Jehova tanúi hogyan döntik el ezt?

Nem Jehova Tanúi döntik el.

Hanem az a személy érzi ezt akit erre Jehova elhív.

Jehova dönti el kit hív és nem mi fogjuk javasolni Istennek, vagy döntjük el.

ezt Jehova dönti el, nem az emberek, hiszen nagyobb a rálátása egy ember életére, mint az emberek egymás életére.

S akit erre méltónak talál azzal tudatja.

(Róma 8:16, 17) 16 Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Ők társkirályai lesznek Jézusnak az ezer év alatt, ahogy a jelenések könyve is írja.

’Szövetséget kötök veletek egy Királyságra’

Nem azért részesültek mennyei életre szóló elhivatásban, mintha jobbak lettek volna, mint Isten összes addigi szolgái, akik i. sz. 33 pünkösdje előtt haltak meg

Isten szelleme határozott bizonyítékot ad a mennyei reménységű keresztényeknek a szellemi fiakként való nemzésükre vonatkozóan. Pál apostol ezt a Rómában élő „szentekhez” írt levelében magyarázza meg, amennyiben leírja az összes akkori hű keresztény helyzetét. A következőket mondja: „Mind Isten fiai, akiket Isten szelleme vezet. Mert nem a rabszolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét, amely szellemmel kiáltjuk: ’Abba, Atya!’ Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: valójában Isten örökösei, Krisztussal pedig társörökösök, feltéve, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg” (Róma 1:7; 8:14–17).

9 A „szellem” szó kétféle alkalmazását figyelhetjük itt meg: „maga a szellem” és a „mi szellemünk”. Az első nem más, mint Isten láthatatlan működő ereje. Ez azt a meggyőződést kelti Isten szellemi gyermekeiben, hogy őket az ő szabad gyermekeivé fogadta. Ez a szellem Isten ihletett Szaván, a Biblián keresztül is tanúskodik, amely a szellemi gyermekekhez intézett személyes levélnek tekinthető (1Pét 1:10–12). Amikor a szent szellemtől nemzettek egy olyan részt olvasnak a Bibliában, amely Isten szellemi fiaihoz szól, így reagálnak: ’Ez rám vonatkozik.’ Így tanúskodik Isten működő ereje különböző módokon az ő szellemükkel, vagyis az elméjüket és szívüket indító erővel, arról, hogy ők Isten gyermekei. Azzal összhangban, amit Isten szelleme mutat, elméjüket és szívüket arra a kilátásra irányítják, hogy Krisztus örököstársai lesznek, s elfogadják azokat a felelősségeket, amelyek Isten szellemi gyermekeire hárulnak (Fil 3:13, 14).

Tehát nem ők választják maguknak ezt a reménységet, hanem Jehova teszi rájuk a pecsétjét, vagyis kiárasztja rájuk a szent szellemet (2Kor 1:21, 22; 1Pét 1:3, 4).

„Érzéseink vagy vágyaink nem egyenlők az elhívással. Máskülönben ez azt jelentené, hogy mi magunk hívjuk el magunkat. Papságunkról szólva az apostol kijelenti: »senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el« (Zsid 5:4),

Katy Weaver

"Hogy meri halandó ember Krisztussal egyenrangúvá tenni magát?"

Isten választja ki a Jézussal ""egyenrangú"" személyeket.

Ez nem Isten káromlás, ez Jehova kijelentése.

Tisztelt 3-as!

Róma 8:17: Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, ÖRÖKÖSTÁRSAI pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

„Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna” Boethius