Mi a probléma a felnőtt korban való (római katolikus) keresztelkedéssel? Miért ellenzi ezt annyira anyu? Mi oka lehet valójában? Miért nem akarja ezt tiszteletben tartani és inkább támad?

A testvéreim házasságuk előtt felnőttként lettek megkeresztelve, stb. evangélikusnak (gondolom, csak azért, hogy lehessen templomi esküvőjük, stb., ugyanis a hitet NEM gyakorolják, azóta templomba sem voltak egyszer sem, stb.), anyu evangélikus (gyermekkorában keresztelték meg), apu római katolikus (gyermekkorában keresztelték meg).

Viszont a szüleimnek templomi esküvőjük sem volt.

Én most, felnőttként, belülről jövő igényem miatt döntöttem úgy, hogy felveszem a keresztséget római katolikus szertartás szerint.

Amikor ezt tudattam anyuval, hogy pünkösdkor keresztelő, kiakadt, kiabált velem, lehordott mindennek, hogy hogy juthat ilyen eszembe, majd kiröhögnek, hogy felnőttként keresztelkedek stb., aaz majd csak teher lesz, és mi van, ha elkötelezés után meggondolom magam - nem mehetek át másik egyházhoz, valláshoz, mert a római katolikus nem enged el, stb....

Azt is mondta, hogy ő rá ebben ne számítsak, ha kell 100 km-re is elmegy aznap a városból is.

Tudom, hogy ő ezt valóban komolyan gondolja.

De mi a problémája ezzel? Sokszor megkérdeztem már ezt, első perctől, amióta ez felvetődött, de kifordulva kiabál csak.

Igazi választ nem ad.

Azt mondja, hogy nem leszek jobb ember, sem lelkileg gazdagabb csak mert megkeresztelkedek, ráadásul felnőttként...

Mit tegyek?

Nekem valami miatt igényem van erre. Nem formaság, ez nekem annál sokkal jelentősebb, fontosabb.

Akiket keresztszülőnek választottam, anyuék hozzáállását nem is sejtik egyelőre. De a keresztszüleim viszont annyira szeretetteljesek velem.