A masodik parancsolat kimondja tisztan hogy nem szabad balvanyokat imadni es akkor a katolikusok meg az ortodoxok miert imadkoznak szobrokhoz? Ok nem ismerik fel h bunt kovetnek el ezzel, vagy a papajuk berogzitette ezt a fejukbe?

Próbálom megvilágítani a dolgot, talán érthetőbb.

A hinduizmusban az isteneket a szobraikkal azonosítják, tehát a szobor= az azt ábrázoló istennel. Nem csak szimbólum. Így a hindu valóban a szobrot (mert az isten számára) imádja.

A katolikusok számára a szobor és kép csak szimbólum, jelkép. Tehát bár vannak szobrok a templomban, vagy szentkép itthon is. De az számomra csak jelkép, szimbólum.

Ha megpillantom, eszembe juttatja, hogy ki az Isten és ki vagyok én, milyen a viszonyom, stb. De nem a tárgyat imádom vagy tisztelem, hanem azt, akit az ábrázol.

Az anyukámról készült kép esetében maga a kép, mint tárgy bír értékkel, hanem az miatt, akit ábrázol.

Hidd, el, hogy sokat jelent egy messze földre elkerülve az, ha megpillanthatom egy számomra fontos személy képét, vagy éppen a keresztény vallás egyik szimbólumát...

Amíg ezt nem tapasztalod meg, addig nincs miről beszélni.

Én így gondolom, saját tapasztalat alapján.

Javítása ennek:

"Az anyukámról készült kép esetében maga a kép, mint tárgy bír értékkel, hanem az miatt, akit ábrázol. "

Erre:

Az anyukámról készült kép esetében SEM maga a kép, mint tárgy bír értékkel, hanem az miatt, akit ábrázol.

Helyes a képek vagy szobrok imádata?

Nem, nem helyes. Egy katolikus enciklopédia így ír arról a törvényről, melyet Isten Izrael nemzetének adott: „Különböző bibliai beszámolókból egyértelmű, hogy Isten igaz imádói nem használtak képeket vagy szobrokat” (New Catholic Encyclopedia). Érdemes megvizsgálni a következő bibliaverseket:

„Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra, mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el” (2Mózes 20:4, 5). Mivel Isten „kizárólagos odaadást” követel tőlünk, nem tetszik neki, ha képeket, szobrokat, bálványokat, ikonokat vagy ehhez hasonlókat imádunk.

„Senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott képmásoknak” (Ézsaiás 42:8). Isten azt sem fogadja el, ha valaki képek vagy szobrok segítségével próbálja őt imádni. Amikor egyes izraeliták egy aranyborjút mintázó szobor által akarták imádni, azt mondta, hogy a nép „vétkezett” (2Mózes 32:7–9, Katolikus fordítás).

„Nem szabad azt hinnünk, hogy az isteni Lény aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló, olyasmihez, amit az emberi művészet és elgondolás formált meg” (Cselekedetek 17:29). A pogány imádattal szemben, melyben gyakran használnak olyan képeket és szobrokat, melyeket „az emberi művészet és elgondolás formált meg”, a Biblia azt írja, hogy a keresztényeknek „hit által” kell járniuk, és „nem látás által” (2Korintusz 5:7).

„Őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!” (1János 5:21). Az a tanítás, miszerint Isten helyesli, ha valaki ikonok, képek vagy szobrok segítségével imádja őt, nem a Biblián alapul. Ez az Izrael nemzetének és a keresztényeknek adott parancsokból egyaránt kiderül.