A Bibliában hol olvashatunk az Úrvacsoráról?

Szia!

Az általuk bornakk fordított eredeti görög nyelvben használt oinos, csakúgy mint a héber yayin, a szőlő kipréselt levére alkalmazott többjelentésű kifejezés, legyen a szőlőlé akár erjedt, akár erjedetlen. Az Úrvacsora szereztetésekor Jézus szájából elhangzott „szőlőtőke termése” kifejezéssel (Mt. 26:29) viszont a friss, erjedetlen szőlőlevet jelölték. A zsidó történetíró Josephus Flavius, az apostolok kortársa, ennek világos példáját nyújtja. Amikor a fáraó pohárnokának álmáról ír, akit Józseffel együtt bebörtönöztek, ezt mondja: „Tehát elmondta neki, hogy álmában három szőlővesszőt látott, amelyen három nagy és érett szőlőfürt csüngött... ezeket kifacsarta egy serlegbe, amit a király tartott a kezében, azután megszűrte a mustot, és odanyújtotta a királynak, hogy igyon belőle.” Az álmot értelmezve József azt mondta a pohárnoknak, hogy „három nap múlva remélheti megszabadulását a börtönből, mert a király kívánja majd

szolgálatát, és visszaállítja őt hivatalába. Megmagyarázta, hogy a szőlő gyümölcsét Isten adta az ember javára, hogy áldozatul bemutassa, s bizalmat és barátságot támasszon az emberek között” (Zsidók története II. kötet).

Flavius a frissen kipréselt szőlőlevet egyértelműen „a szőlőtőke termésének” (gennema tes ampelou) nevezi. Ez minden kétséget kizáróan jelzi, hogy a „szőlőtőke termése” kifejezést a szőlő édes, erjedetlen levének jelölésére használták. Tekintettel arra, hogy az újszövetségi írók milyen gyakran említik az utolsó vacsorát, ezzel összefüggésben érdemes megfigyelni, hogy az oinos (bor)

kifejezést teljesen kikerülik. Két kifejezést használnak helyette: a „pohár” és a „szőlőtőke gyümölcse”. Mivel az úrvacsora terjedelmes leírásánál Pál következetesen kerüli a „bor” szót (1Kor 11,17−34), arra gondolhatunk, hogy talán szerették volna megkülönböztetni a pohár tartalmát attól, amit általában erjedt borként ismertek.

Jézus erjedetlen szőlőlevet használt az utolsó vacsorán, mert megértette és megtartotta a mózesi törvényt, amely megkívánta, hogy a pászka idején minden erjedt dolgot távolítsanak el. A törvény megtiltotta a "seor" használatát és jelenlétét a házban (2Móz 12,15). Ez a szó kovászt vagy élesztőt jelent, vagy bármit, ami erjedést idézhet elő. Nincs okunk azt hinni, hogy Jézus, aki azért jött, hogy betöltse a törvényt (Mt 5,17), megszegte az „erjedt dolgok” használata elleni pászkatörvényt, miközben tanítványait óva intette, hogy őrizkedjenek a farizeusok és sadduceusok kovászától (Mt 16,6). Jézus elismerte és megerősítette az erjedés erkölcsi jelképtartalmát. A „kovász” Krisztus számára a megromlott természetet és tanításokat képviselte, a tanítványok később meg is értették (Mt 16,12). Nem tudjuk elképzelni, hogy Krisztus hálaimában megáldja az alkoholtartalmú bort tartalmazó poharat, amikor a Szentírás arra figyelmeztet, hogy rá

se nézzünk (Péld 23,31). A részegítő pohár az átok, nem pedig az áldás pohara (1Kor 10,16) az „ördögök pohara, nem pedig az Úr pohara” (10,21). A bűnök bocsánatára kiontott vére (élete) tisztaságának szimbolizálására Jézus vette a poharat, és tartalma felett kijelentette: „Ez az én vérem” (Mt 26,28). A pohár tartalma aligha lehetett erjedt bor, mert nem jelképezhette volna Krisztus romlatlan és drága vérét (1Pt 1,18−19).

Krisztus minden követőjének azt parancsolja, hogy igyék a pohárból. Ha a pohárban alkoholtartalmú bor lenne, nem ihatná minden keresztény. Vannak olyanok, akiknek az alkohol minden formájában igen káros. Fiatal gyermekeknek, akik az Úr asztaláról részesednek, biztosan nem szabadna megízlelni a bort. Vannak olyanok, akikben az alkohol egyszerű ízlelése vagy szaga egy szunnyadó vagy legyőzött sóvár vágyat ébreszt fel az alkohol után. Vajon

Krisztus, aki arra tanított bennünket, hogy így imádkozzunk: „ne vígy minket a kísértésbe”, az Őreá való emlékezés asztalát ellenállhatatlan kísértéssé tette

volna néhány ember számára és veszéllyé mindenkinek?

