Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja úgy egyik embernek szíve a másikat- ezt ti hogyan értelmezitek?

Fogalmam sincs, úgy őszintén :D

De induljunk ki abból, hogy:

" Mint ahogy a víz láthatová teszi a tükörképeden keresztül az arcodat, ahhoz hasonló módon egy ember szíve alapján fogja megítélni a másikat (aki szintén ember és Isten képmása)".

Nem biztos, de ha jól emlékszem Karinthy írt egy idevágó meglátást, úgy hiszem ez érinti a kérdésed egy részét.

A szimpatikusság kapcsán írta, hogy sokan a régi élettapasztalatokra, régről ismert embertípusra vezetik vissza, hogy ha találkoznak egy ismeretlennel, akkor az egyből szimpatikus lesz, vagy egyáltalán nem. Azt állítja tehát, hogy legtöbbünk arra vezeti vissza, hogy ismertünk régről egy hasonló személyiségű embert és azt vetítjük ki ilyenkor.

Ezzel szemben viszont ő úgy gondollja, hogy a jövőnket érezzük meg a másik emberben. Elkezdünk vele beszélgetni és a szívünk megmutatja a jövőt. Ha többségében jót várhatunk tőle és hasznos lesz, akkor szimpatikusnak érezzük. Attól viszont óvakodjunk, ha valaki nem szimpatikus, mert valszeg a jövőben sok kellemetlenségünk lesz vele, főleg, minél szorosabb a kapcsolat. Jó ezt már ideje korán rövidre zárni.

Nem gondolom, hogy ez egy ezer százalékos törvény, de megfontolandónak tartom, hiszen kivételek nyilván mindig vannak.

Döntsd el, van benne valami, vagy sem.