Hogy lehet csodagyógyulást kapni Istentől?

Szervusz

A Biblia azt írja, hogy a csodatételek az apostolok halálával megszüntek. Ma már nem történnek Ístentől jövő ilyen gyógyulások. De a Biblia azt ígéri, hogy Isten új világában „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24).

Mi a baj kedves kèrdező?:(

Gondolom nem motivál tèged sem az élet eldobása a jeltelen világèrt.

#1

Nem csak az a baj, hogy tévedsz, hanem hogy másoktól is elveszed a gyógyulás lehetőségét, amikor ilyeneket írogatsz.

Kedves kérdező, ajánlom ezt a könyvet: [link]

Kzitus a szokásos botránykeltő nagyokos újfenn zavart kelt. :D

Hogy unatkozhat valaki ennyire, hogy mindig itt van? Miért nem olvas, vagy rajzol inkább valamit...vagy sétál...akármi.

Bibliában természetesen nincs ilyen írva, hogy a csodakorszaknak vége lett volna apostolok korával. Ez fantazmagória.

Ha Isten megváltozott volna, vagy Jézus, az benne lenne a bibliában.

Ezt természetesen nem így van. Sőt!

Az viszont benne van, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nagyon örülök, hogy ez az ige szerepel a bibliában, mert így a ma élő emberek is hit által Jézushoz fordulhatnak akár személyesen imában, akár felkent emberekhez, akik imádkoznak értük.

Nem egy vallásostól hallottam egyébként ilyet, de van bennük egy közös vonás amit megfigyeltem:

-egyik ilyen szektában sem hisznek a teljes evangéliumban és emiatt Isten sem tud jeleket, csodákat, gyógyulásokat..stb cselekedni.

Ugyanez volt Jézus idejében.

Neki is voltak olyan városai, ahová bement és egyszerűen olyan hitetlen emberek voltak (holott ott volt a Megváltó személyesen) -mégsem történtek csodák.

Jézus nem tudta-nem akarta rájuk erőltetni, mert Isten személyiségvonása sohasem erőszakos, hanem ha valaki megnyitja magát Neki, akkor Ő oda megy és segít rajta.

Máshol, ahol az emberekben volt minimális hite a gyógyulásra, náluk történtek csodák.

Jézus földi szolgálatának idejében is kellett egyfajta közreműködés és hit.

- Oda kellett menni hozzá

- Hinni kellett Benne és hogy Ő megteszi.

Hit nélkül lehetetlen dolog Istennek tetszeni. :)

Zsid.13.8

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

Zsid. 11.6.

6

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Úgyhogy kérdező, ne a jehova tanucskáknak higyjél, hanem isten igéjének. :)

Ők mondják a magukét, nem kell velük foglalkozni. saját bibliájuk, saját prófétáik, saját, többszöri megvalósulatlan világvégeik vannak. ..szóval komolytalanok. :)

Tisztelt Kérdező!

Nagyon helytelen dolog, amikor valaki úgy imádkozik Istenhez, hogy szinte kényszeríteni akarja az Urat, hogy tegyen meg bizonyos dolgokat, mert emberi szempontból jónak tűnnek. A Biblia szerint Isten Mindenható, tehát Ő tudja, hogy az embernek mi a jó. Lehetséges, hogy Isten azért enged meg egy betegséget, mert az éppen javára válik az embernek. Nabukodonozor is így tért meg a Szentírás tanítása szerint. Az imádság lényegében egy beszélgetés az Istennel, ahol elfogadjuk az akaratát, még akkor is, ha emberi szempontból nem tűnik logikusnak. Arról nem is beszélve, hogy a Biblia eszkatologikus jövendölései szerint a csodák a végidőben inkább már Sátántól származnak, még akkor is, ha Isten nevében próbálják véghez vinni azokat.

"És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg."

Ézs 53

"Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül ... Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: ... betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak."

Máté 16

"Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen."

János 16

Aki azt mondja, hogy Jézus betegséggel keseríti meg az életed, és hogy a gyógyulás a Sátántól van, meg nincsenek csodák, az lehet, hogy Istenben hisz, de biztos nem fedezte még fel az Evangélium csodáját.

"Aki azt mondja, hogy Jézus betegséggel keseríti meg az életed, és hogy a gyógyulás a Sátántól van, meg nincsenek csodák, az lehet, hogy Istenben hisz, de biztos nem fedezte még fel az Evangélium csodáját."

Gondolom, ez rám volt célzás. Akkor nézzük meg, hogy vajon mit tanít a Biblia a betegségekről, a szenvedésekről, és az eszkatologikus csodákról. Valóban igaz lenne, hogy Isten nem enged meg szenvedést az ember életében, és hogy az eszkatologikus csodák isteni eredetűek? Nézzük meg!

1. A betegségek és a szenvedések

Elsőként Dániel könyve 4. fejezetét kell alaposan tanulmányoznunk. A Biblia elmondja nekünk, hogy Nabukodnozor kapott egy álmot, amelyet Dániel próféta fejtett meg. Az uralkodó a saját lehetséges jövőjére vonatkozó álmot szimbólumokban kaptam, amelyet a próféta tudott megfejteni. Dániel a következő magyarázatot adta:

"Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja." (Dán 4,22)

Dániel itt előrevetíti, hogy Nabukoronozor súlyos betegséget fog kapni (megőrül) a kevélysége miatt. Isten ugyanis a Dániel könyve 2. és 3. fejezetében elegendő bizonyítékot adott neki a maga fenséges mivoltáról, de elutasította. A prófécia után a király tovább folytatta a kevély életmódját: "így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!"(27. vers). A királynak adott álom azon nyomban be is teljesedett a királyon. Nabukodonozornak az értelme súlyosan sérült, vadállatnak képzelte magát:

"Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (30. vers).

