volna az Egyházat a silány, üreslelkű emberektől. Aki újra fölélesztette volna Krisztus szellemét, megerősítette volna a jókat és eltávolította volna a rosszakat. Aki szembe mert volna szállni a császárokkal és királyokkal, hogy visszaszorítsa őket az Egyház területén való kalózkodástól. Egy assisi szent Ferencre lett volna szükség, aki tiszteltté tette volna a szegénységet és a jámborságot.

MIT TETTEK EZZEL SZEMBEN A PÁPÁK?

VI. Sándor szomorú uralkodása egyedülálló volt, utána nagy tehetségű és nemes gondolkodású pápák következtek. Azonban ezek sem gondoltak arra, hogy lenn az elégedetlenség folyton növekszik, hanem legfőbb gondjuk a tudományok és művészetek istápolása volt. Ekkor kezdték építeni a római Szent Péter templomot, amelyet a világ csodájának szántak. A világ legnagyobb művészi lángelméi: Michelangelo, Rafael stb. dolgoztak a pápa udvarában s a pápa nem tudta meglátni, hogy Németország felől viharfelhők tornyosulnak az Egyház egére.

A pápák másik fő gondja a török veszedelemre összpontosult. Az európai uralkodók közül senki se fogta föl, hogy keletről egy irtózatos pusztulás hömpölyög a művelt Európa ellen. Egyedül a pápák követtek el mindent, hogy kéréssel, könyörgéssel, de főleg a maguk segítségével megakadályozzák a fenyegető veszedelmet. A nándorfehérvári győzelemtől (1456.) Buda felszabadításáig (1686.) körülbelül 5 millió arany került a pápai udvarból Magyarország segítségére. Az akkori pénzérték szerint oly óriási összeg, amelyhez hasonlót ma alig lehetne elképzelni is. Természetes, hogy ezt a pénzösszeget a pápák nem egyedül Olaszországból, hanem az egész világról – Németországból is – gyűjtötték és úgy juttatták Magyarországnak.

AZ EGYHÁZ TANÍTÁSA VOLT-E AZ OKA A REFORMÁCIÓ ELŐTTI BAJOKNAK?

Nem! Az Egyház Krisztus evangéliumát tanította, azt az evangéliumot, amelyet ma is használ, s amelyet a protestánsok is használnak. Voltak visszaélések, hibák, bűnök, amelyeket az emberek követtek el. A pogány írók és művészek divatja sem katolikus tanítás volt, az erkölcsök hanyatlása miatt eleget panaszkodtak és siránkoztak az Egyház jobbérzésű vezetői. Sokan jósolgatták is a vihar közeledését, azonban sem a pápai széken, sem a püspökök közt nem volt olyan egyén, aki a kor lefelé gördülő szekerét meg tudta volna állítani.

MEGÁLLÍTOTTA-E EZT A PROTESTANTIZMUS?

Reformálta-e az erkölcsöket? Kiirtotta-e a babonát, a boszorkányhitet? Megszüntette-e a pogány irodalom káros befolyását? Visszavezette-e az embereket a mezítlábas, vértanúságot szenvedő apostolok ősi kereszténységébe, vagy ahogyan Lévay Lajos ígéri: „a kereszténységnek abba az eredeti formájába, amilyen az apostolok idejében volt?”

Lutherról írta Rotterdami Erasmus 1538-ban: „Te oly felzúdulást idéztél elő a mise ellen, hogy az sok helyen megszűnt. Azonban adtál-e helyette valami szentebbet? A templomaitokba nem jártam, de láttam a templomból kijövő hallgatóitokat: olyanok voltak, mintha az ördög szállta volna meg őket. Az arcuk eltorzult a dühtől és méregtől. Úgy jöttek ki a templomból, mint a harcosok, akiket a hadvezér szónoklata rohamra lelkesített. Hol idéztek elő a ti prédikációitok bűnbánatot és töredelmet? Nem a papság ócsárlásával foglalkoztok-e legtöbbször? A lázadás szellemét ébresztitek-e vagy a jámborságét? Ritkák-e az evangélikusok közt a lázadások? Nem erőszakoskodnak-e leghitványabb okok miatt?”

Usíngen Bertalan ezt írta 1530-ban: „Erfurtban 300 kilépett szerzetes tartózkodik s az utcákon lépten-nyomon csatangoló apácákkal kell találkozni. A városokban az utcákon csoportosulnak a kilépett papok, akik szégyenfoltjai az új vallásnak. Ha beszélnek, nem tesznek egyebet, mint a régieket gyalázzák. A szószékekről állandóan durva gyalázkodás hallik, folyton a papság bűneiről van szó, akiket évszázadokon tiszteltek. A Szentírás azt parancsolja a szónoknak, hogy tárja hallgatói elé azoknak bűneit és intse őket, hogy térjenek jobb életre. Az új tanítók azonban nem a hallgatók bűneiről beszélnek, hanem a papságéról. Így a hallgató elfeledkezik a saját bűneiről s mikor a templomból kilép, rosszabb lesz, mint mikor oda belépett. Hallgatóitok unják már a folytonos gyalázkodást. Azelőtt az evangéliumot magyarázták, most csúfondároskodást hallanak. Az ilyen gyalázkodás azelőtt legfeljebb a vásári kikiáltóknál volt szokásban, most a templomban csinálják.

[...]

Íme látjuk már a ti prédikációtok gyümölcsét, a mindenkit megbotránkoztató kicsapongásokat. Minek fékezzék magukat az emberek, amikor folyton azt hallják, hogy egyedül a hit által minden bűnük eltöröltetik és hogy a gyónásra szükség nincs. Szörnyű módon elszaporodtak a házasságtörések, a paráznaságok, a tolvajlások, Isten-gyalázások, a rágalmazások. Prédikálóitok által elértétek azt, hogy az emberek nem gyakorolják többé az irgalmasság cselekedeteit s a szegények hangos szóval panaszolják, hogy a gazdagok nem törődnek többé a szegényekkel, hiszen folyton azt halljuk, hogy a jócselekedeteknek nincs értékük. A papság, amely eddig bőven ellátta alamizsnával a szegényeket, nem folytathatja tovább a jótékonykodást, mert jövedelmei a ti támadásaitok folytán elfogyatkoztak.”

A protestantizmus jóformán teljesen elhagyta első vezetőinek alapvető tanításait (az ember teljesen romlott, a jóra képtelen – egyedül a hit üdvözít – a jócselekedetek az üdvösségre szükségtelenek – a törvényt megtartani nem lehet, tehát megtartani nem kell – a predestináció). Megmaradt azonban egy: a biblia szabad magyarázata. Ez aztán megszámlálhatatlan részekre szakította szét a protestánsokat. [...] Az azután még érdekesebb, hogy a sok ezer protestáns felekezet mind magamagát tartja Krisztus igazi vallásának, „aki megtisztította az evangéliumot, visszaállította a régit, az igazit és megszabadította a híveket a katolicizmus sötét igájából”.