Vallásköziség (Ökumenizmus). Hogyan, miért jött létre? Jézus, vagy a Biblia tanítja?

Jó a példád, köszi, hogy felvetetted. Ezzel megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok.

Lehetséges, hogy Pál apostol erre a versére gondoltál, amikor "marginális" dologról beszéltél?

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.”

Erröl a versről úgy tűnik, mintha Pál itt ránk bízta volna, úgymond 'lekiismereti' kérdéssé tette volna a Törvény bizonyos elemeit. Megtartjuk, nem tartjuk, mikor tartjuk, pedig (hangsúlyozom) szerintem(!), nem erről van szó.

Ha tévednék segítséget kérek ez ügyben, de itt inkább arról lehet szó, hogy mivel a Törvényt Jézus a fára szegezte senki nem kérheti számon a keresztényeken annak a betartását. És mivel Jézus nem tett különbséget (néhányak véleményével ellentétben) a "szertartási" és az "erkölcsi" Törvények között, egyetlen eleme sem kivétel ez alol.

(Felváltva idézget a két csoportból itt: Máté 5:17, 21, 23, 27, 31, 38;

innen: (2Móz 20:13; 5Móz 16:16, 17; 2Móz 20:14; 5Móz 24:1; 2Móz 21:23–25)

Van amelyik része a tízparancsolatnak, van amelyik nem!

Azért, mert Ő az egész Törvényről beszélt.

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.”

A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől (és cselekedeteinktől), és nem a hetenkénti sabbat,(vagy vasárnap) megtartásától függ.

De erről szól a Galácia 4:9–11 is. Vagyis Pál nem tartotta helyesnek visszatérni a régi dolgokhoz.

A fentiekből nyilván kiderül, hogy Jézus váltságáldozatába vetett hitünk a megmentésünk érdekében elengedhetetlen.

De, kedves válaszadó, nem csak az derül ki!

A Biblia minket a "pontos ismeret" megszerzésére ösztönöz.

Ez öszhangban van azzal, hogy "igazsággal" kell Istent imádni, Ebbe nyilván beletartoznak az igaz bibliai tanítások is.

Minden egyház eltér kissebb-nagyobb mértékben egymástól.

De vajon Isten relatív igazságokban gondólkozik?

Azt ki vizsgálja, hogy egy felekezet mennyire tér el Isten Szavától???

Nem a mi egyéni felelősségünk lenne?

A Biblia más fajta szombatról is ír, nem csak a zsidóknak törvénybe adott 24 órásról.

A keresztények mindennap örülhetnek a ’sabbatnapi nyugalomnak’

A Héberek 4:4–11

Az Írásokban a "nap" szó nem csak 24 órát jelent, pl:

Ez a története az egek és a föld teremtésének, amikor megteremtettek, amely napon Isten földet és eget alkotott

Nagyon szépen megfogalmaztad. Gratulálok!

Öröm egy ilyenfajta tanult emberrel beszélgetni, mint te.

Az egész írásod szellemével egyetértek.

Csak a határokat mozgatnám egy kicsit.(De lehet, hogy nem kell, csak rosszul értelmezek valahol valamit.)

Mindamellet, hogy a szeretetünket minden ember irányába ki kell mutatnunk, a "preferenciák" által is azonosítható, behatárolt bibliai tantételeket szintén komolyan kell venni, és ezekben egységesnek kellene lennünk.

Persze így van, két ember sem lehet mindenben teljesen egységes,és ez így szép.

Még a Biblia alapján is létezhetnek apróbb nézetkülönbségek, mivel nem vagyunk egyformák teljesen sem tudásban, sem tapasztalatban, és ezt is el kell fogadni.

Söt, a (jelenleg tudható, feltárt) Biblia ismeretünk mindannyiunkat korlátoznak abban, hogy teljesen egyek legyünk. De valószínü, nem is ezt várja el tőlünk a Biblia istene

Lehet, hogy csak kevéssé ismerlek még téged, és a felfogásodat, és ezért mondom a következőt:

arra gondolok, hogy a vallásköziségbe bevitt "közös pontok" marginálisnak gondolása még nem tesz egységessé bennünket, olyan bibliai kritériumok alapján, amiket már az előzőekben is idéztem.