A fentiekre tekintettel nálunk adventistáknál erjedetlen szőlőlevet és kovásztalan kenyeret használunk.

Üdv. Péter

"Jézus erjedetlen szőlőlevet használt az utolsó vacsorán, mert megértette és megtartotta a mózesi törvényt"

A betűimádatok és Mrs. White elborította az elméteket Péter. MEG-ÉR-TE-TTE??????

Azt ugye tudod, hogy te a világ alkotóját látod úgy, hogy nem értett egy törvényt, de aztán megértette. Az még hagyján, hogy a szombat miatt nagyképűek vagytok, de ez túl megy minden határon.

Szia!

Messiáshívő zsidó rabbik pl. Fruchtenbaum is egyértelműen arról beszél, hogy a széder estén hígitott bort fogyasztottak. Négy kehelyből is ittak míg az ötödik az Illés kelyhe volt. A Talmud is borról ír a szertartás kapcsán.

Teológus

Sziasztok!

Köszönöm Teológusnak a kiegészítést, valóban a Talmud szerint a pászka alkalmával minden személyt legalább négy pohár borral láttak el, és megengedték, hogy még továbbiakkal igyanak. „Minden pohárnak nem kevesebb, mint egy hin negyedének egy negyedét (~2,5 dl) kellett tartalmaznia a víz mellett, amivel összevegyítették.” – mondja F. B. Lightfoot.

Alkoholtartalmú borból ez a több mint egy palack elégséges ahhoz, hogy a rendszeresen sokat ivó embert kivéve, bárkit komolyan lerészegítsen. Valószínűleg ez történne azokkal, akik húsvétkor alkoholtartalmú bort innának. Egy példa arra, milyen hatással volt Rabbi Judára: „Csak olyan vallásos ünnepek alkalmával ivott bort, mint a pászka szédere (négy pohár), a széder bora olyan komoly mértékig hatott rá, hogy a fejét bekötve kellett tartania a következő ünnepig, pünkösdig.” (Zsidó enciklopédia „Bor” szócikk)

Komolyan el tudjátok képzelni, hogy Krisztus ilyen hatásokat szentesített, hogy tanítványainak személyesen kínált fel egy jókora pohár alkoholtartalmú bort – véleményem szerint ez – erkölcsi feddhetetlenségével ellenkezne. Véleményem szerint azok a hívők, akik Krisztust valóban elfogadják bűntelen Megváltójuknak, azonnal visszariadnak az efféle gondolattól.

Egyébként számos bizonyíték van arra, hogy a zsidók századokon át erjedetlen bort fogyasztottak húsvétkor. Az Arba Turim, a talmudi törvény kivonata, amit a 13. században Rabbi Jacob ben Asher állított össze, azt mondja a négy húsvéti pohárról: „Ha szükséges, el kell adnod, amid van, hogy a bölcs férfiak végzését megtartsad. Adja el, amije van, amíg be nem szerzi a yayint vagy zimmoogimt, a bort vagy mazsolát.” A mazsolát pászkabor készítésére használták. A feldarabolt mazsolát vízben felfőzték, majd leszűrték a levét. A művelt Rabbi Manasseh ben Izrael Vindicia Judaeorum (A zsidók állításai) c. könyvében,

amit 1656-ban Amszterdamban adtak ki, azt mondja a pászkáról: „Itt, ezen az ünnepen, minden csemege (matzoth) tiszta legyen, és nem lehet benne semmiféle erjedt dolog, vagy bármi, ami könnyen megerjedne.” A modern judaizmusról szóló, 1830-ban kiadott könyvében J. Allen a húsvéti borra vonatkozóan ezt írja: „A zsidóknak bárminemű gabonából készült szeszes vagy erjedési folyamaton átment ital fogyasztását megtiltották. Italuk vagy tiszta víz, vagy maguk készítette mazsolabor volt.”

Rabbi S. M. Isaac, 19. századbeli kitűnő rabbi, a Jewish Messenger (Zsidó hírnök) szerkesztője ezt mondja: „A zsidók szent célú ünnepeiken, a menyegzőt is beleértve, sohasem használnak erjedt italt. Áldozataiknál és italáldozataiknál, legyen az akár magán vagy nyilvános, a szőlő gyümölcsét használják, azaz friss szőlőt, erjedetlen szőlőlét és mazsolát, mint az áldás szimbólumát. Az erjedés számukra mindig is a romlás jelképe.”

Egyébként a rabbik hosszasan vitatták ezt a kérdést, és látható, hogy kijátszották a törvényt, mert azzal érveltek, hogy a gyümölcsök leve, mint a bor is, nem erjedt...

Üdv. Péter