Ez a súlyos betegség azonban a javára vált Nabukodonozornak, mert elismerte Isten mindenek felett való uralmát:

"Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek." (33-34. vers)

Tehát Nabukodonozornak végülis a javára vált az Isten által megengedett betegség. Ha ez nem történt volna meg, minden bizonnyal sosem tért volna meg. Így Istennek hála a király megtért, és onnantól fogva Istent szolgálta. Megjegyzem az Újszövetség sem mentes attól a ténytől, hogy Isten megengedi a betegséget. Pál apostol a második korintusi levélben a következőt írta:

"...Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem." (2Kor 2,17-19)

A Bibliatudósok eddigi kutatásaim szerint megegyeznek abban, hogy a "tövis", amelyet Sátán angyala adott Pál apostol testébe egy betegség volt. A katolikus lábjegyzet is megemlíti, hogy a betegség még a térítő munkájában is akadályozta, ez a (Gal 4,14-15)-ből is látszik. E betegség valószínű szembetegség volt, amint egyesek állítják. És miért engedte meg Isten ezt a betegséget? Pál megadja a választ:..."hogy el ne bizakodjam"...Pál különleges nagy világosságot kapott Istentől, ez a betegség pedig mindig arra emlékeztette, hogy ő maga is függ Istentől. Éppen ezért az imájára adott isteni válasz az volt, hogy "neked az én kegyelmem", és nem vette el tőle az Úr ez a betegséget. Ebből is látszik, hogy ez szintén a javára vált. Ha nem lett volna ez a betegség, az apostol talán felfuvallkodott volna. Még szeretném megemlíteni a Jelenések könyvét is. Azok, akik a történeti-folytatólagos értelmezést támogatják, megegyeznek abban, hogy a 2. és 3. fejezetben szereplő hét levél egyháztörténeti korszakot is jelképez. Az első levelet, az efézusit az Őskeresztény korszakkal azonosítják. Ebben a következőt mondja Jézuz a korai keresztényeknek:

"de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2,4-5).

Utóbbi kifejezés, miszerint "kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz", egy jelzés arra, hogy Krisztus kilátásba helyezi az üldözéseket. A következő levélben, a szmirnaiban, amely az Ókeresztény korszakot jelképezi, azt az időszakot, amikor a Római Birodalom üldözte a kereszténységet, már azt láthatjuk, hogy óriási üldözések vannak:

"Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig." (Jel 2,10)

Mégis a szmirnai levélben egy darab feddés sincs a korszak hívőire nézve, tehát a szenvedések kohójában megtisztultak. Nézzük meg ezek után, hogy mit mondd a Biblia a végidei gyógyulásokról:

----------------------------------------

Az eszkatologikus csodák

Jézus Krisztis a végidei prédikációjában a következőt mondta a csodárkól:

"Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is."

A Megváltó szerint a végidő egyik jellegzetessége, hogy sok hamis próféta lép fel, és "csodákat tesznek". Figyeld meg, hogy Jézus Krisztus nem azt mondja, hogy okkultizmussal foglalkozó egyének fognak fellépni, hanem olyanokról beszél, akik magukat "prófétának", vagyis hívő embernek adják ki. Ezek az emberek csodákat fognak tenni, aminek következtében megtévesztik az embereket. A Jelenések könyvében tovább súlyosbodik a helyzet:

"Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre az emberek szeme láttára; " (Jel 13,13)

A felszínes olvasónak talán semmit nem mondd az, hogy Sátán ezen a hatalmon keresztül "tüzet parancsol le az égből". A képanyag az Ótestamentumból, azon belül a Királyok második könyve 18. fejezetéből származik. Mi történt ekkor? Az i.e. 9. században járunk, amikor Izáel bálványimádásba sülyedt, és Illés próféta fellépett. A Kármel hegyen történt eseményeknek - Illés és a Baál papok között - az volt a lényege, hogy nyilvánvalóvá tegyék a nép számára, hogy ki az igazi Isten. Ezt úgy kívánták eldönteni, hogy akinek az áldozatára tűz száll alá az égből, és megemészti az képviseli az igaz Istent. A Baál papok természetesen erdménytelenül próbálkoztak, Illés imájára azonban tűz szált alá az égből:

"Akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta" (1Kir 18,38)

Figyelemreméltó, hogy János apostol látomásának a képanyaga erre az eseményre megy vissza. A prófécia ezzel azt akarta mondani, hogy ami egykor Istentől való volt, az a végidőben már Sátántól való lesz. Az embereknek tehát a Bibliához kell ragaszkodni, és annak kell hinni, nem pedig a csodatévőkre. Ez a Bibliának az eszkatologikus tanítása a csodákról.

Talán még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a végidőben Jóel jövendölése szerint természetesen megnyilatkoznak majd csodák - de csak Isten igaz gyermekei között, nem pedig azoknál, akik érzelmi felajzásokat és izgalmat keltenek az embereknél.

A csodák nagytöbbsége azonban Jézus kinyilatkoztatásai alapján inkább sátáni eredetű a végidőben, ezért egy hívő embernek a Szentírás kell hogy legyen az a mérce, amelyen keresztül megvizsgálja a dolgokat.